Muzgo

Elgondolkoztál már rajta, hogy milyen jó lenne kiállítást rendezni? Nem vagy muzeológus, de mégis kipróbálnád? Vagy egyszerűen csak szeretsz játszani? Múzeumok mindenhol rovatunkban ezúttal egy olyan társasjátékot mutatunk be, ahol mindezt megteheted. Szükség lesz egy kis taktikára és némi blöffre, de a kiállításodnak csak a fantáziád szab határt! Szólj néhány barátodnak és kezdődhet a játék!

A nemesség kötelez Klaus Teuber társasjátéka, akinek a nálunk is népszerű Catan telepeseit is köszönhetjük. Ebben a játékban előkelő angol lordok szerepébe bújhatunk. A kerettörténet szerint a műgyűjtő urak egy londoni klubban fogadást kötnek, hogy ki tud több és nagyobb kiállítást megrendezni. Sorra járják Anglia legszebb kastélyait, hogy ott bemutathassák gyűjteményeiket és aukciókon vegyenek részt. A játékot az nyeri, aki a többieket megelőzve minél értékesebb kiállításokat rendez, emellett ügyesen taktikázik és igyekszik előre kitalálni társai lépésit. De vigyázat, eközben a rabló is mindig ott sündörög, aki keresztülhúzhatja számításainkat! 2-től 5 főig játszhatjuk a játékot, minél többen vagyunk, annál érdekesebb.

A játék kezdetekor minden játékos megkapja a bábuja színének megfelelő 10 kisebb kártyát. Ezek közül 2 helyszínt jelöl (kastély és aukciósház), 8 pedig valamilyen cselekvést (1 kiállítás, 2 rabló, 1 detektív, 4 csekk). Bizonyos helyszíneken csak megszabott cselekvések végezhetők. A helyszínkártyákon szerepel, hogy ott milyen akciókártyák használata megengedett és fordítva, az akciókártyákon is rajta van, melyik helyszínen alkalmazhatóak.

Ezen felül mindenki kap még 4 darab nagy kártyát is, a többi nagy lapot két paklira osztva, képpel felfelé a táblára, a régiségboltba helyezzük. A nagy lapok különféle műtárgyakat és ereklyéket ábrázolnak, melyek között egészen különleges darabok is akadnak. A „hagyományos” múzeumi tárgyak mellett, mint például az agyagedények, porcelántárgyak, afrikai törzsi maszkok vagy múlt századi gyerekjátékok között ugyanis olyan egyedi dolgokra is bukkanhatunk, mint Andy Warhol szemüvege, Charlie Chaplin cipője, Louis Armstrong trombitája vagy éppen Marylin Monroe rúzsa. Egyszóval mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Az ábrázolt tárgy mellett minden esetben szerepel egy évszám, néhol lelőhely, illetve a lap sarkában A-tól F-ig egy betű. Ezekből a műtárgyakból állhat össze egy kiállítás anyaga, ennek mikéntjéről kicsit később.

Kezdéskor a bábukat a klub mezőre helyezzük. Az adott kör elején a játékosok először titokban eldöntik, hogy a két helyszín közül hol akarnak tevékenykedni. Ha az összes játékos döntött, mindenki egyszerre felfedi helyszínkártyáit a többiek előtt is. Miután ez kiderült, hasonló módon eldöntjük azt is, hogy a választott helyszínen szóba jöhető cselekvések közül mi melyiket szeretnénk végrehajtani, majd ezt is felfedi mindenki. Ekkor kezdődik a kör kiértékelése, kiderül, sikerült-e a többiek előtt lennünk egy lépéssel. Mennyire voltunk jó stratégák?

Azok, akik az aukciósházat választották helyszínül, két akció közül választhattak: csekk vagy rabló. Az, aki a csekk-kártyát rakta (ha többen voltak, akkor az, aki a nagyobb értékűt tette), a pénztárba helyezi a csekkét és tetszés szerint magához vesz egy „műtárgyat” a játék elején a táblára helyezett paklik egyikéből. Az a játékos, aki rablót tett, az imént lerakott csekk-kártyát magához veheti és a következő körökben bármikor felhasználhatja. Ha többen raktak rablót, nem történik semmi.

A kastélyban tevékenykedők lehetséges akciói a következők: kiállítás, rabló, detektív. Akik a kiállítást választották, a birtokukban lévő műtárgyakból kiállítást kell rendezniük a következő módon. Egy kiállítás legalább 3 darabból kell, hogy álljon, és a tárgyakon szereplő betűknek egymást követőeknek kell lenniük, nem lehet ugrás a betűk közt (pl. jó: ABC, CDDE; nem jó: ABCE, ACDE). Több kiállítás közül az az értékesebb, amelyik több darabból áll, egyenlőség esetén az, amelyikben régebbi tétel szerepel (itt van szerepe a kártyákon lévő évszámnak). Az a két játékos, akik a legértékesebb kiállításokat állították össze, a játéktáblán feltüntetett számú mezőt léphetnek előre. Tehát minél több játékos rendez kiállítást az adott körben, annál nehezebb ponthoz jutni, hiszen azt csak a két legerősebb kiállítás kap.

Ezután, akik rablót tettek, az összes iménti kiállításból elvehetnek tetszés szerint egy-egy műtárgyat (mindig a legtapasztaltabb, azaz a legnagyobb értékű tolvaj választ először műkincset magának). Végül, ha valaki detektívet rakott, az az összes rablót a játéktábla börtöncelláiba küldi (csak annyi cellát használunk, amennyi a játékosok száma, így ha minden cella betelik, a legelsőként rács mögé kerülő, majd a sorra a többi rabló is előbb-utóbb kiszabadul, és akkor visszakerül az eredeti játékoshoz). Ha a detektív sikerrel járt, ő is előre léphet a táblán.

Ezután újabb kör kezdődik, ugyanilyen módon. Egészen addig folytatódik így a játék, míg valamelyik játékos a tábla rózsaszín területére lép, ez az ünnepi asztal, amely a fogadás végének megünneplését jelképezi. Ekkor mindenki rendez egy kiállítást. A kiállítás értékétől függően a játékosok előrelépnek, így az ünnepi asztal körül különböző helyeken foglalnak helyet. Az nyer, aki a legelőkelőbb helyen ül.

Sokadszori parti után is csak ajánlani tudom A nemesség kötelez nevű játékot, mert egyszerű szabályai ellenére izgalmas és változatos, minden egyes játszma más és más. Minél többen játsszuk, annál nagyobb kihívás a legértékesebb kiállítást összehozni. Minden korosztály számára élvezhető, nem véletlenül nyerte el 1990-ben a legrangosabb társasjáték-kitüntetést, a német kritikusok „Év játéka” díját. Ha pedig valaki egy kicsit is érdeklődik a műtárgyak, az aukciók vagy a kiállításrendezés iránt, annak ez a játék igazi csemege.

Még több infót és részletes játékszabályt találhatsz a játékról itt. Ha pedig ki szeretnéd próbálni a játékot, de megvenni (még) nem, az oldal által szervezett rendszeres társasjáték-összejöveteleken megteheted.

Fazekas Eszter