Muzgo

Legyen az embernek saját gyűjteménye, hobbija, hóbortja, bogara, vagy csak szeresse a szépet, a különlegeset, a ritkát, vagy éppen a haszontalant: látnivalóban nem volt híján senki sem a vasárnapi Nagy Budapesti Kultúrzsibin.  Bolhapiac, ócskások gyűjtőpontja, kézműves vásár, vagy csak egy jó hely a bóklászásra, rácsodálkozásra. Így festett a hétvégén az Erzsébet tér, pontosabban a néhai Gödör környéke.

Van itt minden az ókori római pénzérméktől a barokk fésülködő asztalig, a legértéktelenebb vackoktól a műalkotásokig. Képzőművészeti, történettudományi, társadalom-, zene-, irodalom-, játéktörténeti gyűjtemény gyarapítására is alkalmasnak mutatkozott a hely, csak hogy néhányat említsünk a gyűjtőköri érdekeltség közül. A szocialista korszak szerelmesei pedig egyenesen paradicsomi állapotba csöppenhetnek, hiszen a munkakönyvektől a sztahanovista okleveleken át és szocreál lakberendezési tárgyakig van itt minden, amit ma divatos retrónak hívni.

Ám állagmegóvási témák iránt érzékeny gyűjtőknek, muzeológusoknak komoly megrázkódtatást okozhatnak a sáros földön, lepedőn sorakozó festmények, egymás hegyén-hátán kucorgó dísztárgyak, vagy éppen a forralt boros poharak között meghúzódó porcelánok látványa. Arról nem is beszélve, hogy néhány eladó bárhová képes kipakolni, így a legváratlanabb helyekről is előbukkanhat egy-egy portéka. Sőt, ha nem vigyázunk, akár a talpunk alá is kerülhet, főleg néhány olyan ponton, ahol feltorlódik a tömeg. De hát mit tegyünk, ez egy ilyen műfaj, amelynek furcsaságai mellett, valljuk be, megvan a maga bája is.

„Azt mondta, hogy Herendi. De honnan tudjam biztosra?” Na ez a lényeg, avatott szem, éles elme, mindenféle ismeretekkel felvértezett vevőké itt a terep, akiknek mellesleg szemérmetlenül alkudozniuk is kell, vagyis hát nem kell, de érdemes, hiszen mégiscsak egy hamisítatlan piaci környezetben vagyunk.

A vásár kulturális attrakció mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint a sokfelől hallatszó panaszkodás, miszerint mindenki csak kóborol, de 50 forint nem sok, annyit sem költ. Valóban sok emberen látszott, hogy nézelődik, ha megkérdezi valaminek az árát, azt is puszta kíváncsiságból teszi, aztán magában, vagy partnerével nyugtázza, hogyan fest az ár-érték arány, vagy éppen megjegyzi, ugyanezt két sorral feljebb mennyivel olcsóbban látta, és mindezt láthatóan nagyon is élvezi az árusoknak nem nagy örömére, ami érthető.    

A Nagy Budapesti Kultúrzsibi egyébként friss, mint a mai kenyér. A kezdeményezés 2012. szeptember 9-én jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy évszakonként zsibvásárt rendezzen a fővárosban. Hogy a szervezőket idézzük: „Egy olyan csuda kiállítás, amilyen egyetlen kiállítóteremben sem látható, mert ha beköltözne oda, már el is veszítené lényegét: lüktető életét, éltető közegét, alkalmi spontaneitását.” Különbség még az is, hogy a látogató itt belépőjegyre nem költ, csak arra, amit el is visz magával, abból meg pillanatok alatt összeválogathat egy raklapra valót.

Huhák Heléna