Muzgo

Tanulni lehet az iskolapadban, a gyakorlatban és lehet egymástól is. A tapasztalatok megosztása fontos, így halad előre a szakma. Így gondolják ezt a pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban összegyűlt múzeumpedagógusok is. Döntést hoztak Petőfi sorsáról, lehet-e katona, vagy sem, kaphat-e végbizonyítványt egy pesti gimnáziumban, vagy sem, sőt belelapozhattak az intézmény új foglalkoztatófüzetébe is. Jó hangulat, jól megszervezett nap, és a kellemes időtöltés mellett még szakmai diskurzus is. De azért fejtsük ezt ki bővebben.

Maga a nap nem egy egyedülálló kezdeményezés, hanem egy 2007 óta futó programsorozat része. A Múzeumi Oktatási és Képzési Központ (MOKK) indította útjára a Múzeum Körút című rendezvénysorozatát, melynek célja az országos múzeumok iskolabarát fejlesztéseinek elősegítése és egyes múzeumpedagógiai programjainak összehangolása, az együttműködések új formáinak kialakítása. A program ötlete és a hosszú évek óta tartó szervezés Joó Emesének, a MOKK múzeumpedagógiai szakkordinátorának érdeme. Az elmúlt évek során több intézmény, így a Hadtörténeti Múzeum, a Sziklakórház, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Műcsarnok, és még sokan mások töltötték be a házigazda szerepét, melynek tiszte most, 13. alkalommal a PIM-hez került. Petőfi Sándor választásai, a díjnyertes új állandó kiállításhoz szervezett drámapedagógiai programok voltak terítéken.

E. Csorba Csilla főigazgató köszöntő szavai utána a résztvevők megismerkedtek egymással (a program szerepe kiemelendő a kapcsolat-építésben is), ezt követően pedig a szervezők bemutatták saját múzeumpedagógiai profiljukat, kiépített programjaikat. Aztán jött a hirtelen váltás, mondhatni a fekete leves. Előre tudtam persze a nap programját, de erre mégsem voltam felkészülve. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentem egy bíróági tárgyalásba, melyen mint S. Dániel sokadrangú költő kellett ágálnom Petőfi ellen, hogy márpedig a néven nevezett költő egyáltalán nem alkalmas arra, hogy továbbra is a hazát védő honvédek soraiba tartozzon, pláne nem őrnagyi rangban. Egy drámapedagógiai foglalkozást játszattak el ugyanis a PIM munkatársai a résztvevőkkel, ennek felvezetéséhez pedig a gyerekeknél is sokszor alkalmazott módszert használták, vagyis azt, hogy nincs felvezetés. Ezért éreztem azt, hogy csak úgy belecsöppentem valahova, és ebből a világból nem is keveredtünk ki pár órán keresztül.
Nagyon jó volt látni a különböző intézményekből érkező múzeumpedagógusok lelkesedését, azt hogy minden probléma nélkül maguk is szívesen bújtak Szendrey Júlia, Klapka, Bem, vagy éppen a bírók szerepébe. Ezt követően pedig a szervezők a kiállítás megtekintése alatt is adtak a kedves kollegáknak feladatot. Egy jóhírű pesti gimnázium tanáraiként kellett eldönteniük, hogy a tárlaton megismert Petőfi gimnasztikából, költészetből, rajzból, természetismeretből és szépírásból megszerezheti-e a végbizonyítványt. Számomra az pozitív értelemben nagyon meglepő volt, hogy a programon résztvevők mennyire könnyen helyezkednek bele ezekbe a szerepekbe, és újra meg újra visszatérnek hozzájuk. Emellett kiemelném még a jókedvet, amely az egész napon végighúzódott.

Ezek mellett a játékos feladatok mellett azonban a konkrét szakmai rész sem hiányzott. A program második egységében visszacsatoltunk a bírósági tárgyaláshoz, elemeztük annak erősségeit és gyengéit. Ennek kapcsán pedig felmerültek olyan általános kérdések, melyekkel a résztvevők mindannyian találkozhattak már munkájuk során. Ennek a programelemzésnek, műhelybeszélgetésnek még egy nagyon pozitív pontja volt szerintem, hogy a frissen a nyomdából megérkező új, az állandó kiállításhoz készített foglalkoztató füzetet bemutatták a PIM munkatársai. Mindez még tesztelés alatt van, és ebben kérték a kollegák segítségét is.
Mint laikus érdeklődő végigolvasva a Kalandfüzetet azt láttam, hogy nagyon ötletes, valóban a mai fiatalokat megszólító, és lekötő formában megszerkesztett, emellett mégis informatív dologgal állunk szemben.

A szakmai nap jó dolog, ezt leszögezhetjük. Lehet ismerkedni más álláspontokkal, más intézményekkel, munkatársakkal. Tanulhatunk egymástól és egymásról is. Eddigi életem során én szinte mindig mint résztvevő és nem mint készítő vettem részt múzeumpedagógiai foglalkozáson, de úgy érzem számomra is sokat nyújtott ez a rendezvény. Az interaktív feladatok magukkal hozták a kötetlenséget, de a jó hangulatot igazán az egybegyűltek hordozták magukban. Amellett, hogy folyt egy szakmai diskurzus, vidáman telt az idő. Ez úton is köszönöm a szervezőknek és a jelenlévőknek is ezt a kellemes napot, és remélem ők maguk sok mindent tudnak majd kamatoztatni a program tanulságaiból.

Légrády Eszter