Muzgo

Míg az egyperces játékokat inkább „felnőttfejjel”, addig A láthatatlan ember arcai címmel megnyílt vándorkiállítás zeg-zugos tereit abszolút gyerekszemmel kell megközelítenünk. Az iskolás korosztályra szabott tárlat célja, hogy a sokuk életében gyakran csak kötelező – és ezáltal ab ovo sok jót nem ígérő – olvasmányokként ismert műveket kissé könnyedebb formába mutassa be.

A Dobó István-i életmű múzeumi feldolgozásában evidens a róla elnevezett, egri Vármúzeummal való együttműködés. A társulásnak köszönhetően számos műtárgyuk kapott helyet a Károlyi-palota vitrinjeiben. A láthatatlan ember arcairól pedig hogyan lehetne másképp lerántani a leplet, mint alkotásain keresztül? Ennek szellemében a mintegy 140 négyzetméteren elterülő tárlat négy nagy mű – Az egri csillagok, A láthatatlan ember, Az isten rabjai és az Ida regénye – köré rendeződik. A tematikus válogatás a történeteket és szereplőket a muzeológia eszköztárának segítségével igyekszik életre kelteni.

Az Egri csillagok cselekményét nemcsak a korabeli fegyverek eleventik fel, hanem – azok statikusságát megtörve – az a 2008-ban készített felvétel is, amely a vár és a környéki település rekonstrukcióját igen érzékletes módon tárja a néző szeme elé. Nem hiányzik mellőle a megfelelő narráció és az angol felirat sem.
Az interaktív megoldások visszatérő elemei a falon elhelyezett, különféle képi és szöveges ábrázolások, melyeket felnyitogatva vagy egy-egy háttérinformáció, vagy egy feladvány megfejtése olvasható el. Nem túl bonyolult sem az ötlet, sem a kivitelezés, mégis, meg kell, hogy mondjam, a sokadik ilyen – nevezzük jobb szó híján – „hajtogatósnak” és épp olyan kíváncsisággal estem neki, mint a legelsőnek. Ennek oka, hogy ugyanaz a forma különféle tartalommal és egy kis kreativitással megtöltve képes volt a változatosság élményét nyújtani. Az ugyancsak többször megjelenő – kirakós, pörgetős – puzzle-lel szemben viszont már fenntartásaim vannak. Több egyedi megoldás is szerepelhetett volna, gondolok itt például a Török Bálint kiszabadítására irányuló játékra.
Az írót mindezen felül Gárdonyi József visszaemlékezései, személyes tárgyai, íróasztala, festőállványa, utazóbőröndje és jó néhány különlegesség, mint lepréselt növények, vagy a történeti regényötletek cédulái jelenítik meg.

 A látványvilág a tematikus egységekhez igazodik, központi elemei az álfalak. A PIM-től már megszokott ízléses, mértéktartó és arányaiban eltalált a grafika. Ami a fülhallgatókkal illeti, egy-egy tájékoztató felirat elkélt volna, hogy a felvétel közepére megérkező, türelmetlenebb látogató számára is nyilvánvalóvá váljon, mit hall éppen. 

Gárdonyi életében van még egy momentum, amivel akarva-akaratlanul is hálás feladat elé állította a muzeológusokat. A titkos írásjelek, megfejthetetlen alakzatok mindig érdekesek és izgalmasak. Az író naplóját betűk helyett egyszerű geometriai alakzatokból kirajzolódó jelekkel írta meg. Mivel a "kódokat" megfejtették, a jelkulcs segítségével a látogató is kipróbálhatja magát e „műfajban”. A tárlat végén, miután megismerkedhettünk Gárdonyi padon üldögélő és a köréje sereglett gyerekeknek mesélő arcával is, még egy rövid virtuális sétát tehetünk az irói munkássága előtt tisztelgő Emlékmúzeumban is.  

A kiállítást évfordulók lengik körül, 2012-ben az író halálának 90. évfordulójára emlékezünk, jövőre pedig megünnepeljük 150 évvel ezelőtti születését. A tárlat még idén országos vándorútra indul, hogy a láthatatlan egri remete arcai hol válnak elsőként ismét láthatóvá, azt nem nehéz kitalálni…  

Huhák Heléna