Muzgo

Amikor a Balaton parti József Attila Emlékház felé vesszük az irányt, akkor nemcsak az idén újra megnyílt, Európai Uniós forrásokból felújított múzeumba térünk be, hanem a szárszói villasor egykori Horváth-panziójába is, ahol József Attila halála utolsó napjait töltötte. Innen indult arra a bizonyos sétára 1937. december 3-án este, amikor is 19 óra 35 perckor halálra gázolta egy balatonszárszói állomásról elinduló tehervonat.

A hely szelleme mellett a Petőfi Irodalmi Múzeum atmoszférája is belengi a teret, elég bekukkantanunk, azonnal felfedezzük a Károlyi-palota dolgozóinak keze nyomát. Merész és változatos térhasználás, erőteljes fal- és betűszínek, hatalmas fotónagyítások, falra festett idézetek: hamisítatlan PIM-hangulat.

A költő öngyilkossága áll a tárlat középpontjában, ugyanakkor, amíg ideáig „eljutunk”, addig az életút több fontos eseményére, helyszínére és szereplőjére is fény derül. Meghatározó szereppel bírt a családi háttér, az édesapja hiánya, az édesanyja korai elvesztése, a gyermek József Attila hányódása, nélkülözései, majd szerelmi csalódásai és még folytathatnánk azokat az okokat, amelyek betegségéhez, depressziójához vezettek. A tárlat készítői ezekre a szálakra fűzik fel az átadni kívánt információkat, gondolatokat, érzelmi benyomásokat.    

Kevés a tárgyi emlékanyag, kevés, de ami van, az nagyon hatásos és kicsit megrázó is. A verses kötetek és kéziratok mellett a költő írógépe, inge, búcsúlevelei is a tárlat részét képezik. Természetesen a haláleset dokumentációja, a szárszói állomásfőnök távirata, a csendőrségi nyomozás iratai és a halotti anyakönyvi kivonat is megtekinthető. Közkinccsé vált annak az eddig sosem publikált Rorschach-tesztnek a kézirata is, amelyet Kozmutza Flóra vetett papírra József Attila kezelése során, a teszt félbe maradt.

A kiállítás nem csak kivitelezésében modern, hanem az interaktív elemek számát tekintve is. Hat fülhallgatón hallgathatjuk meg a költő verseit, magyarul, angolul és németül, öt számítógépre töltötték fel a tárlatot kísérő szoftvert. Szükség is van ennyire, mert ugyan vidéki múzeumról beszélünk, mégis ha beborul a Balaton felett az ég, számos turista keres alternatív programot, nem volt ez másképp ott jártamkor sem, hamar megteltek az emlékház termei.

Izzottak a számítógépek is, amelyeken eddig még nem látott fotók és dokumentumok voltak elérhetőek, illetve utóbbiakat meg is lehetett hallgatni. Interaktív térképen követhettük nyomon, merre fordult meg József Attila, de a játék sem maradhatott el természetesen: puzzle, kvíz, kifestő- és mesekönyv várt gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Összességében elmondhatjuk, hogy minden korosztály számára szerethető tárlatot sikerült tető alá hozni, ami – a Balaton parti nyaralóövezetekre való tekintettel – nem egy utolsó szempont a családok, csoportok programválasztásánál.

Az (is) jó ebben a kiállításban, hogy nem csak emlékeztetni akarja a látogatókat József Attilára és munkásságára, nem szobrot kíván emelni neki, hanem el is szeretne mindenkit gondolkodtatni. Ezért sok mindent nem mond ki, nem fejt ki, nem köt össze, hagyja, hogy saját magunk tárjuk fel a lehetséges összefüggéseket, okokat és okozatokat.

Huhák Heléna

Fotók: Petőfi Irodalmi Múzeum (www.pim.hu)