Muzgo

Az a curry, te idióta!

Nemcsak arról fogok írni, hogy hogyan is jutottam el a berlini Currywurst múzeumba, de egyben ez a cikk annak is a története, hogy hogyan jöttem rá arra, hogy a curry finom. Hogy őszinte legyek a curryt előtte egyáltalán nem használtam semmire. Főzésre főleg nem. Viszont mióta kijöttem a Currywurst múzeumból, rájöttem, hogy a kanonikus, Bud Spencer-féle hagymás bab receptet is fel lehet dobni egy kis curryvel. Igazság szerint, mindent fel lehet dobni curryvel.

A nyáron Berlinben töltöttem pár napot és ha már Berlinben van az ember, akkor megnéz pár múzeumot. Nem a Currywurst múzeum az első, ami eszébe jut az embernek a német fővárosról. Elég csak a híres Múzeum-sziget intézményeire gondolni, vagy a Reichstagra, az Olimipiai stadionra, a Brandeburgi kapura. Tehát hogyan is került a látóterembe a múzeum?

Berlinben a Metropol hostelben szálltam meg többedmagammal. A hostel a Mehningdam utcára nyílt, épp oda, ahol Berlin leghíresebb dönerese, magyarul gyrososa található: Mustafa. Igen, minden nap láttuk a kígyózó sorokat, amik a kis bódé előtt álltak, de egyszer se próbáltuk ki, mert túl közel volt. Szintén  az utcában volt a Curry 68 nevet viselő vendéglátóipari egység, ami nem meglepő módon a legkülönfélébb currywurst-ot kínálta. Magáról a Currywurst Múzeumról még a hostelben szereztünk információt: Azokon a mágneskártyákon hirdette magát a múzeum, amikkel a szobába be lehetett jutni.

A német gasztronómiában leginkább a sztereotípiák szintjén voltam járatos: sok jó sörük van és a nemzeti virtus része a kolbászevés. A currywurst-ról se tudtam, hogy ekkora hagyománya lenne, nem csak Berlinben, de egész Észak-Németországban. Szerencsére, legalábbis utólag azt mondom szerencsére, láttunk fantáziát a múzeumban, így elhatároztuk, hogy mindenképp felkeressük. Az ember ugyanis csodálkozik, létezik Currywurst múzeum? Komolyan? A kolbász, sültkrumpli, ketchup és a curry együttesének kell egy múzeum?

a kolbász, sültkrumpli, ketchup és a curry együttesének kell egy múzeum

A múzeum maga a Schützenstrasse-ban található, egy modern lakóház legalsó szintjén, nem messze egy metróállomástól. Nem a frekventált, turisták által látogatott helyen található. Ráadásul 2011-ben minden a Berlini fal körül forgott az évforduló miatt. Egy nagyon fiatal múzeumról beszélünk. 2009-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődő látogatók előtt, mégpedig a currywurst feltalálásának 60. évfordulója apropóján. A múzeum három részből áll: egy nagyon modern kiállítótérből, egy múzeumi boltból és egy kis büféből, ahol kaphatunk kóstolót is.

Szakmai szemmel nézve csak annyit jegyeznék meg, nem hiszem, hogy lenne saját gyűjteménye a múzeumnak, inkább a tipikus theme park jellegű kiállító helyek közé sorolnám. Maga az intézmény is ezt a tulajdonságot hangsúlyozza: a lehető leginteraktívabban bemutatni a currywurst-ot, a lehető legtöbb nézőpontból. És ami kiderül a kiállításról, hogy a currywurst-nak igenis sok vetülete van: egy német nemzeti étek, a német popkultúra része, a német történelem része, egy fűszerkeverék, egy fast food és persze egy bizonyos recept alapján kell elkészíteni.

Legnagyobb erőssége a múzeumnak a precízen megkomponált kiállítótér, az egységesen jól felépített arculat és a mindenhonnan visszaköszönő interaktív elemek, amik arra buzdítanak, hogy érjünk hozzá, nézzük meg, játszunk. Rögtön, ahogy belépünk a kiállítótérbe, a tipikus, odakönyöklős asztalok fogadnak minket egy-egy flakon ketchup-pal. Gondolnánk mi! De ezekből nem ketchup folyik, hanem zene. Olyan örökbecsű számokat hallgathatunk meg, ha felemeljük a fülhallgatókat, mint a “Currywurst” című dal Herbert Grönemeyer-től.

