Muzgo

Egy kis hétvégi kultúradömping

DSC02085.JPGEmber tervez, Isten végez. Terv: Kulturális Örökség Napjai minden mennyiségben. Sok-sok múzeum és egyéb intézmény szombaton és vasárnap. Valóság: vasárnap reggeli felkerekedés. Első cél: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum - nagyon jól kinéztük magunknak a programot, csak valahogy azon siklott át a tekintetünk, hogy az intézmény csak szombaton vett részt a KÖN-ön. Szóval kopp. A lelkes kultúrafogyasztó - jelen esetben kísérőmmel karöltve szerény személyem - azonban nem adja fel, bármennyire is kedvét tudja szegni az ilyen mellényúlás! Sétáljunk a Városligetben, hátha lesz még ebből valami... Lett is! Négy különböző rendezvény, lovak, kultúra, örökség, múzeum, ünneplés, forgatag.

Az MMKM után a felhők közül előbújó nap bátorítóan hatott, így adtunk még egy esélyt a napnak és célba vettük a Hősök Terét. Bal kéz felől az ARC kiállítás, jobb kéz felől pedig a Nemzeti Vágta pavilonjai. Eddig még sosem voltam a már negyedik alkalommal megrendezett “lovasderbin”, de kimondottan pozitív tapasztalatokkal DSC02082.JPGgazdagodtam. Sok az érdeklődő már a délelőtti órákban is. Igényes bemutatkozósátrak, ínycsiklandó illatok (semmit nem ért az otthon elfogyasztott reggeli, a lángos, tócsni, pörkölt, sör, bor, sütemény csak akkor hagyta nyugodni az ember képzeletét, ha falatozott vagy jó messzire sétált onnan), és persze pompás környezet - a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum között elhelyezkedő tér, amely most versenypályává avanzsált.
Furcsa volt tribünt látni az egyébként tágas, szellős és éppen ebből fakadóan impozáns Hősök Terén, és még furcsább volt elképzelni, hogy ott lovak fognak vágtázni. Pedig így történt. A múzeumok azonban nem csak mint mutatós háttér vettek részt az eseményen, hanem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum révén még a pavilonok között is képviseltették magukat.

Mi jó még abban, hogy rendezvény van a Hősök Terén? A gyalogos forgalomnak mindenképpen az, hogy lezárják az Andrássy út egy részét, és így az utca teljes szélességében autózaj nélkül lehet szemlélni a szebbnél-szebb épületeket. Ezt tettük mi is, amikor megakadt a szemünk valamin: Laoszi Napok. Mifene, mi ez? A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum két napos rendezvénye, amelynek keretében Laosz történetével, kultúrájával, szokásaival, hagyományával, és a magyar-laoszi kapcsolatokkal ismerkedhettek meg a résztvevők. Mi csak egy előadást hallgattunk végig, mely a Tan Kapuja Buddhista Főiskola múltjáról, jelenéről, jövőjéről szólt. Miért nem maradtunk tovább a családias hangulatú előadóteremben? Azért, mert hívogatott minket a mellette lévő térben Korea 18-19. századi művészetét bemutató időszaki kiállítás.
Valójában már az intézménybe való belépéskor átléptünk egy teljesen más kultúrába, a három teremből álló kis tárlaton azonban már el is merültünk ebben. A terek atmoszférája, a kiemelt témák, a bemutatott anyagok sokfélesége, a nagyon jól és érdekesen megírt feliratok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy kicsit jobban felfedezzük a keleti világ egyik szeletét. Miután pedig homokba rajzolva megismerkedtünk pár írásjellel kifelé indultunk és ekkor ért minket a kultúrsokk: magyar népviseletbe öltözött fiatalok az Andrássy-úton. Egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy most akkor éppen hol is vagyunk, de aztán helyére került minden. Sőt még az is eszünkbe jutott, hogy igazából az Ernst Múzeum által szervezett utcafesztiválra indultunk.

