Muzgo

Mit találunk egy múzeumnál éjszaka? Évente egyszer hatalmas tömeget. Ellenben az év többi napján? Budapest élénk éjszakai életével szemben a múzeumok legtöbb esetben kihaltak. Korántsem jellemzi őket az a nyüzsgés, mint amit jobb esetben a nappali világosságnál tapasztalunk. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a múzeumok ne emelnék este a város fényét. Szó szerint!

A Muzgo csapatát is élénken foglalkoztatta az a kérdés, hogy melyek azok a múzeumépületek, amik nem csak nappal, de éjszaka is impozáns látványt nyújtanak. Melyek úsznak fényárban? Mely épületek vannak úgy kivilágítva, hogy érdemes lenne lencsevégre kapni?

Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennünk, mikor arra gondoltunk, hogy érdemes-e egy éjszakát múzeumok végigjárására áldozni. Úgy gondolkodtunk, hogy nincs értelme szisztematikusan egyesével végiglátogatni az összes helyszínt, hanem kezdjük azokkal, ahol biztosan tudunk jó fényképeket készíteni. Ennek megfelelően alakítottunk ki egy túrát, amit aztán többször is megváltoztattunk, majd ahogy lenni szokott, az élet keresztül húzta minden gondos számításunkat.

A legelső tervünk szerint fél tízkor indultunk volna a Ludwig Múzeumtól, majd a belváros múzeumait érintve kimentünk volna a Hősök terére és innen fel a várba. Racionalizálva a felvetést, kivtielezhetőbb terv lett, hogy a várban kezdünk, majd innen megyünk a belvárosba és végül a Városligetben fejezzük be a túrát. Csak a nagyobb helyszíneket felsorolva már látszik, hogy olyan múzeumokat szerettünk volna lencsevégre kapni, amelyeknek van saját világítása vagy legalábbis úgy sejtettük, hogy a közvilágítás hangulatos árnyékokat varázsol az épület köré. Így esett a választásunk a Magyar Nemzeti Galériára, a Budapesti Történeti Múzeumra, a Magyar Nemzeti Múzeumra, az Iparművészeti Múzeumra, a Magyar Néprajzi Múzeumra, a Szépművészeti Múzeumra, a Műcsarnokra és az ezekhez közeli intézményekre.

Kedden tehát negyed tízkor találkoztunk a Széll Kálmán téren és innen indultunk fel a várba. Első megállónk a Hadtörténeti Múzeum volt. Sejtettük, hogy nem fog olyan vakító fényben úszni, mint az MNG, de ha már arra jártunk mindenképpen lőttünk egy-két fényképet. Első sokkhatás akkor ért minket, mikor megláttuk a felálványozott épületet és megállapítottuk, hogy itt nem terem babér művészi hajlamainknak. Még a masszív ágyúkat is úgy becsomagolták, mintha karácsonyi ajándéknak szánnák. Szerencsére a budai hegyoldalakra néző épületfrontot nem tatarozták - még -, így innen készíthettünk volna jó képeket. Ekkor ért minket a második sokkhatás: a laktanyának épület múzeum vizuálisan pont ugyanolyan érdektelen, mint egy vödör. Itt volt az ideje gondolkodó söröket bontani, de hiába kerestük az érdekes részeket, perspektívákat, nem találtuk. Így lefotóztuk az ágyúkat, mert “na, azért csak nem megyünk el üres kézzel.”

Tovább folytattuk útunkat a vár másik felébe a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum felé. Gyakorlatilag ez a vár legfényesebb pontja és ez az a rész, amiről már millió felvételt készült. A kupola nagyon gyakori szereplője turistakidaványoknak és képeslapoknak. Egyszóval mi voltunk a millió plusz egyedik fotóművész csapat, akik úgy gondolták, lehet ebből még kihozni valamit! Igen lehet még egy felvételt készítni Savoyai Jenőről, az épület tetején álló néma szobrokról, Mátyás királyról, a BTM bejáratát őrző oroszláncsaládról, a homlokzat díszeiről. Megpróbáltunk a részleteketre koncentrálni. Észrevettétek, hogy az oroszlánok milyen vadul üvöltenek rád, ha el akarod hagyni a BTM előtti teret? A legjobb látogatónövelő módszer, ha egy oroszlán strázsál a kijáratnál és zavarja vissza a látogatókat.

Az idő csak úgy szaladt és tudtuk, hogy nem jut már elég a pesti oldalra. Sőt, örülünk, ha időben lejutunk a várból, mert még hátra volt az MNG pesti oldalra néző homlokzata, a Savoyai Jenő szoborral. Ezekről is ugyanolyan gonddal készítettünk felvételeket, mint az előző helyszíneken, de csak negyed annyi időt vett ígénybe. Előzetes tervek között szerepelt, hogy lőjjünk egy képet az éjszakai Pestről, így azt is itt ejtettük meg. Vannak, hogy a jó ötletek nem működnek a gyakorlatban, ahogy történt most is: a várból nem lehet látni a szemközti múzeumokat. Pedig, de jó játék lett volna ebből!

Egy szó, mint száz: a kedvező tapasztalatok miatt folytatnunk kell a túrát. Eldöntöttünk, hogy a további múzeumokra még két utat szervezünk. A korábbi sejtésünk, hogy a múzeumok nem csak nappal, de éjszaka is jól néznek ki, beigazolódott. A vár egy csodálatosan szép része Budapestnek, ahol a fényárnyban úszó múzeumépületek talán még szebbek, mint nappal, így mindenkit csak bátorítani tudunk, hogy látogassa meg őket, amíg a nyári hőség kellemes sétálóidőt biztosít éjszaka. A folytatás a belvárosban következik.

További, szép nagy képek a facebookon.

Világhy Gergely