Muzgo

Amikor valamit egy megyei múzeumban nagyon jól csinálnak, az ilyen! – ez volt az a megállapítás, amit elismerő bólogatás mellett tettem magamban hétvégén Szekszárdon. A Tolna Megyei Múzeumok Igazgatósága alá tartozó intézmények közül kettőben jártam egy kirándulás keretében szombaton. A Pollack Mihály által tervezett régi Megyeháza (Wosinsky Mór Megyei Múzeum - Megyeházi Kiállítótere) épületében a jelenleg még zárva lévő, de már a látogatók fogadására teljesen kész új kiállítást néztük meg, valamint a Babits Mihály Emlékházba látogattunk el kalauzunk, Gaál Zsuzsanna megyei múzeumigazgató helyettes, projektgazda vezetésével.

Az intézmények irányítói, munkatársai használják és értik a modern technikát, és jól, érthetően kommunikálnak a
közönséggel. A Tájak, települések, emberek – 19. századi tudástár és történelmi játszóház nevet viselő megyeházi tárlat úgy van felépítve, hogy iskoláscsoportokkal, nyári táboron részt vevő gyerekekkel is meg tudja ismertetni a település, a vidék történelmét, tárgyait, emlékeit. A terek, a szövegek, és az elhelyezett kérdések, játékok is mind ezt a célt szolgálják. De bizton állíthatom, hogy ezekkel az elemekkel nem csak a legfiatalabb korosztálynál érnek célt. Most többnyire húszas éveik elején, közepén járó egyetemi társaimmal néztük meg a tárlatot, és minden teremben az ötletes mágnestábla kirakóhoz, a fülhallgatóhoz, a maketthez vagy egyéb interaktív elemhez vezetett az első utunk, és szívesen válaszoltunk a visszatérő momentumként újra és újra megjelenő Tudtad-e? kérdésre. Ez utóbbiban még azt is jónak tartottam, hogy nem egy, a teremben olvasható, megszerezhető információra kérdez rá, hanem valami új ismeretet próbált átadni. Tetszett az is, hogy a terek mindenhol elég tágasak voltak ahhoz, hogy egy 20-30 fős diákcsoport elférjen bennük. Általában az egyes termek nincsenek túlzsúfolva. Pár vitrinnel, egy-egy interaktív elemmel, és a szöveges információt tartalmazó egy - két tablóval igyekeznek a rendezők átadni az egyes témákat. Lehetne sokkal anyaggazdagabb, több tárgyat felvonultató a kiállítás, de valamiért mégis úgy gondolom, hogy az ide látogatók elég információt kapnak az elmúlt korokról, mivel a rendezők a bemutatott anyagokat jól kiválasztották, és ha ismét a diákcsoportokat vesszük alapul, akkor az ő helyigényüket is maximálisan tekintetbe vették.
Ha végignézzük a tárlatot, akkor keretes szerkezettel találkozunk, ezen belül pedig különböző tematikájú termekkel. Belépve egy múzeumpedagógiai foglalkoztató helyiségben találjuk magunkat, ahol a gyerekek Háry János (a szekszárdi születésű Garay János Az obsitos című elbeszélő költeményén alapszik a történet) világába csöppenhetnek bele, vagy éppen a céhlegények és inasok életét próbálhatják ki. Emellett a bennünket körülvevő tárgyakat mutatják be a rendezők a 19. századtól napjainkig, méghozzá úgy, hogy a vitrinben az egyes oszlopok egymás alatt elhelyezkedő polcain az írás, szépítkezés, kapcsolattartás, tájékoztatás, világítás különböző korokra jellemző módjait tárgyalják. A történeti tárlatba való átvezetést ötletesen, de kicsit faramuci módon oldották meg. Egy forgó színpadon egy 19. századi és egy 21. századi ruhába öltöztetett nő (női bábu) váltja egymást, ami jó koncepció, de utána már a Tolnai erdők, mezők című terem következik, szóval itt szerintem van egy kis képzavar.
A város és a környék történetét lefedő kiállításban először a természeti környezet jelenik meg ( a már említett erdők, mezők, aztán folyók, mocsarak, tavak), majd a közlekedésé lesz a főszerep (hajózás, vasút). Ezek után az itt élő emberek kerülnek a középpontba: a puszták és falvak népe, ehhez kapcsolódva pedig a különböző tájegységek és népcsoportok. A következő termekben eljutunk a magasabb társadalmi osztályok képviselőihez, a kastélyok és kúriák lakóihoz, végül leszűkül a bemutatott személyek köre két kiemelkedő magyar művészre, Liszt Ferencre és Garay Jánosra. A tárlat keretét az adja, hogy az utolsó teremben visszatér a Háry János téma, 3D-s mesedíszletekkel.

