Muzgo

Még július elején meglátogattuk a MOME idei végzőseinek munkáiból összeállított kiállítását. A hallgatók a legkülönfélébb témájú alkotásokkal álltak elő, mi ezek közül most egy konkrét grafikai munkát fogunk bemutatni, ami egy múzeum vizuális identitását teremtette meg. A diplomamunka Bulyovszky Lilla kezei közül került ki, aki idén végzett a MOME tervezőgrafika mester szakán. Az arculat a Médiaművészeti Múzeum számára készült, amit hiába keresnénk a térképen, mert ilyen múzeum hivatalosan nem létezik. Persze az alkotó tett egy hatalmas lépést annak érdekében, hogy létrejöjjön egy ilyen intézmény, mert megalkotott egy koncepciót, és ezzel végső soron egy érdekes kérdést vetett fel: kell-e nekünk Médiaművészeti Múzeum?

A kérdésre rögtön jöhet a replika, hogy mi is az a médiaművészet? A válasz határvonalai elmosódnak, így példákkal egyszerűbb a fogalomnak keretet adni: videók, digitális multimédia, animáció, fényjáték, 3D, interaktivitás, stb. Egy dinamikusan fejlődő, kortárs műfajról van szó, ami ebből kifolyólag a modern múzeumokban és galériákban jelenhet meg és jelenik is meg, de a nyugattal ellentétben nekünk nincs egy dedikált médiaművészeti múzeumunk. Mielőtt még rátérnénk a konkrét arculatra érdemes pár szót vesztegetni a múzeum koncepciójára. Az online jelenlét mellett, ami elsősorban egy weboldalt jelent, a tárlatok partnerintézményekben kapnának helyet, valamint az úgynevezett pop-up kiállításokkal operálna. A népszerű pop-up store-okhoz hasonlóan a múzeumhoz tartozó tárlat bárhol felbukkanhat a köztértől kezdve egy romos épületig. Lilla a Médiaművészeti Múzeum első kiállítását a Műjégpályán képzelte el, ahol az egész installáció tükrözné az arculati rendszert.

Az arculat egy végtelenül egyszerű formából épül fel, ez pedig nem más, mint a négyzet. A logótól kezdve, a levélpapíron, névjegykártyán át egészen az installációs elemekig megjelennek, de illessük ezeket a manapság divatos kifejezéssel: a pixelek. Különösen tetszik, hogy egy unalmas percünkben az egész arculatot szépen le lehet rajzolni egy matekfüzetre, ahogy azt a képek alapján az alkotó is tette. Ha ezen a nyomvonalon kezdenénk kicsit kutakodni, akkor eljuthatnák a manapság népszerű pixelartokig és utána minden bizonnyal egy pár éve felbukkant új fogalomig: new aesthetic-ig. A fogalom tömören annyit jelenti, hogy a virtualitás és valóság elmosódó határán, a valóságban is megjelennek azok a vizuális formaelemek, amiket a digitális technológia és az internet hívott életre.

A múzeum logója egy keretben elhelyezett két, pixelekből kialakított M betűre épít, amik egymás felett helyezkednek el, az alsó kétszer vastagabb, mint a felső. A formai keretet tartva a legváltozatosabb módon építkezhet az arculat alapelemeit képező hét darab szimbólumból. A 3x3 négyzetben kialakított egyedi formával és színnel rendelkező elemek a médiaművészet hét ágát hivatottak jelképezni (tervezőgrafika, animáció, digitális multimédia, interaktivitás, telekommunikáció, videó és vizualizáció). A színkódolás és az unikális forma funkcionalitást is ad az elemeknek, hiszen ezek önmagukban is információt hordoznak, így máshol is felhasználhatók. Például a plakátokon és a belépőkön csak a kiállítás tárgyának megfelelő szimbólum kap helyet, de egy program segítségével egy levélpapír arculata is tematikusan legenerálható.

Az eddig roppant egyszerűnek hangzó arculat a gyakorlatban úgy teremt egy kaotikus, színpompás kavalkádot, hogy az alapelemeket variálja a logón, meghívókon, névjegykártyákon, pólón át mindenen - akár egy izzasztó tetris játszma. Így jutottunk el oda, hogy kitekintsünk és a vizuális identitást elhelyezzük a branding gyakorlatában. A klasszikus statikus márkázással ellentétben a dinamikus arculatok lényege a folytonos változás, ami persze nem zavarhatja össze a fogyasztót és nem ronthatja a márka felismerhetőségét. A múzeumok között is találunk erre példa értékű munkákat, ilyen a Wolff Olins tervezte Tate, a Pentagram MAD (Museum of Art and Design) arculata vagy akár a Design Museum of Moscow - ez utóbbiról már volt a szó a Muzgon.

Végignézve a magyar múzeumi márkákon - a versenytársakon, tágabb értelemben a kulturális piacon - a Médiaművészeti Múzeum mindenképpen kitűnik a tömegből, egyértelműen megkülönböztethető lenne a többi szereplőtől. A Médiaművészeti Múzeum arculata merész, de működik. A pixelart tükrözi az elképzelt intézmény profilját, a médiaművészetet, a megjelenése karakteres, fiatalos és pörgős. A folyamatosan változó logó csak digitális médiumon használható, de az arculat alapelemét képező 3x3 négyzetek vannak annyira meghatározóak, hogy offline is elvigyék a hátukon a brandet.

Világhy Gergely