Muzgo

Közel 100 éve nem látott képek, naturalizmus, népi életképek, történelmi festészet. Ilyen a nagybányai művésztelep egyik alapítójának, Thorma Jánosnak közel 120 festményéből álló kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. A május 12-ig megtekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítás-sorozat utolsó és egyben legjelentősebb állomásaként a Galériában mutatja be a művész csaknem egy évszázada nem látott vagy teljesen ismeretlen remekműveit (a festő halála után, az 1939-ben rendezett rövid tárlat kivételével, a művésznek még soha nem volt gyűjteményes kiállítása Budapesten ). A Kecskeméten, Kiskunhalason, Nagybányán, Münchenben, Stuttgartban és Berlinben bemutatott kisebb tárlatok után a budapesti kiállítás jóval több műalkotást vonultat fel, így árnyaltabb betekintést nyújt az életmű egészébe.
Thorma János a 19-20. század fordulóján alkotott, kezdetben Székely Bertalan, majd a Münchenben eltöltött évei alatt Hollósy Simon köréhez tartozott. Az ő vezetésével alapította meg 1896-ban többedmagával a Nagybányai Festőiskolát, ahol számos fiatal festőt vett szárnyai alá.
Sokoldalú témaválasztása, festészeti műfajokban és a történelemben való jártassága rengeteg gyönyörű munkát hozott ki a keze alól, főként életképeket, portrékat, aktokat, tájképeket, történelmi és néprajzi témájú képeket festett. Sokszor kivilágosult, gazdag színvilág jellemzi- európai útjai során több stílusirányzat is hatott rá (így például a spanyol barokk, a naturalizmus, a szecesszió, a romantikus realizmus és az impresszionizmus)- ezek keveredése hozta létre a jellegzetes nagybányai Thorma-stílust.

A nagy világoskékre meszelt, zegzugos kiállítótérben több nagyobb egységre osztva ismerhetjük meg a Thorma életművet. Az első részében a drámai hatású, Szenvedők című alkotás az 1890-es évek moralizáló életképeit felvonultató 3 darabos egység (Szenvedők, Ébredés, Utcasarkon) főműve. A képet a valóság ihlette, Thorma Párizs egyik utcáján szemtanúja volt annak, ahogy egy előkelő úri asszony megható, finom csókot hint egy koldusasszony csecsemőjének arcára.

Külön szekcióban gyönyörködhetünk a mester portréművészetében. Thorma portretista kvalitásait Iványi Grünwald Béla feleségéről, Bilcz Irénről készült portréja fémjelzi- ez a mű a magyar szecessziós portréművészet egyik legszebb és legismertebb alkotása.

A kiállítás harmadik egysége a festő két legjelentősebb képe, a Talpra magyar! és az Aradi vértanúk köré szerveződik. E remekművek kiválóan érzékeltetik, hogy Thorma hogyan próbálja megújítani a történelmi festészet addig túlnyomórészt magányos, arisztokrata hősöket középpontba állító műfaját, egyben azt is megmutatják, hogy a nagy, nemzeti sorskérdések a hagyományos történelmi festészet eszközeivel a 20. század elején már nem fejezhetőek ki. Igazán kár, hogy a két monumentális méretű mű helyett csak vázlatokat és nyomtatott másolatot állítottak ki a tárlat rendezői (bár érdemes megjegyezni, hogy 4x6 illetve 3,5x6,33 méteres képekről van szó, amelyek bemutatására valószínűleg a helyhiány miatt nem került sor).

Thorma János festményeinek legnagyszerűbb csoportját azok az 1900-as évek elején festett monumentális népi életképek alkotják, amelyeken a modern naturalizmus és plein air festészet tanulságai figyelhetőek meg. Ebbe a szekcióba tartoznak a művész olyan híres képei, mint a Kártyázók, az Október elseje és a Kocsisok között; legérdekesebbnek mégis a Cigányutcán című alkotást tartottam, melyet a festő széttépett miután több nagybányai társától is kritikát kapott.

Külön egységet alkotnak Thorma aktképei és tájképei. A természetábrázolás végigkísérte a művészt pályafutásán, képeiben a tiszta monumentalista természetszemlélet mellett a gondolati tartalom is megjelenik. Ebbe a kategóriába tartozik többek között a híres Ibolyaszedők, a Kirándulók, a Fürdőzők, és a Hölgy a nagybányai tájban. Thorma kivilágosult színekben pompázó tájképeinek legtöbbje Nagybányán készült, s fő ihlető forrásuk is a napfényben fürdő, tiszta levegőjű táj volt. Ha ezeket a képeket tüzetesebben is megvizsgáljuk, a művész legbensőbb, gyengéd érzelmeibe is bepillantást nyerhetünk, Thorma fiktív nőalakjainak legnagyobb százalékában ugyanis felesége vonásai fedezhetőek fel.

A kiállítást a festőtől és tanítványaitól idézett mondatok, illetve a műhelyét felidéző enteriőr teszi igazán különleges hangulatúvá. A szecesszió és az impresszionizmus szerelmeseinek kihagyhatatlan!

Bódai Dalma