Muzgo

It's up to you New York, New York

Ai Weiwei. A legismertebb és legbefolyásosabb kínai kortárs művész, aki 2011-es letartóztatása óta nem hagyhatja el szülőhazáját. A mi szerencsénkre a műveit nem súlytja hasonló bűntetés, így az Ernst Múzeumban bárki megcsodálhatja a művész korai alkotásait magába foglaló, grandiózus, 266 darab fekete-fehér fotót felölelő tárlatot.

A csütörtök koraesti órákban megrendezett megnyitó kisebb tömeget vonzott a Nagymező utcai épületbe. A korán érkezők még tanúi lehettek annak, hogy a múzeum dolgozói az utolsó simításokat végzik a kiállításon, majd kezdetét vette a ceremónia. Felszólalt többek között Alexander Ochs, az Alexander Ochs Galéria tulajdonosa, aki a tárlat társszervezője is egyben. Beszédében utalt Ai Weiwei letartóztatására, majd arra, hogy hiába engedték ki a börtönből és biztosítottak neki egyre nagyobb mozgásteret, Kínát még mindig nem hagyhatja el, vagyis továbbra is fogságban van. Kiemelte, hogy az alkotó legfontosabb két tulajdonságának a részvétet és a szerénységet tartja, amik nagyban meghatározzák művészeti látásmódját is.

Ai Weiwei a kortárs kínai művészet világhírű alakja. Fotográfus, filmkészítő, szobrász, építész, kurátor, blogger vagyis egy rendkívül sok oldalú ember. Aktuálpolitkai és súlyos társadalmi problémák iránt is nagy érzékenységet mutat, amire nem csak alkotásain keresztül hívja fel az emberek figyelmét, de a legvátlozatosabb csatornákat használva igyekszik gondolatait megosztani a világgal (TED, Word Economic Forum, Twitter stb.). Az Ernst Múzeumban látható kollekció Ai Weiwei életművének korai szakaszába kalauzol el minket. A fotográfiák a művész életéből azt a 10 évet mesélik el, amit fiatal egyetemistaként New Yorkban töltött. A képanyagra nem tekinthetünk különálló egységként, mert felfedezhetjük benne a mai, világhírű alkotó művészetére jellemző vonások kezdeti jellegzetességeit. Például a fényképek között megtaláljuk Duchamp napraforgómagokból kirakott arcképét, aki Ai Weiwei egyik példaképe. A magok későbbiekben is sokszor visszaköszönnek művészetében.

Ai Weiwei 1981-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol egészen 1993-ig élt, amikor apja betegségének hírére hazautazott. A fotóanyagnak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a művész mindennapjaiba, megismerhetjük egy gondolkodó, nyitott bevándorló életének mozzanatait. Találkozhatunk barátaival, de magával a művésszel is, hiszen több önracképet is készített. Megtudhatjuk hol szórakozott, milyen zenei fesztiválon vett részt, milyen koncertre járt, melyik színházba és mely múzeumba látogatott el. Ai Weiwei fényképezőgépének lencséjén keresztül elérhető közelségbe kerülnek a New York-i kínai kolónia tagjai, megismerjük a kiszolgáltatottak, a szegények, az egyszerű emberek életét. Mindezek mellett megjelenik maga a város, a nagyvárosi élete és a ‘80-as évek hangulata. A mára már történelmi eseményeknek is aktív résztvevője volt, így az AIDS, háború ellenes megmozdulások, rendőri túlkapások, Tawana Brawley-ügy, Tompkins Square Park-i tűntetések is helyet kaptak a fotókon. A fényképekről olyan információkat is szerezhetünk, amiket valószínűleg soha nem tudtunk volna meg Ai Weiwei nélkül: Kik voltak East Village leghíresebb hajléktalanjai? Milyen volt a szőnyeg a kínai konzulátuson?

"If I can make it there / I'll make it anywhere" - hallhatjuk Frank Sinatra egyik leghíresebb slágerében, a New York, New York című számban. A képek alapján nekem úgy tűnik, hogy a Nagy Alma nagyon gazdag élettapasztalattal vértezte fel Ai Weiweit, aki nem lenne ma Kína első számú művésze, ha nem tölt el tíz évet ebben a városban. Az életmű szempontjából ezért a tárlat megkerülhetetlen. Viszont pont a változatos, széles sprektumon mogzó tématikának köszönhető, hogy a kiállítás fotóanyaga bárki számára érdekes lehet, így csak ajánlani tudom mindenkinek.

Világhy Gergely

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása