Muzgo

Magas, sötét alak sziluettje tűnik fel a távolban. Közelebb érve emberünk jelentőségteljes fintort vág, majd széttárja hosszú, fekete bőrkabátját. Ami pedig alatta van, azt elmondani is szörnyűség…  (Gyenge idegzetűek és műtárgyvédelmisek ennél a résznél inkább foglaljanak helyet.) A sofőr (Mucsi Zoltán) nem mást villant fel, mint egy ókori palástot, amelyet nem éppen szokványos módon, kabátbélésként szállított Magyarországra.

A 2004-es produkció Árpa Attila első mozija, amelyet sokan méltatnak, sokan szidnak, még többen rokonítanak a Blöff, vagy éppen a Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső című alkotásokkal. Mi pedig ugyanazt a bizonyos „múzeumi szálat” fedeztük fel benne, amit az eddig feltérképezett művekben is.

Az ominózus jelenet nem várat sokat magára, a meglepően jól kidolgozott római kori harcjelenet után azonnal egy kiállításon találjuk magunkat. Egy szíriai magánmúzeumból ellopnak egy ókori palástot. Rá nem sokára pedig a Budapesten található Történeti Múzeumba (Museum of History, Budapest) törnek be. Az első műtárgyat profi módon tulajdonítják el, a másodikat már kevésbé... A cél egy Pannónia korabeli kincs, a Strix Aurum felkutatása, a hozzá vezető úthoz kell a fent már említett palást és Vincentius, római centurio naplója, amelyet éppen a magyar fővárosban őriznek.
„Hívom a budapesti embereimet, mire odaérünk, a tekercs a kezünkben lesz.” – a teljes nyugalommal jövője elé tekintő Tejesember (Oszter Sándor) Balogh Tibit (Kovács Lajos) és bandáját bízza meg a tekercs megszerzésével, ekkor még nem sejti, mi vár rá rég elhagyott hazájában.

A fiktív muzeális intézményben egyébként a bejárat melletti hirdető tábla szerint a következő tárlatok várjak a látogatókat, kincsvadászokat és a Balogh Tibi-féléket: Római emlékek, Muszlim art, valamint Fegyvertörténelem. A műtárgyak szépen, vitrin mögött sorakoznak, ahogyan az meg van írva a múzeumi törvényben. Mivel sötétben zajlik a cselekmény, ezért sajnos több részletet nem látunk a kiállítótérből. Az éjszakai őrséget egy süket portás és a betörők beépített embere, Bodri (Scherer Péter) testesíti meg. Amit látunk, abból pontosan kiderül, Balogh Tibi emberei, Tyson (Kiss József) és öccse egy olyan múzeumot sem tudnának kirabolni tisztességesen, ahol tálcán kínálnák nekik a műtárgyakat, sőt még elvitelre be is csomagolnák. Még el sem kezdik az éjszakai műszakot a biztonságiak, ők máris hibáznak, leejtik a feszítő vasat, majd teljes hangerőn vitáznak és veszekednek. A jelenetnek két gyönyörű pillanata van, az első, amikor egyikük beszorul az ókori kalodába, amelyből lakatos nélkül nem igen szabadulhat, ám a másnapi újság címoldalára bekerülve jó eséllyel pályázhat „az évszázad legkontárabb betörője” címre. A másik részlet, mikor a feszítő vas ismét leesik, majd elkezd csúszni a padlón és becsapódik a cirka kétméteres vitrinbe, amelynek üvege a benne lévő vázával együtt ripityára törik. Ez az a pont, amikor már a nagyothalló portás is feláll a tévé elől.

A fent említett „ókori palástot kabátbélésnek” című állagvédelmi rémregény után, kellőképpen edzett lelkünknek szinte fel sem tűnik, hogy az ókori tekercset a garázsban Tibink előkapja a zsebéből és pamut helyett biciklis kesztyűben kezd ismerkedni a számára érthetetlen szöveggel. „A múzeumlátogató is fogyasztó, kell valami érdekesség, ami behozza az embereket.” – mondja Garas professzor, ő lesz az „ész” a kincskereső brigádban, aki azt a nem éppen önként vállalt feladatot kapja, hogy fordítsa le a tekercs szövegét. Persze a többiek is kiveszik a részüket, hisz még a latin nyelvben való műveltségüket is megcsillantják nem egyszer („ácécépontcépontinfpont”). Mindezzel párhuzamosan más útvonalon és más indíttatásból különféle kisebb-nagyobb csapatok is útra kelnek az aranybagoly felkutatására. Az ő történetük elmesélése helyett még annyit megjegyeznénk, hogy az Argo 2 beharangozójából nem derül ki egyértelműen, hogy lesz-e benne múzeumi szál, mi mindesetre bízunk benne és várjuk sok-sok szeretettel.   

Huhák Heléna

IMBD