A Megyeházát csak pár percnyi séta választja el a másik múzeumtól, a Babits Mihály Emlékháztól. Itt, a költő szülőházában is érdekes muzeológiai megoldásokat talál a látogató. Az 1967 óta múzeumként működő épület két szintes. Földszintjén a rendezők eredeti módon meghagyták a szobák tagolását, benne a család bútorait, így szinte olyan, mintha vendégségbe jöttünk volna, nem pedig múzeumba. A falakon elvehető nyomtatványokon a költő versei olvashatók a szobához kapcsolódó témában - így édesanyjáról, a családról, a gyermekkorról, továbbá az itt született műveiből részletek. Ami nekem nagyon tetszett, az az a vitrin volt, amiben az Örökségem című versében számbavett tárgyak láthatók. Eleinte kissé furcsálltam, hogy ezen a szinten a 2008-as felújítás során miért nem végeztek nagyobb átalakítást a szakemberek, végignézve azonban ezt a tárlatrészt, minden ellenkezésem feloldódott, és most már csak egyetérteni tudok a rendezési elvvel. Az utolsó teremben kinézve az ablakon a szépen gondozott, de még szintén eredeti állapotban lévő kertre nem csodálltam, hogy az ebben a szobában sétálgatva gondolkodó Babits tudott ebből a látképből ihletet meríteni.
Az emeleten (ami 1983 óta a múzeum része, és 2008-ban felújították) már egy másik képi világ fogadott bennünket: modern vitrinek, kinagyított fotók, dinamikus falszín. Az első terem a család történetét veszi végig tárgyakon, fotókon keresztül, a második pedig a költő életének fontosabb momentumait mutatja be. Látható többek között az a csengő is, amit betegsége idején használt, amikor nem tudott megszólalni. Én személy szerint szeretem Babits munkásságát, így nekem nagy élményt jelentett találkozni az ő személyes tárgyaival. Az egyik sarokban egy érdekes megoldással találkozhattunk - a Halálfiai című családregénye van itt bemutatva úgy, hogy sorra veszi a rendező, hogy melyik szereplőt kiről mintázta az író. A harmadik teremben pedig már az oktatás kapott szerepet. Számítógépek és projektor segíti az ismeretterjesztő munkát, aminek keretében többek között a költő hangját lehet hallani, amint verset mondd, vagy éppen verseket, vers címeket lehet kitalálni rajzokból. Itt már elkezdi a kiállítás bemutatni, feldolgozni a költő munkásságát, és ennek folytatása látható a következő teremben, amikor Babits könyvtárát mutatják be. A tárlat egy kis interaktivitással zárul. Egy forgatós játék segítségével le lehet tesztelni a tudást amit már alapból magunkkal hoztunk, vagy éppen itt a kiállításon szereztünk meg, valamint kis kártyákkal szavazni lehet több versrészlet közül arra, amelyikben szerintünk a legszebb költői képek vannak.

Szép tavaszi idő, egy kirándulás és két jó múzeum - kell ennél több egy hétvégére? Nekem nem nagyon hiányzott más. A két szekszárdi múzeumot pedig dicséret illeti, nagyon jól, élvezhetően és szépen készítették el a tárlatokat. Sok sikert nekik a továbbiakra is!

(A képek forrásai: 1., 2., 3., 4. kép)

Légrády Eszter