Sport a művészetben, sport a múzeumban
Azzal, hogy a londoni olimpia „nemcsak” a sportról szól, hanem a kulturális, művészeti programok is bőven beleférnek a rendezvénysorozatba, nem mondunk nagy újdonságot. A szigetország múzeumai számtalan tárlattal, megmozdulással reflektálnak az ötkarikás játékokra. A sport és a művészetek kapcsolata adja a Magyar Nemzeti Galéria új időszaki tárlatának témáját. A „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” című kiállítás a londoni olimpia tiszteletére nyitotta meg kapuit.
A Budavári Palota A épületének földszintjén és I. emeletén a saját gyűjtemény mellett a Magyar Sportmúzeum tárgyai töltik meg a hatalmas termeket. A kiállítás a – nem kizárólagos olimpiai – sportágak céljainak, jellegzetességeinek bemutatására vállalkozik műalkotások és relikviák segítségével. Ugyan a londoni olimpia adta a kiállítás apropóját, a tárgyválogatás, a rendezés nem reflektál az éppen gőzerővel zajló versenyekre, leszámítva az első bemutatott plakátot, amely az 1948-as, szintén Londonban megrendezett játékokról szól.
A kiállítás látványvilágát megalapozza a helyszín, a palota márványfalai és lépcsője, így ünnepélyes kontextusba és hangulatba kerülnek a műtárgyak is. A földszintre szobrok, serlegek, a vitrinekben pedig kisplasztikák, érmék, plakettek, díjak kerültek minden mennyiségben. Az alkotások között van század eleji, de egészen friss, 2012-es mű is, így a válogatás meglehetősen széles időtengelyen mozog. Az alkotók között ismertebb személyek, így Ferenczy Béni, Beck Ö. Fülöp, Molnár C. Pál, Vaszary János, Victor Vasarely és ismeretlenebb művészek is helyet kaptak.
Az emeleten tematikus rendben, sportáganként következnek a műtárgyak. A nyári-téli, vízi-szárazföldi versenyek szobrokon, festményeken, grafikákon, fotókon, plakátokon elevenednek meg a gyorsaság, a magasabbra törekvés, és az erő jelszava köré csoportosítva, sűrítve. A bemutatott műtárgyak sokfélék és bőséges a választék.
A feliratok angol-magyar nyelven tájékoztatnak, a tárgyakról is mindenféle információt begyűjthetünk, a levetített fotók adatait is gondosan összegyűjtötték a rendezők, az archív filmfelvételek mellé azonban elmulasztották feltüntetni, mit látunk, így vagy rájövünk magunktól, vagy kivárjuk, hogy újra induljon a vetítés.
Néhány rövidebb, összefoglaló szövegen kívül a művészet, vagy éppen a művészek és a sport kapcsolatáról nem tudhatunk meg többet annál, hogy létezik. Nem derül ki, hogy az egyes korszakokban, művészeti ágak, műfaji irányzatok hogyan találtak rá a sport témakörére, miért ihlette meg őket a testmozgás, vagy éppen a test kultusza. Érdekesebbé, informatívabbá tette volna a kiállítást egy-két példa felvillantása. A többször visszaköszönő alkotók esetében pedig műveiket jól kiegészítette volna, ha olvashatunk tőlük egy-két gondolatot, vagy megtudhatjuk, milyen szerepe volt munkásságukban a sportnak: vajon volt közöttük olyan, aki nemcsak megörökítette, hanem űzte is? Ezek nélkül sok-sok műtárgyat látunk, melyeknek közös jellemzőjük, hogy témájuk a sport. Ezt egészítik ki az archív felvételek.
Üde színfoltnak számítanak a Gruppo Tökmag művészeti csapat alkotásai, így az a golyó, amelyet „festékszóró cipőket” viselő emberek passzolgatnak egymásnak, mozgásuk során hozva létre a kiállított művészeti alkotást.
