Muzgo

Gyűjteményi raktár és műtárgyvédelem

A műtárgyat egész „életútja” során végig kell, hogy kísérje a megfelelő állagvédelem: a raktárban, a restaurátor műhelyben, a kiállításon, valamint szállítás közben is. A következőkben a gyűjteményi raktárra fókuszálunk. Áttekintjük, melyek az általános követelményei a tárolásnak, megőrzésnek. Cél, hogy a műtárgy „jól érezze magát”. Első axiómánk: a kisebbik rossz az optimális feletti vagy alatti érték állandósulása; ettől sokkal károsabbak a nagyfokú ingadozások és szélsőséges kilengések. 

Ez az írás nem kizárólag a múzeumban serénykedők számára lehet érdekes, gondoljunk csak a nagypapa háborús fotójára, a nagymama régi hímzéseire, vagy éppen a családi levelezésre a múlt század derekáról. Mindezt büszkén mutogatjuk, örülünk, hogy maradt valami kézzelfogható a felmenőink után. Ahhoz azonban, hogy a következő generáció is megtehesse ugyanezt, óvnunk kell emlékeinket. Néhány apró fogást elsajátíthatunk. Persze nem fogunk 18°C-ban dideregni, de ha annyit megtanulunk, hogy a fotóinkat nem tesszük ki erős napfénynek és nem hagyjuk műanyag zacskóban összeragadni, már sokat tettünk az ügy érdekében.

1. Hőmérséklet

Ha mondjuk nem Helsinkiben élünk, ahol a természetes klíma kiváló, akkor a hőmérsékletet mérnünk és szabályoznunk kell. A meleg az élősködőknek, nem a kulturális javaknak kedvez. Azonban, ha a hőmérséklet lecsökken 13 °C alá, akkor a kerámiákat megtámadja az ún. ónpestis. Ezért törekedni kell arra, hogy a hőmérőnk 15-20 °C közötti értéket mérjen.

2. Páratartalom

A páratartalmat szintén szükséges figyelni és szinten tartani. Ha túl magas, akkor bizonyos esetben a kicsapódó párától a műtárgyak felülete vizes lesz. Ha túl alacsony, a nedvesség kipárolgásának hatására a fa és a papír töredezni, repedezni kezd. Anyagcsoportonként eltérő az optimális páratartalom szintje, de meg tudunk állapítani egy átlagértéket: 25-30%-tól- 65-70%-ig.

3. Fényviszonyok

A fény erősségét luxban mérik. A kevés fény nem árt, de a túl sok annál inkább. A felelőtlenül napfényen hagyott textil színe elhalványul, a papír megsárgul és még folytathatnánk a sort. Az infravörös sugárzással együtt jár a nem kívánatos hőmérsékletnövekedés és a páratartalom szintén nem áhított megváltozása is. Az ultraibolya sugárzás pedig bomlasztja a szerves anyagokat. A teljes sötét semmi gondot nem okoz a műtárgynak, a muzeológust azonban elég nagy kihívás elé állítja. Így az általánosan elfogadott a maximum 200 lux erősségű fény, az 500 luxos határ átlépése pedig már sok veszélyt rejt magában. Viszonyításképpen: a nyári napsütés több ezer luxot jelent.

4. A levegő tisztasága

Nem árulunk el nagy titkot, amikor azt mondjuk, a levegőszennyezés a kulturális kincseink fennmaradására sincs jótékony hatással. A különböző szennyező anyagokat, gázokat ki kell szűrnünk, a port ugyancsak, aminek van egy kellemetlen tulajdonsága: vonzza a nedvességet és megtapasztja a vizet. Ezért törölgeti a port a muzeológus, raktáros, gyűjteménykezelő stb. Na lám, nem is olyan haszontalan időtöltés ez…

5. Fizikai hatások

Sérülés, ütés, rázkódás, de az épület minimális mozgása, a talaj remegése is idetartozik. Amelyik múzeum alatt jár a metró, az folyamatosan rezegteti a polcokon sorakozó dobozokat és azok tartalmát is, emiatt a tárgyakon repedezések jelennek meg. Ebből is látszik, hogy egy forgalmas belváros közepére építeni egy múzeumot állagvédelmi szempontból több tényező miatt sem túl szerencsés.

