Muzgo

Mi történik a Ludwig Múzeumban? Egy héttel a megnyitó előtt, múlt csütörtökön sikerült besurranni az épülő Société Réaliste kiállítására. Végigjárva a kiállítóteret én még nem láttam át, hogy hogyan is lesz ebből egy hét múlva megnyitó. De biztos vagyok benne, hogy a hozzáértő kiállításéptők látták a fényt az alagút végén. Igazából csalóka volt a helyzet, mert minden félkész kiállítás úgy néz ki, mint egy csatatér. A Ludwig Múzeumban is egy ilyen káoszba sikerült belecsöppennem. Festékes vödrök, ragasztószalagok, szegek, becsomagolt vagy félig kicsomagolt műtárgyak, szerszámosládák hevertek a földön. A falakat post-itek borították, néhol még csak az installáció vázlata volt felrajzolva - mikor ott jártam hullámcsíkokat festettek a falra. El se tudom képzelni, mi lesz belőle, ha kész lesz. Vagyis a romantikus elképzelés, miszerint a kurátor hősies rituálé keretében, naplementében, zengő kórus és nagyzenekar kíséretében kiakaszt egy Monet képet a falra, szépen kútba dőlt.

A valóság ugyanolyan izgalmas, csak kissé másképpen. Van egy szépsége annak, ha egy kiállítást építés közben nézünk. Sehol se találunk még semmilyen feliratot, így igazi kihívás, hogy rájöjjünk mi is az, amit látunk (főleg egy olyan kiállításban, mint az Empire, State, Building). Nekem külön sikerélményt jelentett kiszúrni Bíró Mihály újraszínezett Kalapácsos emberét, a híres Fraktura és a Futura betűtípust, a Warner Music Group újraértelmezett logóját. Aztán értetlenül álldogáltam pár olyan térkép előtt, ami inkább hasonlított egy érhálózatra, majd konstatáltam a fanyar humort az Európai Unió-centrikus világtérképen. Meglepődtem, hogy térképek, színek, logók mellett nyelvek, jelrendszerek- saját abc-je is van a kiállításnak - építészet, csillagképek vagyis, hogy milyen sok téma jelenik meg és mindennek megvan a maga szimbolikája, ami egy furcsa, kicsit torz tükörképe a múzeum falain túl elterülő világnak.

Szóval mi is ez a Société Réaliste? A név két művészt takar az egyik Gróf Ferenc, a másik Jean-Baptiste Naudy, akik 2004-ben döntöttek úgy, hogy megalapítják a Société Réaliste-t. Most csütörtökön, április 19-én - New York szimbólikus épülete ihlette szójátékkal - Empire, State, Building címmel nyílik kiállítás a Ludwig Múzeumban. A központi téma a hatalmi reprezentáció vizuális megjelenése, így zászlók, térképek, logók, betűtípusok, műemlékek, szobrok, színek tűnnek fel a kiállításon, és ami az egészet rendkívül érdekessé teszi, hogy ezeket elsősorban nem művészeti céllal készítették, de itt mégis a művészet tárgyává válnak. Design vs. művészet kérdése. Mindenképpen érdemes elolvasni a hivatalos leírást is, bár lehet, hogy a Révai Nagylexikont is fel kell csapni, hogy megértsük. Aki különösen érdeklődik a kiállítás iránt, annak érdemes kicsit kutakodni az interneten, mert ugyanez a tárlat 2011-ben már bemutatkozott a párizsi közönségnek a Jeu de Paume-ben, így mindenképpen érdekes megnézni a francia kiállításon készült képeket és a művészekkel készült interjút is. A legnagyobb különbség, amit felfedeztem, hogy az indusztriális hangulat egyelőre kevésbé lelhető fel a Ludwig Múzeum kiállításán.

Miért is jó ez a kiállítás? Igazából akkor keltette fel az érdeklődésem, amikor először megláttam ezt a bejegyzést a Facebookon. Ez a szín az Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található képek színátlaga, ami minden bizonnyal a Google Art Projectbe feltöltött képeket jelenti. Itt utalnék arra a két dologra, amik miatt mindenképpen meg fogom nézni a már kész kiállítást: infografika és a színek. Előbbi az adatok vizualizációját jelenti, segíti a megértést és egyben esztétikus valamint látványos. Mióta várok már egy infografika kiállításra! A második a színek, amik iránt minden Pantone-skálán nevelkedett designerben igazi fétis alakult ki. Jobban senki sem tud manapság színekről kommunikálni, mint ez a cég. Én is igazán tudok rajongani az egyszínű, hatalmas felületekért, mert manapság olyan vizuális túlterhelés éri az embert, hogy kitűnnek ezek az egyszerű felületek. Erre a két pillérre épül a State of Shades nevú installáció koncepciója, ami a kiállítás központi terében kapott helyet. A Galéria tulajdonában levő híres festmények átlagszínéből festett csíkok futnak körbe a falakon.

A State of Shades és a térképek valóban emlékeztetnek az infografikára, de egy igazi infografikai kiállításra még várnom kell. Amit eddig láttam az Empire, State, Building kiállításból az nagyon látványosnak és érdekfeszítőnek ígérkezik. Mindenképpen ott leszek a megnyitón.

Világhy Gergely