Muzgo

Szamurájok és gésák

Japanese_exhibition (12).jpg
Ki ne tudná rávágni gondolkodás nélkül, hogy kik azok a szamurájok? A gésákra is jön egy elhamarkodott válasz, mert hajlamosak vagyunk összemosni őket az egyszerű kurtizánokkal, holott, mint két csillag. Viszont ha el kellene mesélni, hogyan élnek, vagy egyáltalán miből élnek, hebegve-habogva keresgélnénk agyunk rejtett zugaiban, amelyeket főleg filmekből tankoltunk tele. A japán társadalom eme két csoportja mindenki számára ismert és kedvelt Anjin-san kalandjaitól Chiyot, a kék szemű gésa megpróbáltatásáiig.

Pénteken nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum új időszaki kiállítása, a Szamurájok és gésák. Ráadásul kicsiknek és nagyoknak egyaránt hasznos és kellemes kikapcsolódást rejt az Andrássy úti villa emelete.

Japanese_exhibition (11).jpgA kiállítás alcíme pontosítja az elénk táruló kompozíció logikáját: Hagyományos japán viselet és kortárs magyar ékszerek. Az első gondolatra disszonánsnak tűnő társítás ne keltsen senkiben kétségeket! A kultúrák közötti párbeszéd a kiállítás tárolóiban olyannyira sikeres lett, hogy a terem előtt felvehető tárgykatalógus nélkül az óvatlan látogató a polcok teljes anyagát hajlamos lenne egy-egy neves iparművészünk munkájának tekinteni! Mindamellett ezzel egy új kiállítássorozat veszi kezdetét a múzeumban, ahol a keleti világ és a magyar kortársak kapcsolatát fogják kiinduló elemként felhasználni: Fajcsák Györgyi, az intézmény vezetője hangsúlyozta, hogy a felkért művészek számukra új, vagy ritkán használt technikákat és motívumokat készítenek, miközben a gyűjtemény tárgyaiból merítenek inspirációt. A munka végeztével a hazai kortárs művészet nívós, páratlan darabjai kerülnek le asztalukról. Ezek az eredeti tárgyak mellett a kultúrák közötti áthallást (a vitrineket leszámítva) kézzel foghatóvá teszik.

WP_20130719 12.jpg

A kiállítás készítői egy diavetítéssel indítják útjára a látogatót: a vetített fényképeket úgy válogatták, hogy a látható viseletdarabokat összességükben, korabeli felvételeken is megtapasztalhassa a belépő, főleg, ha számára eddig ismeretlen dolgokkal találkozik – de ezért is járunk múzeumba.

Az első terem a szamurájoké. Belépéskor egy teljes szertartási szamurájviselettel találja szemben magát a látogató, ráadásul ez a majd' 200 éves példány ritkaság számba megy. Ebben nem harcoltak, de cserébe a terem csordultig tele van szebbnél-szebb fegyverekkel. A kiállítás a tradicionális japán társadalom szokásrendjét az antropológia felől közelíti meg, ezért találhatunk itt leírást a többi „kaszt”-ról és női aikuchikat a különböző kardok között. Ebben a teremben is fontos szerepet kapnak a fametszetek, melyeken használatban, teljességükben tapasztalhatóak meg az egyes viseletdarabok.

Japanese_exhibition (3).jpg

A második terem a férfi viselet általános darabjait vonultatja fel, néhány ékszerrel kiegészülve. Ebben a teremben koncentráltabban vannak jelen a kortárs alkotások. A figyelmet azonban érdemes a két oldalon felfüggesztett övmintákra is fordítani: ez a különlegesen ritka obi-kollekciót 2011-ben egy nagylelkű japán adományozótól kapott a múzeum, holott akármelyik nagyobb európai múzeum számára felajánlhatta volna. Az obihoz kapcsolódó tárgyak alkotják a terem harmadik súlypontját. A finom kidolgozású apróságok mellett alig bír maradni az ember, hogy át ne rohanjon a következő terembe.

WP_20130719 11.jpg

A vonzást a harmadik terem végében lévő vitrin kimonói okozzák: legimpozánsabb eleme a kiállított menyasszonyi viselet, amelyhez hasonló együttesek a hagyományos esküvőkön manapság is divatosak. A metszetek mellett itt is helyet kaptak kisebb és nagyobb tárgyak – egymás mellett a gyűjteményi és művészi darabok. A múzeum egyik páratlan darabja, a Gendzsi-láda is megbújik az egyik alsó polcon, egyrészt, mert a rajta ábrázolt történet a japán kultúra és identitás egyik alapműve, másrészt pedig ez a ládika a női toilette szerves része.

WP_20130719 5.jpg


A negyedik terem különálló egység a kiállítás rendjében. A gyerekek világát bemutató részhez vissza kell menni a kiállítás elejére és a vetítés másik oldala felé venni az irányt. A terem roppant vidám hangulatot áraszt és minden sarkában interaktív: mindenhol lehet valamit csinálni, fogdosni, rajzolni. Ha szervezett keretek között érkeznek a kisebbek (vagy nagyobbak), akkor ez a különálló terem a benne elhelyezett asztalokkal kiválóan alkalmas múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz.

WP_20130719 4.jpg

WP_20130719 7.jpg

A kiállítás a címben megjelölt két társadalmi csoport segítségével a hagyományos japán társadalmat átöleli, ráadásul a művészi remekekkel új kontextusba is helyezi azt. Igazán megér egy kis kitérőt a Városliget felé, vagy ha nagy a sor a Schiele-kiállításon, csak a nyitva tartásra kell ügyelni. Aki nem ismeri a távol-keleti kultúrát, feltétlen vegye föl célállomásai közé, és most elmerülhet benne, aki meg szereti, vagy egyenesen rajong érte, annak kötelező a megjelenés.

Órás Tamás

Fotó: Világhy Gergely; IMM

-->
Vissza a lap tetejére