Muzgo

"Ott tartunk, hogy a civil mozgalmak az új II. Világháború" - mondja a Doug Shipman a National Center for Civil and Human Rights igazgatója. A New York Times cikke annak az amerikában kibonatakozó trendre hívja fel a figyelmet, hogy egyre több nagyobb szabású múzeumi projekt születik, ami az emberi jogok bemutatását célozza meg. 

A fenn említett múzeum alapkövét a nyáron tették le Atlantában egy olyan területen, amit a Coca-Cola adományozott és a tervek szerint 2014-re készül el az épület. A gyűjteményben 10 000 Martin Luther King-hez köthető irat található. Az intézmény azonban megpróbál nem csak egy egyszerű emlékhelyként funkcionálni, hanem azt is feltárni, hogy az amerikai polgárjogi mozgalmak, hogyan kapcsolódtak a világ a globális polgárjogi mozgalmaihoz. Megpróbálja kideríteni, hogy a 2011 első felében forrongó Arab Tavasz néven elhíresült eseményekre volt-e kimutatható hatása King-nek.

Más nagyobb szabású építkezések is folyamatban vannak. Mi is megemlítettük, hogy a több száz millió dollárból megépülő National Museum for African American History épületének alapjait feburár 22-én rakják le. A fontos eseményen maga az Egyesült Államok elnöke Barack Obama is részt fog venni. Azonban a válság ezekre a projektekre is rányomta a bélyegét, mert már korántsem olyan könnyű pénzt szerezni a megvalósításukra, mint pár évvel ezelőtt. A Frederickburgba tervezett National Museum of Slavery-nek még 2004-ben kellett volna megnyílnia egy 38 hektáros területen, azonban ez soha sem történt meg. A project nemrégiben ment csődbe és értelemszerűen mindazok, akik pénzt vagy műtárgyat adományoztak dühösek. John Falmming az International American African Museum igazgatója mutat rá: "Fekete múzeumok nehezen teremtenek elő pénzt." majd így folytatja "Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy az afro-amerikai közösség tagjai vállalták volna a felelősségget olyan értelemben, hogy jelentős összeget adományoztak volna ezeknek a projecteknek."

Minek is köszönhető a civil mozgalmaknak szentelt múzeumok népszerűség? Ez egy természetes folyamat, amit a holokauszt és más történelmi események kapcsán is meg lehet figyelni. A fájdalmas valóságból emlék lett, majd múzeum, végül az akadémia vizsgálódás tárgya. Más magyarázat szerint a 60-as 70-es évek mozgalmainak nagy öregjei most léptek abba a korba, hogy elgondolkoztak azon, milyen örökséget fognak maguk után hagyni.

Fontos kérdés, hogy nem lesz-e túl telített a közeg és nem egymástól fogják-e elvonni a látogatókat az intézmények. Az igazgatók egy hálózat kiépítését tartják ideálisnak, ahol minden múzeumnak megvan a maga egyedi profilja. A Charlstonba tervezett rabszolga múzeum egyik egyedisége lesz, hogy azon a földön járhat a látogató, ahol az afrikából behurcolt rabszolgák 40%-a partot ért.

Kim Severson eredeti cikkét megtalálhatjátok New York Timeson. Megrágva, összegyúrva, zanzásítva pedig itt a Muzgon.