Muzgo

A Petőfi Irodalmi Múzeum két kiállítással, olvasósarokkal, kvízjátékokkal és roppant kényelmes babzsákfotelekkel várja a fesztiválozókat, amiket szerintem pont ezért raktak ki, hogy aki egyszer beleül, annak ne is jusson eszébe felkelni addig, míg el nem olvas pár Örkény novellát és egy-két József Attila verset.

Muzgo: Milyen programokkal várjátok a Szigetlakókat?
Erlitz János: Bízunk benne, hogy az irodalom mindenkit érdekel, azért vagyunk itt immár ötödik éve a Szigeten. Idén természetesen Örkényre emlékezve egy úgynevezett sátorkiállítással készültünk, ami az oda látogatók széles rétegének szól. A külfödiek főleg Egyperceseket olvashatnak, míg a magyarok Hubauer Sándor emlékkiállítással is megismerkedhetnek.

M: Ez mind megtalálható ebben a kis térben?
E.J.: Egy 5x5 méteres sátorban vagyunk. A falra molinókat feszítettünk ki és ezen találhatóak a vizuális és a szöveges részek egyaránt. Tehát ez egy aránylag egyszerű kiállítás, de itt a Szigeten az embernek praktikusan kell gondolkodnia. Hoztunk ki rengeteg könyvet, mert a Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda is a PIM-hez tartozik, így a magyar szépirodalmi könyvek idegen nyelvű (holland, angol, spanyol, olasz stb.) fordításai is megtalálhatóak most nálunk. A látogatók kézbe vehetik a PIM kiadványköteteit is, amelyek közül főleg azok népszerűek, amikben sok fotó található. Az a tapasztalatunk, hogy Kosztolányi vagy József Attila fotográfiái érdeklik a külföldieket is. Kézbeveszik, elkezdik lapozni és mi természetesen segítünk, információval látjuk el őket. Ezen kívül vannak különböző irodalmi és nyelvi kvízjátékok is, a világ - és a magyar irodalomra reflektáló kérdésekkel. Illetve van egy kiadványunk magyar nyelven, amit Nádasdi Ádám állított össze és szintén elvihető.

M: Mi ez a Distinguished Dozen?
E.J.: Ez szintén a fordítási iroda kiadványa. 12 szerző 12 műve található meg benne angolul, például Dragomán Györgynek A fehér király című írása. Van benne egy nagyon rövid leírás a szerzőről és egy rövid összefoglalás a műről.

M: Mi véleményetek a fesztiválozókról, így öt év tapasztalattal a hátatok mögött?
E. J.: Abszolút nyitottak. A külföldiek is nagyon érdeklődőek. Az első nap egy kicsit mindig lagymatagabb. Mi a nulladik, minuszegyedik napon nem vagyunk itt, csak szerdától vasárnapig tartunk nyitva. Nem mondom, hogy idejön egy külföldi és utána fejvesztve rohan be a városba megnézni az adott múzeumot, de legalább tájékozódik, tud róla. Itt máshogyan, sokkal szabadabban, más miliőben találkozik egy múzeummal. Szerintem itt minden intézmény igyekszik kihozni a leglazább megjelenést, amit még megenged az adott téma. Nekünk jó tapasztalataink vannak, szeretünk itt lenni.

M.: Hogy telnek általában a napok a Szigeten?
E.J.: Munkásan. Főleg három óra - fél négy felé indulnak be az emberek. Nyilván délben, 11 körül ébrednek, esznek és utána elkezdenek bóklászni. Mi kvázi animátorként foglalkozunk velük, beszélgetünk.

M.: A múzeumból milyen szakemberek jöttek ki a fesztiválra?
E.J.: Elsősorban a közönségkapcsolati osztály munkatársai és múzeumpedagógusok, de lelkes önkénteseink is csatlakoztak, így már a legkülönfélébb nyelveken tudunk beszélgetni a látogatókkal.

M.: Miért jó, hogy kint vagytok a Szigeten?
E. J.: Olyan rétegekhez is eljut a PIM híre, akiket a hagyományos csatornákon nem tudnánk megszólítani. Legalább annak a csíráját el tudjuk ültetni, hogy későbbiekben el tudják helyezni a PIM-ről szóló információkat: igen ezek azok, akik ott voltak a Szigeten! A fesztiválon való részvétel is mutatja, hogy a múzeum egy nyitott intézmény és olyanfajta tudásátadásra alkalmas, ami mindenki számára elérhető. Ennek az egyik bizonyítéka, hogy itt vagyunk a Szigeten. Egy nagyon nagy kulturális olvasztótégely a fesztivál és miért pont a múzeumok hiányozzanak?

M: Köszönöm a válaszokat!

Világhy Gergely