Muzgo

Bokrok alatt lakó hajléktalanok, „valóságos tajga”, ázó-fázó turisták, és a platz, amely „úgy néz ki, mint a Tesco parkoló karácsonykor”: ez lenne valóban az, amit Kossuth térként ismerünk? Kinek igen, kinek nem. Mindenesetre a tervek szerint 2014-re az Országház környezete köszönő viszonyban sem lesz azzal a látvánnyal, amely ma fogad bennünket.

Fogad, ha fogad. Ez ugyanis a kritikák egyik sarkalatos pontja, tudniillik, hogy a Kossuth térre érkező – évente mintegy 450 ezer főt számláló – turistacsoportokat nem fogadja igazán senki és semmi. A sorban álló látogatók ki vannak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak, és még egy illemhely sem áll rendelkezésükre. Többek között ezt a problémát is orvosolni kívánja az a látogatóközpont, amely a Steindl Imre Program (SIP) keretén belül épülne fel. Számunkra mindez azért sem érdektelen, mert az arculatváltáshoz egy múzeumnyitás is kapcsolódik.

Az Országház hol egyik, hol másik oldalról állványokkal borított képéhez már lassan hozzászokunk. Erre azonban feltétlen szükség van, hiszen a 265 méter hosszú és 125 méter széles épülethez felhasznált mintegy 30 ezer köbméternyi kőtömeg darabjai között több gyenge minőségű is akad, amely a hőingadozás következtében porladásnak indult, főleg az épület déli oldalán. A munkálatok azonban nem állnak meg annál, hogy a jóval tartósabb kemény mészkővel renoválják Budapest arculatának egyik legmeghatározóbb objektumát.

Mintegy 26 ezer négyzetméter alapterületnyi új épület nő majd ki a földből, míg más, így a parkoló a felszín alá kerül. A gépkocsi forgalom jelenleg a tér 43%-át foglalja el, parlamenti ülések idején 500 autó parkol itt, de a háromszintes mélygarázsnak köszönhetően a gyalogosoké lesz a terep. A villamos marad, de új pályán.

Az új épületek földszintjén kávézókat, éttermeket látnának szívesen a tervezők. Az ország zászlaja a tér közepére kerül, itt ugyan marad a betonburkolat, de több ponton alakítanak ki úgy nevezett pihenő parkokat, új növényeket is telepítenek és egy összefüggő vízfelületet is létrehoznak. Az új térrendezés eredményeképpen az Országház minden pontból látható lesz majd.

Az északi térrészen, a mélygarázs feletti területre kerülne az a látogatóközpont, amely a szokásos információ, pénztár, kávézó és shop funkció mellett egy ideiglenes kiállítások rendezésére alkalmas kiállítótérrel is bír majd. A vendégek a Szalay utca és a Duna felől is megközelíthetik a parlamenttel közvetlen, annak alagsorán keresztül összeköttetésben álló komplexumot. Utóbbihoz pedig az kell, hogy a rakparti részen megszüntessék az autóforgalmat és korzóként a látogatók – és főként az ebből az irányból fotózni szándékozók – rendelkezésére bocsájtsák. A tervek és a 3D-s animációk szerint mindez nem is lesz másképp.

Múzeum volt, még nincs, de lesz: így lehetne a legrövidebben összefoglalni azt a törekvést, amely az 1923-1949 között működő Országgyűlési Múzeum nyomdokain haladva újból parlamenti múzeumot szeretne látni az épület falain belül. Ez az északi udvar lemélyítésével fog megvalósulni. Az egykori múzeum gyűjteménye áthelyezésekor mintegy 16 ezer tételt számlált, ezek a tárgyak több múzeumba, könyvtárba és levéltárba kerültek. Az új muzeális intézményre vonatkozó koncepció egyelőre várat magára.

Nem titkolt szándék a tér háború előtti képzőművészeti arculatának újjáélesztése. A szobrok közül maradhat Andrássy Gyuláé, II. Rákóczi Ferencé, Dombóvárról hoznak egy Kossuthot is, hogy a most láthatót lecseréljék, mindehhez negyedikként pedig gróf Tisza István szobra csatlakozik majd.

Huhák Heléna