A második nagyobb egységben a berlini vendéglátóipari egységeket tekinthetjük át egy térképen. Az egyes helyek helyzetét stílusosan egy currywurst darabkába szúrt villa jelzi és rengeteg van belőle szerte Berlin belvárosának stilizált térképen. Tüzetesebb vizsgálat után sikerült felfedezni a már említett és népszerű Curry 36-ot, de további számokkal jelölt Curry intézmények is felbukkantak. A térkép mellett a falakon a vendéglátóipari egységek történetiségét követhetjük végig. Kiderült, hagyományosan egy mobilabb, kerekekkel ellátott büféskocsiból árulták a currywurstot.

Miből áll a currywurst? A kiállítóhely közepét egy hatalmas currywurst installáció foglalja el. A ketchup groteszk módon, boxzsákok formájában csöpög le a plafonról. Alatta az összegyűlt lét egy girbegurba vörösre mázolt pad hivatott szimbolizálni, amit az egyik helyen áttetsző műanyag dobozok törnek meg. Bennük paradicsom, hagyma, csomó fűszer, vagyis megtudjuk miből is áll össze a curryketchup. Találhatunk még hatalmas aranysárga szivacs hasábburgonyákat és egy kanapévá átalakított virslit. A currynek, amit utólag szór az eladó a currywurstra, egy külön részt szenteltek, ahol megtudhatjuk, hogy a curry milyen fűszerörlemények keverékéből áll össze.

Természetesen a kiállításnak van történeti vonala is. Belecsöppenünk egy 50-es évekbeli német háziasszony konyhájába, akinek jelen esetben neve is van: Herta Heuwer. Itt található talán az egyetlen történelmileg is autentikus darab - mondhatnám inkább ereklyének - mégpedig az a tűzhely, ahol az első currywurst elkészült. Herta a brit katonáktól szerzett ketchup-ot, worchester szószt és curryt, amit kiegészített további fűszerekkel és elkészítette az első Currywurst-ot 1949-ben. Találmányát Berlin Charlottenburg negyedébe kezdte árulni és a német lakosság nagyon hamar rászokott a gyorsan elkészülő és tápláló ételre. A kiállítás a currywurst történetét sokkal tágabb spektrumban értelmezi. Láthatunk egy gyorstalpaló fast food történelmet is, ami az ókortól kezdve követi végig a snack-kek történetét a popcornon, chipsen és a hot-dogon át. Emellet azt is bemutatják, hogy hogyan változott egy tipikus német ember hűtője a hidegháború alatt.

A kiállításból olyan milliókat érő információkat tudhatunk meg, mint hogy hogyan hívják azt a műanyag villát, aminek csak két hegye van? Segítek: Neptun. Érdekes, hogy a háromágúnak nincs fantázianeve. Vagy például mi is az ‘taxi driver’? Igazából csak ez a legnagyobb és legkiadósabb adag, de sose tudtam volna, hogy mit kell rendelni, ha nem járok a kiállításon. A currywurst-ot rendszerint egy kartonlapból préselt tányéron fogyaszthatjuk el, így nem mindegy, hogy miből készül az a karton. A currywurst zöldítésének címén végigkövethetjük, hogy hogyan hasznosítják újra a kidobott újságokat, rongyokat.

Az interaktivitás jegyében mi is beállhatunk egy büféskocsiba, (amiben persze mindenkiről készül egy fotó) és egy érintőképernyőn mi is megfőzhetjük, felszeletelhetjük saját currywurst-unkat, elkészíthetjük saját szószunkat még mielőtt élesben kipróbálnánk.

Maga a kiállítás nagyon kellemes csalódás volt, bár egész egy nagy reklám, de mégis bepillantást nyújt a currywurst történeti, társadalomtörténeti és gasztrotörténeti múltjába. Köszönhető ez annak, hogy a rendkívül jól megdesignolt kiállításon soha nem lehet unatkozni. A legnagyobb probléma, hogy elkerülhetetlenül éhes lesz az ember és ezért nagy jófejség a múzeumtól, hogy a jegy ára tartalmaz egy kis kóstolót is. A múzeum büféje, amúgy elég drága, így nem javaslom, hogy ezen kívül bármit fogyasszatok, valamint két lépés és egy “igazi” berlini currywurst falodában ehettek. Én is, berlini tartozkodásom alatt minden nap ettem egyet a Curry 68-ban. Magyarországra is hoztam magammal gyorsfagyasztott currywurstot és miután elfogyott, szinte mindent megszórtam curryvel. Na így is befolyásolhatja az ember életét egy múzeum. És melyik múzeumnak van még ilyen kabalafigurája?

Világhy Gergely

-->
Vissza a lap tetejére