Muzgo

Előző cikkünkben olvashattátok, hogy a muzeológus munkája a gyűjtés, tudományos feldolgozás és közművelődési feladatok „szentháromságának” jegyében telik. Ma ezek közül a gyűjtési munkával ismerkedhettek meg.

Egy múzeum számára a gyűjteménye a legfontosabb, profilját is ez határozza meg. E szerint különböztetünk meg például természettudományi vagy történeti múzeumokat. Az egy-egy gyűjteménybe tartozó tárgyak, tárgycsoportok pedig gyűjtés segítségével állnak össze, gyarapodnak. „Ahány ház, annyi szokás” helyett mondhatjuk „ahány múzeum, annyi féle gyűjtés”, hiszen más szempontok érvényesülnek a történeti vagy a természettudományi muzeológiában. Igyekszem általános képet festeni, de történeti muzeológus hallgatóként kevésbé vagyok otthon például a lepkegyűjtésben.

A gyűjtés, gyűjtögetés az emberiséggel egyidős. A különböző korokban más-más jellemzők, szempontok kísérték ezt a tevékenységet. Természetesen a 18. század előtt még nem beszélhetünk múzeumokról, de ezek elődjeként létrejött gyűjteményekről igen. Az ókorban vallási és világi gyűjtemények jöttek létre, de ezeket még nem jellemezte tudatos szempontrendszer. Később a középkorban már a tezaurálás, az értékfelhalmozás volt a fő mozgatórugó. Magángyűjtemények esetében a mai napig fontos a tárgy pénzbeli értéke.

Tudatos gyűjtéssel először a reneszánsz korában találkozunk, ekkor már fontossá válik a tárgyak esztétikája is. A 17-18. században a természettudományok erősödnek, ekkor az ilyen jellegű gyűjtemények kerülnek az érdeklődés középpontjába, majd a 19. században helyüket átveszi a történettudomány, régészet, művészettörténet. Ebben a korszakban a gyáripar fellendülésével megsokszorozódik a minket körülvevő eszközök száma is. A két világháború közötti időszak hazánkban a történeti gyűjtemények virágkora, 1945 után pedig az úgynevezett munkásosztály tárgyai kerülnek a múzeumi érdeklődés középpontjába.

Manapság rengeteg tárgy kíséri életünket és sajnos a múzeumok „tárhelye” véges, nem lehet mindent begyűjteni. Épp ezért a legnehezebb feladat a muzeológus számára, hogy a rendelkezésre álló hatalmas halmazból ki kell választania, hogy melyek azok, amik az utókor, illetve a múzeum számára fontosak lehetnek. Általában egy tárgy jelentőségét nem az anyaga adja, hanem például, hogy hogyan tükrözi vissza egy adott kor eseményeit, milyen szerepet játszott. Egy történeti múzeum esetében fontos, hogy gyűjteménye széleskörű legyen, a politikatörténettől kezdve a gazdaság- és életmódtörténetig minden reprezentálva legyen benne. A képzőművészet esetében pedig mérvadó lehet az alkotó, a modell, a kép esztétikája is.

A gyűjtés során a legfontosabb szem előtt tartandó szempont a tudományosság, hiszen a múzeumok tudományos funkcióval is bírnak, melyet a begyűjtött tárgyaknak ki kell szolgálniuk. Éppen ezért fontos a források feltárása, megismerése. Történeti muzeológiának a történettudományhoz, néprajzinak a néprajzhoz, természettudományinak a természettudományhoz, stb. kell viszonyulnia. Például ahhoz, hogy egy 1848-as huszárcsákót fontosnak tartsunk, ismernünk kell a forradalom és szabadságharc eseményeit és jelentőségét.

Fontos a szelekció, valamint hogy lehetőleg tárgyegyütteseket gyűjtsön a muzeológus (például egy régi patika berendezése és tárgyai). A gyűjtésnek két formája van. Az egyik, a muzeológus számára lényegesen kényelmesebb passzív gyűjtés. Ekkor nem hősünk jár a tárgyak után, hanem derék polgárok hozzák be azt a múzeumba és kínálják eladásra, vagy ha igazán kedvesek, ingyen a múzeumnak ajándékozzák. A másik forma az aktív gyűjtés. Annak, hogy a muzeológus erre vetemedjen 3 oka is lehet. Az egyik lehet a gyűjtemény belső igénye, amikor a gyarapításhoz szükség van bizonyos tárgyakra. Külső indok lehet például egy kiállítás. A harmadik pedig a jelenkori igény, miszerint újabb és újabb tárgyakkal kell gyarapodjon a gyűjtemény.

A gyűjtés helyszíne lehet elsődleges és másodlagos. Elsődleges, amikor az adott tárgyat az eredeti használati helyről gyűjtjük be. Ennek három típusa van. Személyi gyűjtés, amikor egy adott személyhez megyünk ki és tőle gyűjtjük be a tárgyat, ekkor ha szerencsénk van plusz információkat is kaphatunk.  A másik az intézményi gyűjtés, ekkor egy adott intézményből gyűjtünk. Életmódi gyűjtés pedig, amikor a muzeológus felméri, hogy mire lenne szüksége, modellt alkot és ehhez a modellhez keres anyagot. Másodlagos helyszín esetében a tárgy nem az eredeti használati helyéről kerül a múzeumba, hanem például magángyűjtőtől vagy árverésről. Ekkor kevesebb információt kapunk a tárgyról. A tárgyakat vagy a múzeum vásárolja meg, vagy ajándékként, illetve hivatalos átadás során kerülhetnek a gyűjteménybe. Ezeket az illetékesek megfelelően dokumentálják. 

Mint láthattuk a muzeológus gyűjtési feladata igen sokszínű és összetett. Ez minden múzeum egyik legfontosabb, ám manapság — elsősorban anyagi okok miatt — sajnos egyre inkább háttérbe szoruló tevékenysége.

Öhler Katalin