Muzgo

A Múzeumi Negyed az idei Szigeten egy új helyszínen volt megtalálható, a tavalyi katasztrófiálisnak is nevezhető Nagyszínpad mögötti terület helyett. A 2012-es fesztiválon a kultúrának külön helyet alakítottak ki, ami Fidelio Kulturzóna néven futott. A HelloWood fainstallációi, a kreatív workshopok, a Porondszínház, az Agora, a Kelet-Európa Vurstli mellett a Múzeumi Negyed ennek is csak egy külön kis szegletét alkotta.

A helyet könnyedén meg lehetett közelíteni. A K-hídtól indulva 5 perc alatt el lehetett érni a múzeumok sátraihoz. Ha követtük a fő utat, akkor az első szellős tisztás üde lugasainak árnyékában könnyedén felfedezhettük a Múzeum Negyedet. Persze nem hiszem, hogy rajtam kívül sokaknak ez lett volna az első úticélja, amikor átlépték a fesztivál kapuját.

A probléma - amit persze csak egy olvasat szerint probléma - ott kezdődött, hogy ha valaki nem céltudatosan kereste a múzeumokat, akkor mégse volt egyszerű feladat belebotlani. A “főutcáról”, a Múzeumi Negyedet hirdető táblát kiszúrni nem volt könyű feladat, sőt a kreatív workshopok sátrai is egy falat alkottak. Így mindenképpen igaz az a megállapítás, hogy a Negyed kicsit a háttérbe szorult és a nyilatkozatok alapján ennek hatása érezhető a látogatók számán is: kevesebb volt, mint tavaly. Persze ennek előnyeiről is szót kell ejteni, mert így elsősorban azok tévedtek be a múzeumok sátraiba, akik tényleg érdekelődtek. A Muzgo néhány fesztiválozóval folytatott beszélgetése alapján a legtöbben nem hallottak arról, hogy múzeumok is képviseltetik magukat a Szigeten. Viszont azokkal, akikkel a Negyedben sikerült egy-két szót váltani pozitívan nyilatkoztak.

A fesztivál végén megkértük a múzeumokat, hogy összegezzék az elmúlt pár napot és csak kedvező visszajelzéseket kaptunk. A Kresz Géza Mentőmúzeumnál mesélték, hogy két fiatal holland srác még a fesztivál alatt megnézte a kiállítást, miután a sátornál felfedezte az intézményt. Az Emlékpontnál is több olyan példáról számoltak be, hogy nem egy betévedt küföldi látogatóról derült ki, hogy magyar származású és többek között ezért is érdeklődött a múltja iránt. A PIM sátránál a Múzumi Negyed chill funkciójáról emlékeztek meg, mert a fesztiválozók gyakran pihenni tértek be. Többször előfordult, hogy a külföldiek egymásnak olvastak fel angolul a magyar írók műveiből. Az Iparművészeti Múzeum sátránál a szitanyomás sikerét emelték ki. Előfordult, hogy egy fesztiválozónak annyira megtetszett egy minta, hogy ott helyben lekapta a pólóját, hogy rányomtassák.

Az egész Múzeumi Negyed rendelkezett egy családiasabb hangulattal. Mikor arra jártam szinte mindig ugyanazokkal az ismerős arcokkal találkoztam és a legtöbb esetben több múzeumi dolgozót fedeztem fel, mint látogatót. Így a helyszínt a backstage szóval tudnám leginkább körülírni. A kreatív workshopok, az Agora és a Porondszínház is rengeteget tudott hozzátenni a Negyed hangulatához, együtt egy aktív, inspiratív környezetet alkotva. A fák alatt a sátrak ölelésében a művészek festettek az USB lapokra, mások faragtak vagy szobrászkodtak, esetleg stencil képeket készítettek. A fesztivál zaját is sikerült néha elnyomni, és az Experimental SoundBase-nek köszönhetően egy egészen egyedi hangzást kölcsönözni a Negyednek.

Összességében azt tudom elmondani, hogy a Múzeumi Negyed nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a fesztivál programkínálata még színesebb legyen és egy alternatív elfoglaltságot kínáljon egy-egy koncert előtt/között. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Szigettel együtt a Negyed előtt is rengeteg lehetőség áll a továbbfejlődésre. A múzeumok szempontjából azt tudom kiemelni, amit az interjúk alatt is a legfontosabb előnynek neveztek, hogy az épület falain kívül találkoznak az emberek az intézménnyel, egy teljesen másfajta környezetben.

Világhy Gergely