Amikor megmutatják
Több, mint 9 és fél millió. A Föld-Hold távolságnak körülbelül a harmincszorosa. Most azonban nem kilométerekről van szó, hanem műtárgyakról. Ennyi tárgy található a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében. De hogy lehet ebből a hatalmas mennyiségből kiállítást rendezni?
A nyári rekkenő hőségben nincs is jobb dolog, mint betérni egy múzeumba, ahol a jóleső hűvös mellett még kellemes időtöltésben és természetesen kultúrában is részünk lehet. A Leltárba véve című tárlatba a tengert megjárva érkezünk meg, át kell ugyanis haladnunk a Korallzátonyon. Belépve a terembe eltöltött az “ezaz” érzés. Tartottam a témából és a címből fakadóan attól, hogy a rendezőkön a ‘mutassunk meg minél többet’ gondolat fog eluralkodni, hogy zsúfoltsággal szeretnék kifejezni a gyűjteményük nagyságát. De szerencsére nem így történt. Letisztultság, átláthatóság, szellős terek (amitől nem félni kell, hanem uralni) - ezek jellemzik a kiállítást. A teremben világos falak mellett élénk színű címfeliratokkal jelzett, jól kivehető tematikus egységek jelennek meg. Bemutatkozik az intézmény és öt tára: az Ásvány- és Kőzettár, a Földtani- és Őslénytani Tár, a Növénytár, az Állattár, és a Embertani tár. Mindegyik egységben kaphatunk egy kis gyűjteménytörténetet, egy kis anyagbemutatót, megismerkedhetünk pár híres mecénással és adakozóval, vagy éppen a tudományterület szakavatott képviselőivel.
A nagy összefoglaló feliratok tartalmilag nagyon informatívak, de a betűméret, a fal színével majdnem megegyező háttér miatt azt sugallják, hogy nem is szükséges elolvasni őket. A szöveg kisebb gyengeségeit a bemutatott tárgyak igyekeznek ellensúlyozni. Érdekes, szép műtárgyakat emeltek ki a rendezők gyűjteményükből: a kérdés pedig, hogy a különböző csontok és preparált állatok legyőzték-e az ásványokat? Hajszál híjján! Velem egy időben a kiállításban tartózkodó gyerekek és szüleik, nagyszüleik inkább az előbbit választották, mint az utóbbit.
A Leltárba véve kiállításon igazi muzeológiai gyorstalpalón vehetünk részt. Megismerhetjük a gyűjtés típusait, a leltározás szépségét és fontosságát, lapozgathatunk egy 1852-es leltárkönyvet (természetesen csak másolatban). A rendezők jól összefoglalják és illusztrálják a múzeumi munkafolyamatnak a lépéseit. Aki megnézi a tárlatot, az már szinte profiként olvashatja a Muzgo hamarosan következő cikksorozatát a gyűjtésről.
Az installáció azt a hatást kelti, mintha mindent éppen most vettünk volna elő a raktárból, és az egészet megfűszerezték még egy csipetnyi ötletességgel. A feliratok elhelyezése, a címben megjelenő pecsét design, valamint az, hogy a különböző gyűjtők, tudósok képeit savmentes borítékokból félig kihúzva láthatjuk mind-mind érdekessé teszik az amúgy kötelező és statikus kiállítási elemeket.
Hogy tehetünk egy ilyen, alapvetően száraz gyűjteménytörténeti tárlatot izgalmassá? Kellenek hozzá természetesen érdekes tárgyak, ezt kipipálhatjuk. Szükség van még egy mozgalmas térre és dinamikus színekre, ez jelen esetben hiányzik, a már említett letisztultság jellemzi ugyanis a tárlatot. Mindezek mellett még mi nem hiányozhat egy 21. századi kiállításból? Az interaktivitás és humor.
Az előbbiből jelen esetben lehetne több, bár a gyerekjátszósarok, a legfiatalabbaknak szánt kérdések, és a minden témához kapcsolódó QR-kódok (bár ezek úgy tűnnek, mintha csak egy-egy papírdarabra lennének kinyomtatva, ami épphogy oda van erősítve a helyére) ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek mellett a tárlat közepén található egy üvegfalú berendezett szoba, a “preparátor műhely”, ahol egy muzeológussal lehet beszélgetni a szakterületéről. Megjelenik tehát a tárlatban maga a szakember, akivel a tárlatvezetések kivételével az átlag látogató nem nagyon találkozhat, így én ezt a kiállítás javára írnám.
A humor pedig a tematikus karikatúrákban jelentkezik, bemutatva a Természettudományi Múzeum feladatait, a gyűjtési folyamatokat, vagy éppen az intézménybe bekerült anyagok feldolgozásának menetét. Mennyivel jobban megragad ez ilyen formában az emberek emlékezetében, mintha leírva látnák ezeket az információkat!
Leltárba véve: 9 625 847 tárgy - Élő nemzeti természetrajzi gyűjtemény. Ha számadattal kezdtük az elején, fejezzük is be azzal a végén. A szemfüles olvasóknak feltűnhet, hogy jelen cikk első képén, és a kiállítás hosszú címében szereplő szám nem egyezik meg. Ezt akkor, amikor a tárlatot megnéztem észre sem vettem, csak most, hogy végiggondoltam a látottakat lettem rá figyelmes. Próbáltam rájönni a titok nyitjára, de megnyugtató választ még nem találtam a kérdésre. Lehet, hogy a cím meghatározása, és a plakát elkészülése között eltelt időben folyt még a leltározás, így nőhetett meg az összeg? Nem tudom.
Kisebb-nagyobb problémáim ellenére kellemesen telt a kiállításon eltöltött idő. Érdeklődéssel szemléltem a különböző nagyságú pillangóktól kezdve, az oroszlánon át a különféle viráglenyomatokat, és úgy gondolom, hogy a többi látogató is jól érezte magát, nem csak én. Közösségben szórakozni igen, múzeumban is lehet
Légrády Eszter