Muzgo

Mi a magyar nép? Mit jelent magyarnak lenni? Olyan kérdések ezek, amit minden magyar ember feltesz magának legalább egyszer az életében. A nemzeti identitás vitatott témájával már rengetegen foglalkoztak történelmünk folyamán. Költőink megírták versben, íróink regényben, novellában elmélkedtek róla és építészeink is megpróbáltak magyar stílust kialakítani. A múltunk nagy képzőművészeinknek is megvoltak a saját elképzeléseik a nemzeti öntudatról, melyet a Magyar Nemzeti Galéria Hősök, királyok, szentek tárlatán tekinthettek meg a látogatók. A Műcsarnok most ehhez a több évszázados nemzeti önazonosságról szóló diskurzushoz csatlakozik újító kiállításával.

Több mint félszáz kortárs képzőművész alkotásain keresztül közelíti meg a nemzeti identitás kérdéskörét, ami a mai felgyorsult világban, a globalizáció révén megnyílt perspektívában különösen aktuálisnak bizonyul. A Gulyás Gábor kurátor által rendezett tárlaton nem a nemzeti sors klasszikus kérdéseinek művészeti illusztrációit látjuk, hanem arról kaphatunk képet, hogyan jelennek meg az erre adható válaszok a kortárs képzőművészetben. Mi a magyar most 2012-ben? Hogyan határozza meg mai gondolkodásunkat a régi korok öröksége? Milyen társadalmi szerepeket, mintákat követünk, milyen sztereotípiákat örököltünk? Miből épül fel az önazonosságunk? Ezen kérdéseken töprenghet a látogató miközben a Műcsarnok termeiben kószálva szemléli művészeink munkáit.

A kiállításon több téma köré csoportosítva tekinthetők meg a képzőművészek legkülönbözőbb stílusban készült művei: legendák, örökség, előítéletek, szerepek, identitások. Az első témakör a legendák, itt az ősi múlt titokzatos hősei, valóságtól elrugaszkodott történetei ihlették meg a legkülönbözőbb műfajú alkotásokat. E teremben talált helyet például Jankovics Marcell animációs filmje az Ének a csodaszarvasról, Mátrai Erik installációja a Turul, Neuberger István olaj, vászon festménye az Ezer év a kereszténységben és még sok alkotó kiváló munkája.
A második helyiségben az örökség tárgykörét dolgozták fel, itt a látogató egy szövegdobozba érkezik, ahol körülveszik őt nagy magyarjaink különböző idézetei, gondolatai a nemzeti identitásról. Továbbhaladva a kiállításon a néző az előítéletek vitás kérdéskörébe ütközik, majd az etnikai közösségben fellelhető társadalmi szerepek kérdései ejthetik gondolkodóba, ezután pedig az ellentétek témájában készült rengeteg érdekes installáció bűvölheti el a közönséget. Olyan alkotók műveivel találkozhatunk itt, mint Eperjes Ágnestől a Mi előre, ők hátra Asztalos Zsolttól a Nem robbant fel és Borsos Lőrinctől a Mozdíthatatlan ország installációja, melyben a Parlament makettje egyszer csak rázkódni kezd, sorra dőlnek le tornyai, majd összeomlik.

A tárlat az eddig leírtakon kívül is rengeteg újdonságot és megbotránkoztató művészi alkotást tartalmaz, mint például Szombathely Bálint filmje, melyben a művész vizelését látjuk, amint átlépi a magyar/szerb határt. A kiállítás végére érve pedig még egy kis meglepetésben is része lehet a kitartó látogatónak. Leülhet és kicsit megpihenve meghallgathatja a mai magyar értelmiség egyes képviselőivel készült érdekes és egyedi interjúkat. A videókon tudósok és művészek nyilatkoznak a magyarságképükről, olyanok, mint Bozsik Yvette, Dresch Mihály, Heller Ágnes és Sára Sándor.

Mindent egybevetve a kiállítás kreatív, ötletekkel teli, bár kicsit hosszú így megtekintése nagy feladat. A kortárs művek erősen kritikusak, és provokatívak, mint erre a plakáton látható paprikából is következtetni lehet, ami nem csak egy jelképes magyar étel, magyar sajátosság, hanem a magyar ember csípős nyelvének is a szimbóluma. A tárlatot minden művészet kedvelőnek, vállalkozó kedvű látogatónak ajánlom és azoknak is, akik az átlagtól eltérőre, kicsit valami másra vágynak. De figyelem a plakát nem túloz! A Műcsarnok újdonsága tényleg pikáns, tüzes és magyarosan csípős lett.

(Képek forrása: itt)

Lukács Fanni