Muzgo

Kinek mi jut eszébe Miamiról? Napfény, homokos tengerpart, flamingó, art deco, Little Havanna,  Dolphins (amerikai foci), Marlins (baseball), Miami Heat (kosárlabda), Art Basel Miami és még sorolhatnánk. A múzeumok nem jutnak eszünkbe elsőként, pedig még a lecsapolt mocsaras vidéken is vannak. Szerkesztőségünk visszasírja a nyarat, így annak jártunk utána, hogy egy népszerű üdülőváros milyen kulturális (főként múzeumi) programokkal kecsegteti az odaözönlő turistákat? Naptejet előkészíteni, hátizsákot fel és indulás!

Ha végig gondoljuk ismereteinket a flamingókról is ismert városról, lehet, hogy a homokos tengerpartnál kimerül a dolog. Ám ez az amerikai viszonylatban kis(ebb) város még bőven tartogat számunkra kulturális meglepetést, csupán a város belsejében kell keresgélnünk. A belvárosban, a West Flagler Street-en találjuk a „tudás szigetét”. Az általam adományozott fogalom lefedi az utcának azt a részét, ahol a könyvtár, képzőművészeti (Miami Art Museum) és helytörténeti múzeum található. Nagyjából 20 lépcső vezet fel arra a kis térre, ahonnét a három intézmény bejárata található. Ez a néhány méter magasság elég ahhoz, hogy a város zaja eltűnjön és csak a művészetre, történelemre, irodalomra koncentrálhassunk. A helytörténeti múzeum több néven is szerepel a térképeken, útikönyvekben: Historical Museum of Southern Florida vagy History Miami. Mivel a hivatalos honlap az utóbbit használja, én is erre hivatkozom.

Az állandó kiállítás dél-Florida történetével foglalkozik, az első betelepülőktől napjainkig. A történet Kr.e. 10.000 körül kezdődik az archeológiai leletekkel. Apró eszközök, csontok alkotják a kiállítás első részét, melyeket vitrinben helyeztek el. A nálunk is szokványos megoldást egy kis trükkel turbózták fel: a vitrin mögé az őslakosok mindennapjait ábrázoló képeket festettek, amitől az egész enteriőrszerű lett.

A kissé statikusan induló kiállítás ugrik egy nagyot az időben és a következő dátum amivel találkozunk: 1513. A következő egységben az európaiak megjelenését és hatását vizsgálja a tárlat. Florida partjai, St Augustine-tól délre, alkalmasak volt a kikötésre, így Miami, Tampa, Pensacola, Key West, Key Largo is otthont adott az első telepeseknek, majd a kalózoknak. Köztudott, hogy augusztus-szeptember egyet jelent a hurrikánszezonnal. Az európai hajók sokszor áldozatul estek az ilyen viharoknak a partok közelében. A 20. század folyamán több kutatás is indult a hajóroncsok feltárására (pl. nagy szenzációt jelentett La Nuestra Señora de Atocha megtalálása), majd a múzeumokban kaptak otthont a maradványok. A History Miami több roncsból őriz néhány maradványt: ágyúgolyók, pisztolyok, béklyók, ágyúk. Az európai turistának nem jelentenek látványosságot ezek a tárgyak, hiszen az évszázados háborúk után több intézmény is birtokol efféléket. Egy amerikai számára ez maga a történelem. Az identitásuk szerves része a nehezen kivívott függetlenség, így arra a párszázéves történelmükre nagyon büszkék.
A korai kereszténység (az első misét 1565-ben tartották a telepesek), a rabszolgaság, a kalózok tematika mind-mind különböző falszínnel és padlózattal jelenik meg a kiállításban. A spanyol erődök gomba módra jöttek létre a 18. század folyamán a Karib-tengeren. Ennek egy enteriőrt építettek a kiállításban: a padlózatot olyan 3 lépcsőfokkal emelték fel a kalóz tematikánál, majd még hárommal az erődnél. Gipszből építettek várfalat és egy kis bástyát is, ami remekül illusztrálta a témát.