6. Tűzvédelem

Mondanom sem kell, hogy a dohányzás, a nyílt láng használata tilos! De kerüljük a villanykörtével való világítást is. Mivel ez meleg fényt ad, a műtárgy akár meg is gyulladhat, ezért tegyük le a voksunk a neonvilágítás mellett! Mellőzzük az elektromos berendezéseket, konnektorokat, kapcsolókat, amelyek zárlatot kaphatnak. De a fapadló és a linóleum helyett is válasszunk inkább műkő, műmárvány burkolatot. Szereljük fel raktárunkat tűzjelzővel, füstjelzővel, tűzoltó készülékkel. Ha forró már a helyzet, akkor jól jön egy menekülési útvonal és a kötelező tűzvédelmi oktatáson hallottakból is profitálhatunk, már ha részt vettünk ilyesmin.

7. Élősködők

Számolnunk kell a biológiai kártevőkkel. Ha nem vigyázunk, akkor osztoznunk kell a raktáron a különféle gombákkal, molylepkékkel, rosszabb esetekben még az egerekkel is. Emellett a múzeumnak van saját „háziállata”. Ő nem más, mint a múzeumbogár, aki kedveli a száraz, szerves anyagokat, amelyekben hol dúskálhatna jobban, mint egy gyűjteményi raktárban?
Mindezek miatt a raktárba tilos bármit is bevinni fertőtlenítés nélkül, az új szerzeményeket először az ún. átmeneti raktárban helyezzük el. Ha pedig a mente lemászik a vállfáról, akkor kezdhetünk gyanakodni, hogy megérett a helyzet az éves féregirtásra.

8. Rendezettség-kutathatóság

A raktárba csak az elsődlegesen feldolgozott tételek kerülhetnek be. (Erről már itt írtunk.) A leltári szám sorrendjében raktározunk. Különféle tároló eszközök, szabványdobozok, polcrendszerek állnak ma már rendelkezésünkre, szinte tárgyra szabottan, határ a csillagos ég. A múzeumok java helyhiányban szenved, fontos az ésszerű térkihasználás. Otthonra is beszerezhető és nem megfizethetetlen a savmentes doboz, -boríték, -papírzacskó. Régi fotóink, levelezőlapjaink élettartamát nem is hinnénk, mennyivel megnövelhetjük általuk. A legjobb, ha a tárgyak nem érintkeznek egymással, így útját állhatjuk a fertőzések terjedésének. Ami pedig szintén elsődleges fontosságú: cérnakesztyűben nyúlunk hozzá mindenhez, ezzel is óvjuk a tárgyat a kezünkön lévő, sokszor nem is látható szennyeződésektől.

9. Vagyonvédelem

Ez egy kicsit kilóg a szempontrendszerünkből, de mivel a raktárra vonatkozik, itt tárgyaljuk. Külső személy nem mehet be arra a helyre, ahol pótolhatatlan emlékanyagot őrzünk. Szabad bejárása csak a felelős muzeológusnak és főnökeinek van. Előnyös, ha a raktárak jól elkülöníthető helyen vannak a múzeumon belül, ne kelljen átjárkálni egyiken-másikon. Mozgásérzékelőket, riasztórendszert kell beszerelnünk, meg kell szerveznünk a 24 órás fegyveres őrséget és a raktár kulcsainak használatát is szabályoznunk kell.

A szempontok és a feladatok sokfélék, a felelősség nagy, az anyagi és emberi erőforrások pedig korlátozottak. Mégis mindenképp törekedni kell a lehető legnagyobb védelemre. A múzeumi legendáriumot pedig ne az olajfestményt vegyszeres tisztítószerrel csutakoló takarító néni, ne műtárgyakkal a hónuk alatt, fütyörészve elandalgó tolvajok és ne is a felelőtlen muzeológus okozta káresetek regéivel gyarapítsuk!

Huhák Heléna