Mikor megérkeztünk éppen gyerekműsor folyt, de az alkalmat kihasználtuk arra, hogy kedvezményesen megnézzük az Aj Vej-Vej kiállítást. Letisztult, sima egyszerű tér. 226 kép. Semmi sallang, semmi plusz szöveg. Egy bevezető felirat, egy életrajz - ennyi. Aztán jöhet a befogadás. Egy kínai ember, művész tíz éve New Yorkban. Az 1983-1993 közötti időszakot bemutató képeknek külön “ízt” ad, hogy maga a művész válogatta őket. Koncepciójának alapgondolata egy olyan, képekből összeálló múzeumi installáció, amely Aj Vej-Vej személyes élményeit, gondolatait, korabeli attitűdjét tárja fel. Valóban érdemes megfigyelni a szigorú időrendbe rendezett fotóknál az egyre erőteljesebben megjelenő társadalmi témákat, amikor távolabbra nézve ismerősei, a New Yorkba kivándorolt kínai művész-értelmiségi közösség, és a Lower East Side mindennapi életétől a politika, az utcai zavargások, tüntetések is helyet kapnak képein. A helyi mosodától eljutunk Bill Clinton kampánykörútjának megörökítéséig. Nagyon erős, elgondolkodtató fotók vannak bemutatva a tárlaton, semmi csillogás, elkendőzés, semmi nagy és lélekemelő New York, a self-made man valóság. Egy város arca egy fogékony művész szemével. Külön tetszett, hogy kiállítások és művészek is megjelennek az alkotásokon - mint amikor Andy Warhol képpel pózol Aj Vej-Vej. Egy szó mint száz, egészen más kelet-nyugat hangulat érződött az Ernst Múzeumban, mint a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban - még egy plusz löket a kulturális sokszínűségnek.

Egy dolog azonban még mindig hiányzott a napból: bizony, maga az eredeti cél, a KÖN. Nem volt azonban még semmi veszve, volt rengeteg program a tarsolyunkban. Meg is lett a választás, irány Budapest másik reprezentatív helye, a Budai Vár, azonban belül is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum programja, egy kis vártörténeti séta, fegyverbemutatóval. Annyi hibádzott csak, hogy a címben megjelölt török-kori szűkítés csak ímmel-ámmal jelent meg, de ezt senki nem rótta fel Németh Csaba múzeumpedagógusnak, mint ahogy azt sem, hogy nem 1 órás volt a vezetés, hanem több. Város-vár-hely-kultúr-hadtörténet jó humorral és rengeteg érdekes információval ötvözve. A séta elején kaptunk még egy feladatlapot is, ahova az elhangzó információkat be lehetett írni. Kicsik-nagyok, fiatalok-idősek egyaránt voltak népes csoportunkban, de vezetőnk jól átfogta a tömeget, minden olajozottan ment. Mindazok után, hogy ízelítőt kaptunk a Várnak a Múzeum felé eső részéből, és megtudhattuk, hogy valójában lehetne beszélni minden centiméterről 15 percet is, kezdődött meg a vezetés második egysége, a fegyverbemutató. Az egyszerű szablyától jutottunk el a Kalasnyikovig, végigvettük Csínom Palkó és Jankó után szabadon a csontos karabélyom, dali pár pisztolyom és a szép selymes lódingom ismertetőjegyeit is. Egyszerűen összefoglalva csak annyit mondanék: élmény volt!

Mint ahogy ez az egész nap is. Annyi féle-fajta inger ért bennünket, hogy hirtelen nem is tudom, hol éreztem magam a legjobban. Kultúrában, érdekességekben gazdag napot zártunk, a közös pedig az volt minden helyszínben és programban, - amit megszokhattunk már egy Muzgo-cikk esetében - hogy mindenhol megtaláltuk a múzeumot. Azt pedig csak javasolni tudom, hogy ne csak mi keressük ezeket az intézményeket, hanem olvasóink is, hiszen láthatjuk, jó dolgok sülnek ki ebből.

Légrády Eszter

-->
Vissza a lap tetejére