Muzgo

Honnan tudhatja az ember, hogy Múzeumok Majálisa van? Onnan egészen biztosan, hogy a Múzeum körúton papírcsákós, koronás, festett arcú, a lufiköteg mögül éppen, hogy kilátszó gyerekek tömegébe botlik, onnan, hogy már reggel húzza a rezesbanda a lépcső tövében felállított színpadon, vagy akár onnan, hogy a kapun bekukucskálva valami egészen különös kulturális kavalkád – szó szerint – színes-szagos összképe bontakozik ki a kíváncsiskodók szeme előtt.

Felmerülhet a kérdés, miben más ez a hétvégi rendezvény a Múzeumok Éjszakájához képest. A különbség lényegét két aspektusból tudnám megragadni: múzeumok egy helyen és múzeumok kicsiben. Családi program lévén a muzeális és egyéb megvendégelt intézmények, szervezetek javarészt a múzeumpedagógiai és interaktív programjaikat költöztették ki sátraikba. Mivel párhuzamosan közel száz helyszínen, a nagyszínpadtól a standokon át, a múzeumlépcsőn keresztül a Nemzeti Múzeum épületéig zajlottak az események, ezért mi csak arra vállalkozhatunk, hogy felvillantunk néhány pillanatképet, és megosztjuk benyomásainkat. Aki eddig kimaradt, még le nem maradt. Mi ott leszünk, az biztos, és másnak is igyekszünk meghozni a kedvét a holnapi naphoz.

Látvány: a látvány az sokarcú, innen nézve majális, onnan fesztivál, eminnen falusi búcsú, amonnan kézműves vásár. Mindenhonnan nézve tulajdonképpen ott van a legkisebb közös többszörös: a múzeum. Nagycsaládok jobbra, kiscsaládok balra, fiatalok, nyugdíjasok középen, mindenki itt van. A nagyközönség kinőtte a múzeumi lépcsőfokokat, birtokba vették a füves részeket is, már amennyit a standok hagytak nekik. Itt pokróccal, vagy anélkül, cipőben, de inkább nélküle ül, fekszik mindenki, aki egy kis szusszanásra vágyik.
Visszatérő elem a kifestőkönyv, a paraván mögötti fotókészítés, a tesztek, kvízek minden mennyiségben. Az első nap tanulsága alapján nagy sikert arattak a játszóházak, kézműves foglalkozások. De kicsik és nagyok sorakoztak a pénzverdénél, a beöltözős, kirakós, társas- és ügyességi játékoknál is.

Hangok: a lépcsőn a színpadi műsorszámok, zenés-táncos bemutatók adták meg az alaphangzást és hangulatot. Az egész kertet betölti a gyerekzsivaj, az aggódó szülői mondatok: „be ne csípje a kezed”, „meg ne üsd a lábad”, az elcsábuló szülői mondatok: „bélyegalbumot az apukák is készíthetnek?”, vagy éppen a gyermekek részéről érkező fegyelmezés: „na, de anya, ezt én csinálom”. 

Illatok: az illatok sokfélék. A vendéglátó részleg felől egyértelműen a sült kolbász és a bográcsos a meghatározó, kicsit távolodva a kürtőskalács, a lángos ismerhető fel. Illatokkal operáló kiállítással már találkozhattunk eddig is – elég azt a néhány lépcsőt megmásznunk, hiszen a Nemzeti Múzeum régészeti tárlatában is kedvünkre szaglászhatunk –, de ma illatokat érzünk a múzeumi standok felől is. Egyértelműen a levendula a befutó.

Összegzés: a nagyobb intézmények mellett sok, kevésbé ismert, speciálisabb gyűjtőkörű múzeum is bemutatkozott, csak ízelítőképpen: Fodrász Múzeum, Kalap és Sipka Múzeum, Míves Tojás Gyűjtemény, Kenyérmúzeum és Zászlómúzeum. A kultúrának, a gyűjtemények sokféleségének határt szabni tehát nem lehet. A Muzgo a második nap végén felállítja saját top 10-es listáját, de még nincs itt az értékelés ideje, a holnapi nap még teljes egészében a majális jegyében telik. Vasárnap is mindenkit szeretettel vár a Múzeumkert!  

Huhák Heléna