Muzgo

Megnyílt Budapest legbulizósabb kiállítótere. A helyszín nem más, mint a Park, ami tavaszi debütálása óta hamar a nyár egyik legnépszerűbb szórakozóhelyévé lépett elő. A Ludwig Múzeumtól csupán egy percre, több mint 11 000 m2 elterülő komplexum egész nyáron át színvonalas, magyar és külföldi sztárokat egyaránt felvonultató műsorkínálatával vívott ki elismerő helyet az éjszakai életben. A Parkban 5 helyszínén tombolhat a fiatalság, több mint 218 méter hosszú pult könnyíti meg a gördülékeny kiszolgálást, ahol 458 féle pálinka okoz fejvakarsát és az idei, 120 naposra tervezett szezon utolsó pár napjára egy kiállítás is megnyitotta kapuit. A Park kiállítótere nemes egyszerűséggel csak Park Galéria néven fut, de a helyszín egy bunker, ami önmagában is megér egy külön misét. A galéria Thianyból Budapestre teleportált ArtPlacc tárlatával kezdte meg működését, így a debütáló kiállítás a kortárs művészet világába kalauzolja a látogatót.

A tavaszi építkezés közben egy bunkerre bukkantak a szervezők, ami akkor még tömve volt szeméttel. A renoválás után a hasznosítási tervek között szerepelt a kiállítótér, aminek okán több múzeumot és galériát is megkerestek. A Park profiljától egyáltalán nem állt a távol, hogy a zenén kívül a művészet többi ágat is szerepeltesse programjai között. A szezonban több nyomot is találhatunk a Park kulturális törekvéseire: színházi előadások, kortárs táncbemutatók vagy épp street art megmozdulások szerepelnek a műsorban. A Park célja, hogy egy összművészeti olvasztótégely legyen és egy közvetítő felület nyújston a kúltúra számára. A szórakozóhely elsősorban zenei pordukcióknak ad otthont, de a cél, hogy egy “kulturális erőteret” vonjanak a Park köré, ismertette az irányelvet az egyik szervező Rimóczi Imre. Elmondása szerint az idei, egy szem kiállítás helyett a jövő szezonban 4-5 tárlattal szeretnének a közönség elé állni.

A bunker galéria a szórakozóhely bejáratától nem messze egy domb alatt található. A föld mélyébe tartó rövid utazásunkat egy vasajtó és egy meredek lépcső akadályozza. A bunkerben frissen mázolt fehér falak, beton, rozsdás csövek fogadnak. A kurátoroknak apró helyiségekkel, még szűkebb folyosókkal kel számolni. Nem egy ideális helyszín, ha figyelembe vesszük, hogy akár 12 000 ember is tartózkodhat a Park területén, így a mélybe csak 50 ember merészkedhet le egyszerre. A szervezés megkönnyítése érdekében a “belépőjegy” egy egyszerű kavics. A hangulat viszont kárpótol mindenért: a szokatlan térelrendezésnek, a félhomálynak, a zegzugos alagutaknak köszönhetően a feszültség kézzel fogható. A küldetés: a felfedezés, mégiscsak zarándokok vagyunk egy rég elfeledett bunkerben. Míg a felszínen üvölt a rock, dübörög a dubstep és tombol a tömeg alig pár lépéssel a lábuk alatt robotok várják kíváncsi látogatóikat.

Aki augusztusban nem járt Tihanyban, most bepótolhatja. A környezet azonban merőben más, a madárcsicsergés helyett morajlás, a napsütés helyett lámpafény, a Balaton frissítő illata helyett enyhe festékszag. Az indusztriális környezet egy egészen testhezálló milliőt biztosít az ArtPlacc Robotinváziójának. Így a robtok új életre kelnek, míg az alkatrészek ugyanazok maradnak: fémcsavarok, fa, porszívócső, kábelek, vasaló, műanyag daruskocsi, repülő, doboz és még sorolhatnám. A padlóban elsüllyedt nagy robot agóniája már majdnem szívbemarkoló, ahogy a sörösdobozból készült apró robotok győzelmet aratnak felette. Természetesen további ismerős művek is visszaköszönnek, így az ArtPlacc arculati elemeként is használt, Rabóczky Judit alkotta drótvázas emberalakok, a Magyar Képzőművészeti Egyetem alkotóinak vintázs munkája vagy Mátyási Péter üvegszerű festményei. A tárlat azonban így is csak egy emléke a tihanyi ArtPlaccnak és a hangulatot is csak a kiállított fényképek idézik fel. Szőke Krisztián montázsolt és festett mashupjait ezért kiemelném. A művész a reneszánsz nőalaktól kezdve Robert Indiana Love című szobráig mindent a Balatonparta varázsol, csak hogy meghökkentő módon a magyar tengerről egy csipetnyi életérzés visszaköszönjön. Mindenképpen jó érzés volt felidézni a nyári emlékeket.

A Pak Galéria révén egy érdekes kiállítótérrel bővült Budapest. A kortárs művek tekintetében ezt az árukapcsolást talán még nem láttuk. Hiszen kávézók, romkocsmák és divatházak adnak otthont galériáknak, de egy szabadtéri szórakozóhely eddig még hiányzott erről a listára. A Park galériája egy különleges atmoszféra lenn a föld alatt, egy easter-egg elrejtve a komplexum közepén és így csak remélni tudom, hogy jövőre több tárlatot is láthatunk itt a nyár folyamán.

Világhy Gergely