Muzgo

„Tudod, a Bazilika alatt, a Várhegy lábánál balra egy kis barna ajtó, csak egy jelentéktelen tábla jelzi, de hidd el nekem, hogy ott van.”

Ha Esztergomról mostanában csámcsogást hallunk, talán nem a város sokrétű kulturális életéről megy a diskurálás. Pedig igenis létezik, bár elég látens formában próbálja mutogatni magát. Elég csak körülnézni a régi Esztergom ódon belvárosában és az érseki Vízivárosban, amely a Bazilikával föléje emelkedő Várhegy alján helyezkedik el közvetlenül a Duna partján. Ahogy eléri az ember ezt a városrészt, a tobzódó művészeti alkotásokhatására és a középkori királyi vár lenyűgöző látványától elkezdődik az átszellemülés időszaka, a turista egyszerre átváltozik kultúraéhes látogatóvá. De ekkor lassítani kell lépteinken, különben sok észre nem vehető értékes látnivalót hagyhatunk magunk mögött.

Tehát, amit én ajánlok, hogy mielőtt felmerészkednél a várba és a Bazilikához, ahová a révülettől meggyorsuló lábaid hajszolnak majd – hidd el, így lesz, még húsz év után is ezt tapasztalom magamon - érdemes bepillantanod Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteményét őrző kiállítóterébe, a Keresztény Múzeumba, amely a várhoz vezető ún. Macskalépcső bejáratánál az impozáns neoreneszánsz kiképzésű Prímási Palota keretein belül kapott helyet. A múzeumi profil elsősorban képzőművészeti alkotásokra fókuszál, a gyűjtemény alapvonulatát a különböző korok (12-20. század) vallásos témájú festményei, faragásai illetve falikárpitjai adják.

Az ország harmadik nyilvános múzeumaként nyitotta meg kapuit 1875-ben Simor János (1813-1891) hercegprímás, esztergomi érsek ténykedésének eredményeként. Az alapító szándéka volt Esztergomot, mint érseki székhelyet kulturálisközponttá varázsolni, illetve a régebbi és újabb korok művészetének, mint a korok tanúinak összegyűjtésével a kortársak ízlésére hatást gyakorolni. Ennek érdekében folyamatosan bővítette gyűjteményét különböző értékes hagyatékok megszerzésével, külföldi útjain vásárolt értéktárgyakkal illetve a főegyházmegye területéről felhajtott használaton kívüli középkori oltártöredékekkel. Jelentősebb bővülésre az érsek halála után (1891) csak a ’20-as években került sor, mikor Ipolyi Arnold (1823-1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök, az első magyar művészettörténész végrendeletében nagyváradi gyűjteményét az Esztergomi Főegyházmegyére hagyta. Kettőjük áldozatkész ténykedése fektette le a Museum Christianum mai napig is folyamatosan gyarapodó anyagának alapvonulatát.

Visszatérve a jelenlegi állapotokhoz negatívumként érzékelem - mint már említettem ezeket a fránya észrevétlen értékeket -, hogy könnyedén elcsusszanhat a figyelmed a kiállítás felett, hiszen csupán egyetlen szegényes kiírású tábla hívogat a múzeum megtekintésére. A turistacsalogató marketingfogások hiánya után azonban pozitív élmény-anyagot szippanthatsz magadba. Az előtérben rögtön a pénztárral egy légtérben rendezték be a múzeumi boltot is, ahol a kiállítás anyagához kapcsolódó, illetve az állandó tárlatot ismertető kiadványokat vehetsz kézbe, utóbbit német és angol fordításban is. Ez a többnyelvűség végig jellemző a kiállított tárgyak feliratozásában is, de itt már kiegészülve a franciával. Emellett itt igényelhető audio-guide is, illetve a gyerekbarát múzeumi elhivatottságot mutatja, hogy külön vásárolható tárlatvezető kiadvány kisiskolások részére elemzésekkel, kiemelve a számukra fontos aspektusokat.

A földszinten található, 1983-tól folyamatosan működő galéria rész ad helyet az időszaki, főleg kortárs művészek munkáit felvonultató kiállításoknak, jelenleg itt épp felújítás zajlott készülve a tavaszi tárlatokra. Az állandó kiállítás az épület második emeletén helyezkedik el, összesen öt kisebb-nagyobb teremben kronologikus rend szerint csoportosítva a képzőművészeti alkotásokat, illetve egy átvezető folyosón kaptak helyet a vallásos szellemiségű iparművészeti tárgyak. Ami olykor zavaró lehet majd, hogy a múzeumból hiányzik a természetes fény, mindenhol lámpákkal világítják be a termeket.

Kiemelkedő fontosságú, ezért is került az első terembe a magyar későgótikus festészet és szobrászat tárgyi emlékeit bemutató installáció. Jelentőségét az egyedisége adja, hiszen Magyarország török uralom (1526-1699) előtti évszázadaiból kevés emlék maradt fenn, mivel az egykori művészeti központok a török fennhatóság állandósulásával elpusztultak, és csak a múzeumot szervesző érsek szisztematikus kutató, konzerváló tevékenységnek köszönhető a gyűjtemény megléte.

