Muzgo

“Ha leáll a légzés 4 percen belül cselekedni kell. A lényeg 4 perc alatt megtanulható. A Sziget 11 520 percből áll, szánj belőle 4-et mások életére.” - olvashatjuk a Kresz Géza Mentőmúzeum szórólapján. Az idézet jó példa arra, hogy egy kevésbé ismert, kis múzeum egy releváns, figyelemfelkeltő reklámüzenettel, hogy tud sikeresen jelen lenni a Szigeten. Bokor Árpáddal, a múzeum munkatársával beszélgettünk a fesztiválról.

Muzgo: Ha azt mondjuk, Sziget Fesztivál, a legtöbbünknek a koncertek, a zene, a tánc jut eszébe. Valljuk be, a mentőmúzeum nem lenne a legelső gondolat. Hogyan tudnak érvényesülni egy ilyen közegben?
Bokor Árpád: Azért jöttünk, hogy népszerűsítsük az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ), az életmentést, a múzeumot vagy épp a műtárgyainkat. Pont ezért hoztunk ki egy Oldtimer mentőautót, amiből több is megtalálható a gyűjteményben. Készültünk a reanimációval, mert tapasztalataink szerint az újraélesztés folyamata is nagy érdeklődést vált ki. Minden nap más és más bajtárs a vendégünk a sátornál. Például többen kijöttek a kivonuló személyzet közül is, hogy tanítgassák az érdeklődőket. Csináltunk egy tesztet az életmentésről, az országos mentőszolgálat történetéről, a múzeumról és a szponzorunknak köszönhetően a helyes megfejtőknek jut egy kis ajándék is.

M: Ha jól sejtem, az Oldtimer ugyanolyan múzeumi műtárgy, mint bármelyik másik. Hogy került a Szigetre és miért?
B.A.: Igen, még leltári száma is van. A Szigetre egy traileren jött, de ennek ellenére működőképes csak nincs papírjai és rendszáma. A fesztivál előtt a bajtársak a szerelőműhelyben felkészítették a járművet a körülményekre, és ha már ott volt leellenőrizték a kerekekben a nyomást, a motort, feltöltötték az akkumulátort. A szervezett magyarországi mentés 125. évfordulója alkalmából minden autónk felvonult már májusban, így nagyobb javításokra nem volt szükség. Hogy éjszaka védve legyen, a sátorba már a saját kerekein gurul be. Több autónk is van, de nem tudjuk az összeset a múzeumban bemutatni, így az épületben csak a legérdekesebbek, a Dodge, a Nysa és a Robur található. Nagyon sok jármű van mentőállomásokra kihelyezve. Természetesen igyekszünk folyamatosan karbantartani az összeset.

M: Hányadik alkalom, hogy itt vagytok a Szigeten?
B.A.: Ez az első. Csak egy próbának tekintettük, de már eldöntöttük, hogy legközelebb is jövünk. Viszont valamilyen szinten mindenképpen erősítenénk a jelenlétünkön. Már a szervezőkkel is beszéltünk, hogy bemutatnánk retro mentéseket. Különböző korokból vannak autóink és hozzájuk tartozó felszerelések, például az ‘50-es, ‘70-es évekből, valamint a mostani, modern mentőautó is a rendelkezésünkre áll. Ezek a megmozdulások sokkal látványosabbak és nagyobb érdeklődést váltanak ki. Valamint a szervezők szívesen vennék, ha előadásokat tartanánk mind a múltról, mind a jelenről. Tehát már szinte konkrét terveink vannak jövőre.

M: Mekkora volt az érdeklődés? Hogyan reagáltak a fesztiválozók a mentőmúzeum felbukkanására?
B.A.: Nem jött tömeg, de akik idetaláltak, azok nagy érdeklődést mutattak mind az életmentés, mind a múzeum iránt. Sokan most hallottak először az intézményről és rácsodálkoztak, hogy létezik mentőmúzeum. Például, két holland fiatal, akikkel tegnap találkoztunk itt a sátornál, ma délelőtt megnézték a kiállítást és most idejöttek elmesélni az élményeiket. Ha jól emlékszem tűzoltók, tehát valamilyen szinten hasonló munkaterületen dolgoznak.

M: A munkatársakat mi motiválja arra, hogy akár a Szigeten, akár más, szorosan, vagy éppen, hogy lazábban a témához kapcsolódó rendezvényen bemutatkozzanak?
B.A.: Nálunk szorosan összefügg a múlt és a jelen. Minden bajtárs igyekszik eljönni a múzeumba. Bármely mentőállomáson rendeznek ünnepséget vagy épp évforduló van, mi mindig ott vagyunk. A hétezer dolgozó - különösen a kivonulók -  közül mindenki büszke a múltra, az alapításra és az elődökre. Úgy gondolom, hogy az életmenés alapvetően érdekli az embereket, különösen, ha egy mentőautó is kinn áll, ami nálunk a fő látványosság.

Világhy Gergely