Muzgo

Veletek is sokszor előfordul, hogy múzeumból múzaumba jártok? Ugye. Velünk sokszor megesik. Rá kellett jönnünk, hogy a budapesti tömegközlekedés - sok más egyéb pozitiív tulajdonsága mellett - nem arra lett kitalálva, hogy megkönnyítse a közlekedést a múzeumok között. Persze a belvárosban közel vannak egymáshoz az intézmények, így gyalog is könnyen leküzdhetjük a távolságokat és természetesen kedvenc kerékpárunk is segíti a mobilitást, de így is sokszor előfordul, hogy nem egyszerű A múzeumból eljutni B-be. Ezért tudunk örülni annak, amikor a főváros tömegközlekedését fejlesztik, azt stílusosan teszik mint ahogy a héten is törént: július 1-jével elindultak a BKV hajói a Dunán. Úgyhogy irány, a Muzgo csapata letesztelete múzeumi szemmel a “lélekvesztőket”.

A hajók két nyomvonal mentén haladnak, a Kopaszi gáttól kezdve a Rómaifürdőig, illetve Újpestig. Ha végignézzük a megállóhelyeket rájövünk, hogy úgy lettek kialakítva, hogy sikeresen elkerüljenek minden múzeumot. Vagyis az az eset, hogy leugrok a felédeztről és egy múzeum kapujában találom magam, nem áll fenn. A Kopaszi gát és a Haller utca között a Ludwig Múzeumot pont kikerüljük, a Batthyányi-térről se a legegyszerűbb feljutni a várba és mikor odaérünk az Árpád hídhoz rájövünk, hogy a ladik a rossz oldalon állt meg. Míg a pesti oldalon nulla darab múzeum van, addig az Árpád híd budai hídfője csak úgy hemzseg tőlük: Vasarely Múzeum, Kassák Múzeum, Óbudai Múzeum, stb. Persze ha ilyen szőrösszívűen mondanánk ítéletet, akkor ennek az új, vízi tömegközlekedésnek a mi szempontunkból semmi értelme se lenne. Ha épp a város északi feléről szeretnénk eljutni a Ludwig Múzeumba, a hajó egy jó választás, ha éppen a Boráros téren eszünkbe jut, hogy szeretnénk Vasarely képeket nézni, szintén jó választás. Sőt! Mindenki tudja, hogy a hajóban nem az a legjobb, hogy eljuttat a célhoz, hanem az ahogyan. Stílusosan.

Vörös kendővel, háromszögkalappal a fejen, papagájjal a vállon, rummal a kézben. Meglepdőnénk, hogy ebből a felsorolásból mennyi minden teljesülhet. Háromszögkalap, vörös kendő van, mert hoztunk, rum lenne, mert lehet venni, papagáj nincs, mert elszállt. Sőt sör, bor, fröccs, a műveltebb alkoholistáknak Hennessy és Chivas Regal is vásárolható. Az utazás így már igazi élmény. A BKV ellenőrök persze panaszkodtak, hogy csak azok nem férnek fel a hajóra, akik tényleg tömegközlekedési funkciójában használnák, és nem csak sétahajókázásnak tekintik az utazást. De akkor miért kényelmes, miért hangulatos és miért ez az egyetlen BKV járat, ahol rumot is kaphatunk? - kérdezzük mi.

A BKV hajó tesztjét a Haller utcánál kezdtük, majd rájöttünk, hogy innen nem tudunk jó képeket készíteni a Ludwig Múzeumról, azért kihagyva egy járatot, megvártuk míg a déli felé sodrodó ladik beáll a molóhoz és lecsordogáltunk a Kopaszi gáthoz. Leszámítva a Kossuth múzeumhajót, a Ludwig épülete van a legközelebb a Dunához, így dél fele hajózva sikerült jó felvételeket készíteni. Majd elindultunk visszafelé. Lassan. Útközben lencsevégre kaptuk a Zwack Múzeumot is. A hajó mozgását nem csak a fizikai törvények akadályozták, hanem az illúziók is, mert a Duna partján kocogók is gyorsabbnak tűntek. Se baj, mert Budapest épületei érdekesek és látványosak, de múzeumradarunk azt súgta, hogy a Budai várig nem kell nagyon kattintgatni a fényképezőgépet, így bontottunk egy sört.

A második biztos pont, amit le tudtunk fotózni a Budai vár volt. Ebből a Magyar Nemzeti Galéria az, amit könnyedén ki lehet szúrni, mert gyakran hirdeti kiállításait hatalmas molinókkal, amelyek jól látszódnak Pest felől. A Budai Vár déli csücskében a Budapest Történeti Múzeum épülete is fotogén arcát mutatja a Duna felé. Úgy gondoltuk további múzeumot nem is tudunk már lencsevégre kapni, így igazi meglepetésként ért, mikor az Országház mögül felbukkant a Néprajzi Múzeum épülete. Majd tovább evickéltünk a Dunán felfele, de már csak egy múzeumnak látszó épületet sikerült lekapni, minek után az Árpád híd - Pesti hídfőjénél! - leszáltunk.

A BKV hajójáratának mindenki örült. Az összes nagyobb hírportál pozitívan értékelte az elindítását és mi is azt tapasztaltuk, hogy az emberek vevők erre, mert nem egy helyen találkoztunk sorban álló utasokkal. Az utazás élményéhez a BKV-s ellenőrnő is hozzájárult, aki rossz óvónénihez hasonlóan próbálta az utasokat a tetőtérről lekegergetni a hajó gyomrába, mondván: “Felborul!”. Annak ellnére, hogy gyakorlatilag minden múzeumot kikerül, a BKV hajó egy jó alternatíva, ha észak-déli irányban szeretnénk átszellni a várost és nem sietünk sehova, mert hangulatosabb mint a villamos, a metro vagy a busz.

Világhy Gergely