A Smithsonian felfedezése
Hallo, hallo! Ki van a vonal másik végén? "Itt Alexander Graham Bell beszél." A telefon feltalálójának ez a mondata korunkra is megmaradt, köszönhetően annak, hogy Bell saját hangját egy viasz lemezre rögzítette 1885-ben.
A felvétel a rögzítés időpontja és Bell 1922-es halála között került a Smithsonian Institution gyűjteményébe, ahol a közelmúltban végre elérték a nagy áttörést és le tudták játszani a különleges lemezt. A skót születésű, kanadai emigráns tudós, akihez legnagyobb részben kötjük a telefon feltalálását, feltehetőleg saját maga adományozta a felvételt a múzeumnak, körülbelül 400 másik viaszhenger és lemez társaságában, melyek kutatásait és egyéb állami pozíciókban betöltött munkáit dokumentálták. Rossz nyelvek szerint az ajándékozásnak nem csak a nagylelkűsége volt az oka, hanem az is, hogy be akarta biztosítani magát az esetleges telefonnal kapcsolatos jogi perek ellen.
Bell 1880 és 1886 között együtt dolgozott unokatestvérével Chichester Bellel és Charles Summer Tainter technikussal Washingtoni Volta Laboratóriumban, a hanggal kapcsolatos kutatásokon. Ekkor, 1877-ben Bell riválisa Edison rögzítette a saját hangját, így Bell sem tehetett másként, az utókor szerencséjére. Bellék kutatásaiból fennmaradtak a lemezek és a hengerek, de a rögzítésüknek és a meghallgatásuknak módja elveszett. Így a Smithsonians több évtizede tartó kísérletei után a mostani siker igazi áttörést jelentett.
"Hear my voice, Alexander Graham Bell."
