Muzgo

Hetek teltek el a legutóbbi Kulisszatitkok óta. Miért volt ez a kihagyás? Azért, mert még közelebb akartuk vinni a kedves Olvasót a színfalak mögötti világhoz! Úgy gondoltunk, sokkal hitelesebbek lennénk, ha nemcsak mi beszélnénk a különféle munkafolyamatokról és feladatokról, hanem megszólaltatnánk az azokat végzőket is. Legutóbbi cikkünkben a restaurálást tárgyaltuk. Így hát adott volt a téma - kérdezzünk meg egy restaurátort, mit gondol ő a munkájáról. De egy szakember nem tudja átfogni az egész szakmát, ezért aztán eldöntöttük: a már említett hat szakág (fém, fa, textil, kerámia, bőr, papír) művelői közül megszólaltatunk egyet-egyet, hogy ők mondják el, mi is az, amit csinálnak. Az eheti interjúalanyunk Tombor Krisztián, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyv- és papírrestaurátora.

Muzgo: Mi volt a legemlékezetesebb tárgya eddig?
Tombor Krisztián: Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen az eddigi évek alatt több száz papíralapú műtárgykerült ki restaurálva a kezeim alól, és ezek közül sokkal dolgozni kimondottan nagy élményt jelentett. Talán meghökkentő, mégis nagy kihívás volt egy igen rossz állapotú katonai sisak, egy Mark 2-es papír keresztpántos sisakbélésével való munka. Legalább ennyire emlékezetes egy életnagyságú papírmasé ló rendbehozatala, mely egy kiállítási installáció részét képezte. Hagyományosabb, de felejthetetlen emlék Batthyány Lajos miniszterelnök-vértanú, illetve Kossuth Lajos leveleinek restaurálása. Az 1848/49-es anyagon kívül más korszakok híres személyiségeihez tartozó különféle kéziratok, könyvek kiállításokra történő előkészítése, konzerválása, restaurálása is emlékezetes számomra, persze egy ilyen munka óriási felelősséggel is jár. A könyvek közül meghatározó volt például a vizsgamunkám, egy kéziratos imakönyv teljes restaurálása. Igen változatos a különféle tárgytípusok felhozatala az intézményünkben, ugyanis mindhárom közgyűjtemény-típus – múzeum, könyvtár, levéltár – fellelhető itt, és az anyag mintegy 70 %-a papír. Könyvek, térképek, metszetek, papírmasék, lőszeres és mindenféle más papírdobozok, papírpénzek, plakátok, aprónyomtatványok, obsitlevelek, igazolványok, kitüntetési okmányok – végtelen a sor.

M: És mi volt a legidősebb és a legértékesebb tárgy, amivel eddig dolgozott?
T.K.: A legértékesebb talán egy itáliai hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli hat kötetes Dunáról írt műve volt, melyet ”Duna-enciklopédiának” is neveznek. Ennek a rendkívül ritka sorozatnak az értéke minimum 10 millió forint. A legrégebbit nem igazán tudnám meghatározni, mert több Régi Magyar Könyv és Régi Magyar Nyomtatvány kiadvánnyal dolgoztam, de talán a 16. századinál korábbi nem volt a kezemben. Jelenleg épp egy 17. század eleji pergamenkötésű, Prattica Manuale című tüzérségi kézikönyv rendbehozatalán dolgozom.

M: A restaurátor munkája beleilleszkedik a múzeum szerteágazó feladatai közé, a tárgyak megóvását és a jövő számára való megőrzését segíti. Tevékenysége során azonban kapcsolatba kerül az intézmény többi szakemberével. Milyen a kapcsolata a muzeológusokkal, és hogyan zajlik a velük való együttműködés?
T.K.: Szerencsés helyzetben vagyunk kolleganőmmel, Meggyes Anitával papírrestaurátorként, mert nagyon jó akapcsolatunk a közgyűjteményes kollégákkal. Szakmai etikai kérdésekben a döntéseket közösen hozzuk – és ez így helyes, hiszen a gyűjtemény kezelőjének és a restaurátornak együttes a felelőssége – a szakmai kérdésekben pedig megbíznak bennünk, elismerik a hozzáértésünket. Természetesen bőven akadnak olyan tárgyak, melyeknél felvetődnek különböző etikai, kortörténeti kérdések, ezeket meg szoktuk beszélni. Ilyen például egy újrakötött-átkötött könyv restaurálásakor felmerülő probléma, hogy az eredeti kötést állítsuk-e helyre, vagy a jelenlegi állapotot őrizzük-e meg? Hasonló kérdéskörbe tartozik egy-egy átlőtt könyv esete is, mely magán viseli a háború, vagy egyéb harcok jellegzetes jegyét, mely állapotot, ha megőrzünk akkor viszont a funkcióját vesszük el és fordítva. Ezekben az esetekben mindig egyéni mérlegelésre van szükség. Szerencsére egyik fél sem kedveli az “agyon” restaurált iratokat, dokumentumokat – egy tárgy vagy dokumentum sem bírja ki, ha az összes kiállításra „újravasalják”: az írás halványodik, az anyag roncsolódik. Talán a legtöbb nézeteltérés a kiállítások kapcsán merül fel, hiszen itt az álláspontok, a szempontok a kivitelezőkkel sokszor különböznek. A kiállítás rendezője és a látványtervező szeretne minél többet, designosan mutatni a műtárgyból, nekünk viszont védenünk kell annak állapotát, különösen egy állandó vagy több évig álló kiállítás esetén. Volt már olyan, hogy egy kiemelkedő jelentőségű irat azért került ki digitális másolatban, mert nem láttuk biztosítottnak a fennmaradását. Sajnos, a gyűjteményben örökölt dokumentumok közt van olyan is, amely már kiállíthatatlan állapotban van, az írás teljesen elhalványodott – megsínylette az akkori fényviszonyoknak való kitételt.

M: Melyik volt az a kiállítás, amiben legutóbb dolgozott? 
T. K.: Volt egy rövid ideig tartó japán kiállítás a múzeumban, melyre többek közt egy japán papírra kalligrafikus jelekkel festett nagyméretű dokumentumot, egy köszönőlevelet kellett restaurálni – nem mindennapi munka volt. Jelenleg a Katonaolimpikonok című időszaki, és a nemsokára nyíló állandó, 1815-től 1866-ig tartó időszakot tárgyaló tárlatokra dolgozunk.

M: Van úgy, hogy egy kiállítást nem a Hadtörténeti Múzeumban rendeznek meg, vagy éppen innen utaztatják tovább más intézményekbe. Az ilyen vándorkiállításoknál mire kell figyelni? Mi ott a restaurátor szerepe?
T.K.: A legfontosabb minden esetben a dokumentum állagvédelme, a megelőzés! Minden lehetséges károsító tényezőt ki kell zárni annak érdekében, hogy a műtárgyat semmilyen sérülés ne érhesse. Sem fizikai, sem kémiai, sem biológiai. Gondolok itt a tárgyak kiállításra való felkészítésétől (tisztítás, konzerválás, restaurálás, savmentes karton alátámasztás és UV-szűrő fólia borítás) kezdve, az általunk végzett vagy felügyelt csomagoláson át a kiállításba történő elhelyezésig, majd vissza. – Nagy kiállítás esetén ott vagyunk az anyag kicsomagolásánál, kiállításba helyezésénél, majd a visszaszállítást kísérő becsomagolásnál. A még álló,az Arad Megyei Múzeum által kölcsönzött 1848-as ereklye-kiállításnál amennyire lehetett, kiállításra előkészítettük az anyagot, restaurálásra itt nem volt mód, mert nem a mi anyagunk.