Malomkörzés
A MűvészetMalom és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésében egy hónapig láthatók az egyetem hallgatóinak munkái Szentendrén. Az európai uniós pénzből felújított MűvészetMalom bő másfél év után márciusban nyitotta meg kapuit és azóta mindent elkövet, hogy előkelő helyet vívjon ki a kortárs művészetet bemutató intézmények között. A kitűzött célt egy változatos, érdekfeszítő programkínálat megvalósításával próbálja elérni, ami kiállításokra, filmvetítésekre, koncertekre vagyis a művészet legtöbb válfajára kiterjed. A március óta megnyílt tárlatok a látogatót bevezették a szentendrei festészet hagyományaiba, a századforduló magyar festészetébe, valamint a nagyérdemű megismerhette a Szentendrei Grafikai Műhely munkásságát is. Míg 9-én, szombaton Deim Pál életműve, addig most pénteken a Magyar Képzőművészeti Egyetem ifjú titánjainak művészeti munkássága mutatkozott be, vagyis egy héten belül ez a második megnyíló kiállítás. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a MűvészetMalom pörög és a két tárlat egy hónapos futamidejével számolva az év hátralevő része még rengeteg izgalmat hozhat. De ne szaladjunk ennyire előre, ismerjük meg a frissen nyílt tárlatot: a Malomkörzést!
A Malomkörzés a “Művészeti Egyetemek a MűvészetMalomban” kiállítássorozat első tárlata, ami azzal a szándékkal jött létre, hogy a fiatal művészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a szentendrei intézményben. A tárlattal kapcsolatban a hagyományteremtő szándékot hangúlyozta Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója, így a tervek szerint a jövőben rendszeresen megismerkedhetünk a művészetet oktató egyetemek diákjainak munkásságával. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere a fiatalság fontos szerepét emelte ki a képzőművészetben, valamint a város életében és legfontosabb adottságnak a megújulásra való képességet tekintette. Kőnig Frigyes a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora fontos adalékokkal szolgált a kiállítással kapcsolatban: a MűvészetMalomban az egyetem minden tanszéke képviselteti magát valamilyen módon, még a restaurátor tanszék is hozzájárul egy kísérőprogram keretében. A tárlat túlmutat egy egyszerű év végi diplomakiállításon, hiszen a fiatalok a nagybetűs életbe kikerülve, már mint művészek állítanak ki.
A kiállítás a MűvészetMalom romszárnyában kapott helyet, beton és vakolatlan téglafalak között, amit a következő képpen tudnék csak jellemezni: lepusztult, rideg és urban, ami éles kontrasztban áll a malom belső udvarával. Az épület egykor fűrészmalomként szolgált, ami megjelenik a tematikában is. A művek a nyersanyag, energia, átalakulás, idő, végtermék és körforgás tárgyköreire reflektálnak. Természetesen az interkativitás és a néző is szerepet kap. A művész számára fontos társadalmi kérdések is megjelennek. Erlich Gábor művében az egyetemi hallgatókat súlyosan érintő röghözkötés kap főszerepet. Egy leláncolt talárkalap, a falra ragasztott ösztöndíjnyomtatványok közül pár darab letépve, vagyis az értékítélet egyértelmű. Kurucz Petra az ítélőképességünket teszi próbára a Kognitív disszonancia című alkotásában: a hatalmas izzó impozáns méretei ellenére alig ad fényt, vagyis ami nagyobb az nem feltétlenül jobb. A legszürreálisabb élményt mégis Hermán Aliz Szín és formák című installációja okozta: egy apró, fehér vászonból kialakított térben éles fényvillanások sokkoltak folyamatosan, míg a vászon primitív foszfoerszkáló ikonokat rejtett. Ősember a diszkóban.
A humor sem maradhatott el, csak néha odafagyott a mosoly az arcra, mint páldául Nagy István Falvédő című műve esetében is csontig hatolt az irónia. Fakeretben elhelyezett szögesdrót kerítésén tisztán olvasható az üzenet: “fürge róka lábak”.
A Malomkörzés egy érdekes tárlat, ami egyszerre nevetett, megmozgat és elgondokodtat, de fontosabb kiemelni, hogy egy hagyomány alapköve is egyben, ha folytatódik az együttműködés a művészeti egyetemekkel. Kíváncsi vagyok, hogy a MűvészetMalom milyen kiállításokkal rukkol elő a közeljövőben, tudja-e tartani a színvonalat és továbbra is le tudja-e csalogatni a látogatókat Budapestről. Eddig sikerült. Az én esetemben biztosan.
Világhy Gergely