Edzőterem a múzeumban - Lakner Antal: Munkaállomás
“Megyünk gyúrni a Ludwig Múzeumba?” - ha ezt a kérdést halljuk valakitől ne lepődjünk meg, mert a múzeum legújabb tárlatán valóban dagadhatnak az izmok, éghet a zsír és csordogálhatnak az izzadságcseppek a fejünkről. Lakner Antal: Munkaállomás című tárlata ugyanis sajátos konditeremmé alakította a kiállítótermet, a művész a hétköznapi életben végzett mozgásokat gondolja újra például irodai székeken való gyúrással vagy talicskatoló-géppel. Az extrém sportok kedvelőinek igényeit pedig a metrószörf elégíti ki.
Bencsik Barnabás, a Lumú igazgatója a csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, hogy a kiállított INERS címet viselő sorozat azoknak az emberi mozgásoknak állít görbe tükröt, amik a nagyvárosi lét sajátjai. Például egy liftben vagy mozgólépcsőn mi mozdulatlanok vagyunk, a környezetünk mozog velünk, a művész pedig kitalálta, hogyan lehetne az itt töltött időt hasznosan tölteni, mondjuk liftben végzett nyújtónyakorlatokkal.
Lakner Antal a kilencvenes években indult művészgeneráció nemzetközileg is elismert alkotói közé tartozik, a múzeumban most kiállított alkotások több mint 10 év munkásságát ölelik fel.
Minden múzeumlátogató titkos - vagy nem titkolt - vágya a kiállított tárgyakat megfogni, bármilyen múzeumról is legyen szó. Sajnos ez az esetek 90%-ában érthető okokból nem lehetséges, a Ludwig új tárlatának viszont pont az a lényege - és ez egyben nagy erőssége - hogy mozgásra, interaktivitásra késztesse a látogatót, mindenki kipróbáljon mindent. Remek játszótér felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt!
A kiállítás legnagyobb részét az INERS tárgyak teszik ki, a művész is itt kezdte a bemutatást. A sorozat darabjai nem csak műtárgyak, hanem használati tárgyak is egyben, köztük a határvonal elmosódik. A kiállítótér tulajdonképpen edzőteremmé változott, olyan tárgyakat próbálhatunk ki, mint a falfestés mozdulatait imitáló Wallmaster, vagy a talicskatolást utánzó Home Transporter. Lakner Antal elmondása szerint az emberek élete egyre inkább a virtuális térbe tolódik át. A technikai eszközök új mozgáskultúrát hoztak létre - gondoljunk csak a telefonok vagy tabletek érintőképernyőjén végzett görgetésre vagy kétujjas nagyításra - így ezekre is találunk “edzőgépeket”. Van itt többek között nehezen mozgatható egér, gombnyomogatás, okostelefon képernyőjén görgetés. Sőt még egy ATM automatában is gyakorolhatjuk a kártya gépbe helyezését. A metrószörffel, liftben és mozgólépcsőn végezhető gyakorlatokkal az emberi test utazás közben mozdulatlansága törhető meg.
Ezekkel ellentétes élményt nyújt a duplagravitációs ruha és a mikrogravitációs kabin. A ruhában megváltozik az ember térhez való viszonya, a kabinban pedig tömény sóoldatban a magzati állapotot tapasztalhatja meg a látogató minden inger kiszűrésével. Utóbbi előzetes bejelentkezéssel használható és zuhanyzó és öltöző is biztosított hozzá.
A tárlaton passzívan befogadható tárgyak is láthatóak. Megtudhatjuk hogyan építene Lakner Antal hegyet Berlinnek (Bundesberg), hogyan képzelte el annak megvalósulása előtt az isztambuli metrót (Metro Istanbul), mi köti össze szerinte az osztrákokat és a magyarokat, de találkozhatunk az ideális növényekkel is (Eurofarm).
A kiállításon meghívott vendégként szerepel a Téreltérítés Munkacsoport, amely a művész Műegyetemen tartott órájának hallgatóiból alakult, a köztérhasználati formák újraértelmezésével foglalkoznak. A Lumúba most egy fejmasszázs központot telepítettek, ahol olyan egypontos masszázst kapnak a látogatók, amely a térben való tájékozódásukat segíti.
A múzeum épülete előtt találkozunk az izlandi hadsereg számára tervezett eszközökkel (HER), például a Plankton megfigyelőtoronnyal, amely kizárólag békés szemlélődésre alkalmas. Ezek a modern haditechnika mindenhatóságát kérdőjelezik meg,
A legjobb szó a Lumú új tárlatára azt hiszem a zseniális. Jól összerakott, élvezetes, interkaktív, amely mindeközben nagyon fontos kérdéseket boncolgat. Még véletlenül se hagyja ki senki, főleg ha szereti kipróbálni, amit lát és/vagy a kortárs művészetről eddig csak az élt a fejében, hogy nem érthető és “ebben mi a művészet, ilyet én is tudok csinálni”. Január 6-ig még bőven van lehetőség.
Öhler Kata
