Muzgo

Gyerekzsivaj, krétarajz az aszfalton és friss pázsit a Nagymező utcában. Mi történik itt? Könnyen kideríthetjük, ha ránézünk az utca felett lógó molinóra: Ernst 100 vagyis kereken 100 éves az utcában található múzeum. Ernst Lajos alapította intézmény 1912 májusában nyitotta meg kapuit, hogy a szenvedélyes műgyűjtő megfelelő helyet biztosítson a színes kollekciójának. Habár halála után gyűjteménye szétszórdott, de a bérház és a belsejében helyet kapó múzeum túlélte az elmúlt száz év megpróbáltatásait és ma is működik.

A fesztivál a szombati nappal indult, amit nyugodtan tekinthetünk bemelegítésnek. Az állandó programok, a városimereti társasjáték, a kézműves foglalkozások, a kiállítás mellett a nap főbb csomópontjai az irodalmi felolvasás, az Ernst Múzeum múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztalbeszélgetés és az Ai Weiwei életéről szóló dokumentumfilm bemutatása jelentette. A második napon már egész nap zenei programok, tánc és színház szórakoztatta a közönséget. Többek között fellépett Tóth Viktor & Bird Food Market, a Belga és Lajkó Felix és zenekara.

Mit lehetett csinálni a fesztivál alatt? A terézvárosi plébániatemplom szervezésében fel lehetett mászni a harangtoronyba, ahol a szűk erkélyről impozáns látvány nyílt a városra és innen madártávlatból a fesztivál területére is ráláthattunk. A gyerekek szórakozását arcfestés, kézműves foglalkozás és egy “életnagyságú” társasjáték biztosította. Ez utóbbit előszeretettel kipóbálták a felnőttek is. Hatalmas, plüss dobókocka segítségével haladhattunk a táblán, ahol Budapest nevezetességei is helyet kaptak. Takács Szilva képzőművésznek köszönhetően lehetőség nyílt kifesteni a Nagymező utca házairól mintázott szilikon és gipsz hűtőmágnest, így én is egy neonzöld Ernst Múzeummal lettem gazdagabb. Az újrahasznosítás jegyében a Cellux csoport asztalánál városi hulladékból lehetett jegyzetfüzetet gyártani. Az irodalmi felolvasások alkalmával a pázsiton, puha babzsákok kényelméből hallgathatta a közönség az Ernst Lajosról szóló műveket.

Természetesen a fesztivál is reagált az épület belsejében éppen futó Ai Weiwei kiállításra. Mindkét nap lehetőség nyílt a tárlatot vezető kíséretében végignézni és az ünnepség miatt a belépőjegy is stílusosan 100 forintra redukálódott. Szombaton este 9-kor a művész életét bemutató dokumentumfilm exkluzív, premier előtti vetítést láthatták a szerencsések. A film és a kínai kultúra promotálására is sor került. Így kóstolhattam finom rizsbort és egy szerencsesütit is hozzám vágtak, ami szerint itt az ideje spórolnom. A promóció másik része egy hatalmas rózsaszín kézfej volt álló mutatóujjal, ami már önmagában is meglepő. Még akkor amikor épp kikapják a furgonból és elsőre fogalmad sincs, hogy mi célt szolgálhat. Most már tudom: október 18-án lesz az Ai Weiwei: Never sorry című film premierje.

Természetesen ha ünnepség és hepaj, akkor a vendéglátó egységek se maradhatnak távol. A Nagymező utca adottságai ilyen szempontból nem rosszak, de ha fesztivál, akkor mégiscsak egy sátorból szeretnék sört inni. Így az utca aszfaltjára költözött egy kocsma csomó sörpaddal, ahol finom cseh sört lehetett kapni “Finom cseh sör” márkanév alatt. Teszteltem, valóban finom.

A legnagyobb probléma, hogy az Ernst 100 programja egyáltalán nem volt feszes, rengeteg üresjárattal találkoztam, amit a kísérő programok se tudtak pótolni. Szűk egy óra alatt minden érdekes pontot meg lehetett látogatni, ráadásul az Andrássy-út túloldalán az Operett Színház szervezésében zajló Broadway Fesztivál is sokkal több szórakozást kínált, amiről a folyamatos éljenzés és a tapsvihar hamar meg is győzött.

Az Ernst 100 mellett rengeteg nagyobb fesztivál jutott a hétvégére, ami mellé tökéletesen be lehetett illeszteni a jubileumi ünnepség egy-egy programját. Az, hogy épp a Kulturális Örökség Napok keretében vetődtünk ide és néztük meg az Ai Weiwei fotókiállítását vagy épp a Főzde Feszt ihletett meg minket egy Belga koncert erejéig, igazából mindegy. A lényeg, hogy 100 éve áll és működik az Ernst Múzeum. Találkozunk 100 év múlva.

Világhy Gergely