A terem legfontosabb műtárgya, mely szinte a múzeum védjegyévé vált, az 1480 körül készült garamszentbenedeki Úrkoporsó, amely a kiállítót tér közepén helyezkedik el, teljesen körbejárható elrendezésben. Funkciója szerint a nagyhét szertartásformuláit tette ünnepélyesebbé, Jézus feltámadását prezentálta az írni és olvasni nem tudó tömegeknek. Körmeneti alkalmakkor a koporsóba fektettek egy mozgatható krisztus-corpust is utalva Jézus keresztre feszítésére és halálára, a Nagyszombati felvonuláskor viszont már a mozgatható szobor nélkül vitték körbe a városban az úrkoporsót, Krisztus feltámadására emlékeztetve a résztvevőket. Érdekes a koporsó alsó kiképzése is, ahová katonákat faragtak a készítők szimbolizálva Jézus kivégzőit, viszont a kor aktuálpolitikai megfeleléseinek engedelmeskedve római légiósok helyett török viseletbe bújtatott fegyveresek láthatóak hivalkodva a török veszély fokozódására Mátyás korában.

A koporsó körül található a múzeum másik nagy kincse, Kolozsvári Tamás 1427-ben festett szárnyas oltára Krisztus szenvedéstörténetének ábrázolásával, mely szintén a garamszentbenedeki apátságból származik és a magyarországi szárnyas oltár festészet legszebb darabjai közül való. A következő, egyben legnagyobb teremben a német, osztrák, olasz és németalföldi későgót, reneszánsz és barokk festményeket vonultat fel a kiállítás. Egy érintőképernyős számítógép segítségével könnyedén tájékozódhatsz az alkotások történetéről, illetve művészettörténeti- történeti elemzést is olvashatsz a műtárgyakról, ez kárpótolja az elhelyezett felirattáblák csak képcímet, alkotót és évszázadot feltüntető kialakítását. Ezenfelül pozitív meglepetésként tapasztalhattam a látogatóbarát teremőri kollektívát, akik készségesen válaszoltak minden elejtett kérdésemre, sőt a második teremben egy spontán tárlatvezetésben is részesültem olyan információhalmazzal, melyek az ismertetőfüzetben sem szerepeltek. Ezért azt hiszem, jár a tíz pont.

Megannyit beszélnek a teremben kiállított képek a korszakok életéről, gondolkodásáról, folyamatos változásáról. Érdemes kiemelni ebből a szempontból a múzeum egyik ritkaságaként számon tartott alkotást, a Krisztus a kereszten elnevezésű festett keresztet, hiszen a 14. századból származó feszületábrázolás a ferences rend színrelépésével a teológiában ocsúdó változásokat szemlélteti. A főoltár fölé szánt kereszteken a rend megjelenése előtt ugyanis a halálon diadalmaskodó, nyitott szemű Krisztus ábrázolás szerepelt, fellépésükkel viszont Jézus emberi mivoltára kezdtek fókuszálni a készítők-megrendelők, a szenvedés megfogalmazása került előtérbe. Vagy gazdasági vonalon jól mutatják a kor itáliai kereskedővárosainak felemelkedését a Tóbiás és az Arkangyal történetét újra és újra elmesélő kis képek; gazdagabb családok rendelhettek ilyeneket távoli útra induló fiaik angyali oltalomba ajánlására.

A barokk képek tárlata következik, amely lényegesen szerényebb méretű az előzőekhez képest. Ez elsősorban az alapítás körülményeihez köthető, hiszen Simor János korában, a 19. században még a barokk alkotásokat meghökkentőnek, túlburjánzónak tartották, viszont a kevés festmény ellenére is találhatunk az alkotások között remekműveket, itt található többek között ugyanis a költő Balassi Bálint 17. századi arcképábrázolás is, mely a korabeli magyar művészet egyik legszebb darabja a maga műfajában.

A kiállítás végén kisebb termekben falikárpitokat tekinthetsz meg, illetve 19-20. századi vallásos szellemiségű festményeket bemutató kisebb kiállítótérbe csöppenhetsz, ahol mások mellett Lotz Károly, Markó Károly, illetve főleg Simor érsek által preferált művészek vallásos témát feldolgozó alkotásait fedezheted fel. A tárlatról kivezető rész, amely közvetlenül a kijárathoz irányít, egy hosszú egyik oldalán üveges vitrinnel végigfuttatott folyosón vezeti át tekintetedet, ahol főleg iparművészeti tárgyakat (ötvösművek, elefántcsont-faragványok, órák szelencék, kerámiák, üvegfestmények, keleti csomózott szőnyegek, textilek) csodálhatsz majd meg a 12. századtól kezdve napjainkig. Itt borul fel a kiállítás kronologikus elrendezési rendszere, de egyáltalán nem zavaró, mivel szerves részét képezi a múzeumi gyűjtemény vallásos szellemiségének, illetve szerintem kiváltképp jó fogás, hogy a tárlat végén, a képek elfogyasztása után, de még megemésztése előtt kerülnek szemeid elé ezek az apró tárgyak; törés és folyamatosság megszakítása helyett a dinamikus váltás érzetét keltette bennem az iparművészeti egyveleg bemutatása.

Összegzés: Miért érdemes eljönni? Ha már Esztergomban vagy, ide vezet az utad, ami lehet nem lesz nehéz, mivel a Bazilika monumentális látványa, gazdag kiképzésű belseje, illetve már, mint entitás turistacsalogató attrakció. Feltételezem, ha érdekel a Bazilika, számodra van egyfajta vonzódás a keresztény vallásos művészethez, hiszen másért miért is néznéd meg. Nem tudom, mert nekem esztergomiként a Bazilika nem jelent ennyit, de valahogy mégis többet fogalmaz meg, hiszen puszta létem posztulátuma, beleivódott az emlékezetembe. De visszatérve, ha a vallásos művészetet kedveled, akkor mindenképpen ejtsd útba a Keresztény Múzeumot is. Tudod, a Bazilika alatt, a Várhegy lábánál balra egy kis barna ajtó, csak egy jelentéktelen tábla jelzi, de hidd el nekem, hogy ott van.

Cserép Tamás