A képes ábrázolások mind habkartonra kasírozott nagyított másolatok, nincs eredeti térkép vagy börtönalaprajz a kiállításban. Viszont a látványelemek csak fokozódnak a Key West-et bemutató sarokban. Észak-Amerika legdélebbi pontja hamar kedvenc helye lett Tortuga mellett a Karib-tenger kalózainak. Ahogy a trilógia filmkockáin láthattuk a korabeli kocsma egyik kiemelkedő kulturális-szórakoztató-és relaxációs központja volt koszos, nőcsábász hőseinknek. A kor építkezési stílusához híven deszkából tákolt épületek voltak ezek. A kiállítótérben ugyanezt jelenítik meg egy csavarral: a liftaknát takarták el ezzel a ház-imitációval. A „kocsma” ablakai remekül szolgálnak vitrinként, ahová a szivar-ipar kezdeteinek bemutatása került. Elsétálva a nemes intézmény előtt, mozgásérzékelő hatására kiszűrődő kalózének hallható. Nagyon egyszerű, de hatásos elemről van szó.

Florida nem volt lakatlan a spanyolok előtti időkben. Az őslakos indiánoknak külön egységet alakítottak ki a kiállítás rendezői kunyhó formában. A látogató egy pálmalevelekből készített tetőzet alá vonul be, ahol a seminole indiánok által készített és viselt ruhadarabokat tekintheti meg. A 19. századi telepesek házai hasonló alaprajzzal rendelkeztek: egy légterű faház, nagy terasszal és kerttel. Enteriőrszerűen ez is megjelenik a kiállításban.
A falon felfelé futó vasúti sínpár felkiáltójelszerűen jelzi a kiállítás következő témáját: 1896-ban a vasút kiépítése fordulópontot jelentett a félszigeten. Ebből a korszakból maradtak fenn eredeti családi fényképek, munkeszközök,melyek személyesebb teszik a bemutatást.

Ismét ugrás következik: a történet következő állomása az 1920-as évek, a jazz és az art deco korszaka. Egy lakásbelsőt bemutató enteriőr akarja ezt a stílusirányzatot ábrázolni, ám mégis sokkal jellemzőbb Miamira a South Beach-en található Art Deco műemlékvédelmi körzet. Az art deco tehát inkább az építészetben jelentkezett ebben a korszakban, mint a bútorzatnál. A kiállítás szerves részét képezi (konkrétan a mozitermen kell végig sétálni a következő részhez) az a 15 perces kisfilm, mely az 1896 és 1945 közötti időszakot mutatja be. A címe: Dreamland, vagyis azt az amerikai álmot mutatják be dokumentumfilm részletek segítségével, ami idevonzotta emberek millióit.
A háborúkkal is foglalkozik a kiállítás, bár őket nem érintette igazán (ám a második világháború idején egy német tengeralattjáró elérte Florida partjait, nagy ijedtséget okozva a helyieknek).

A kiállítás utolsó termében Miami metropolisszá válását követhetjük nyomon. A hatalmas építkezések az 1970-es években kezdődtek, majd hamarosan egybenőtt a város a keleti part többi üdülővárosával, pl. Hollywood, Fort Lauderdale, Pompano Beach, West Palm Beach. A mai jelenségek előzményeivel foglalkozik a kiállítás vége, vagyis a felvirágzó gazdasággal, a ma is tömegeket vonzó sportágakkal (amerikai foci, baseball, kosárlabda, jéghoki).

Kevés eredeti tárgy szerepel a History Miami állandó kiállításában, inkább a látványra építenek. Sok az enteriőr, ami jobban segíti a megértést és maradandó élményt nyújt a látogató számára. Élményt és tudást nyújt egyszerre, ezt kell követni itthon is.

Sajnos nem túl látogatottak a helytörténeti múzeumok. A turisták azt gondolják, hogy csak a helyieket érdeklő tárgyak vannak ott, a helyiek úgy gondolják, hogy ismerik múltjukat, menjenek inkább a turisták. Igenis fontosak ezek a kis múzeumok, hiszen az identitásunk részei. Az időszakos kiállításaikkal mindig meg tudnak újulni, friss programot kínálva látogatóiknak. Látogassuk őket itthon és külföldön is!

Villangó-Török Ivett