Elég 15 perc hírnév?
Seth Godin egyik legújabb blogbejegyzésében a műtárgypiacot és Andy Warholt elemzi és rávilágít az élet nagy dolgaira.
Andy Warhol nevéhez köthető az a híres kijelentés, hogy mindenkinek adatik 15 perc hírnév. Ér bármit is 15 perc hírnév? A Mona Lisa, Da Vinci világhírű festménye minden bizonnyal rekordáron kelne el bármelyik aukción, de mitől is lett ilyen értékes ez a kép?
1911. agusztus 2-án eltűnt a Mona Lisa a Louvre faláról. Ellopták. Két évig nem is lehetett tudni, hol van, míg végül Alfredo Geri műkincskereskedőnél tűnt fel, aki nem is sejtette, hogy az igazi Mona Lisa van a tulajdonában, míg valaki fel nem hívta rá a figyelmét. Végül visszakerült Louvre-ba. Az értékes műtárgy eltűnése folyamatos médiavisszhangot generált, két évig megállíthatatlanul cikkeztek a lopásról az újságok.
De mi a Mona Lisa történetének tanulsága? Ironikus módon Andy Warholnak nem volt TV-showja, nem lett volna népszerű YouTube videója és nem hajszolta a gyors, könnyen múló hírnevet, mert nem 15 perc hírnév miatt veszik a műveit milliókért.
Egyszer és mindenkorra: folyamatosan feltűnni a megfelelő közönség radarján sokkal kifizetődőbb, mint csak egyszer elérni a tömegeket.
A megfelelő közönség. Az élet olyan, hogy az ezüstérem jobban fáj a másodiknak, mint a harmadiknak a bronz (Zipf-eloszlás). A jó hír a "megfelelő közönség", vagyis csak az számít, hogy a legjobb legyél a célcsoport fejében. Így jutunk el oda, hogy a fenti megállapítás nem csak festőkre, művészekre igaz, de intézményekre, szervezetekre is, így egy múzeum esetében is megfontolandó.
