Fény-kép-élmény

“Nem arról van szó, hogy valaki ne látná, hogy éppen mit tesz a fény, hiszen mindenki látja, de az emberek inkább a tárgyakkal vannak elfoglalva, s nem azzal a micsodával, amitől látják a tárgyakat...” - elmélkedik Nádas Péter a Világló részletek című munkájában. A fény megjelenése, érzékelése azonban nemcsak itt foglalkoztatta a Kossuth-díjas írót, drámaírót, esszéistát. A korábban fotóriporterként is dolgozó Nádas fényképeiben is igyekezett körüljárni ezt a témát. Közel száz alkotását bocsátotta most a Petőfi Irodalmi Múzeum rendelkezésére. Az intézmény ugyanis “... mit tesz a fény...” címmel időszaki tárlatot rendezett az 1959 és 2003 közötti alkotásokból az író 70. születésnapja alkalmából a 2012 novemberében megrendezésre kerülő Fotóhónap keretében.

A kiállítás megnyitóján először E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója beszélt az író és a fényképek kapcsolatáról, arról, hogyan fonódott össze Nádas Péter életében a két művészeti ág, hogyan valósultak meg a “szöveg és a kép közötti áthatások”. Kiemelte az írói munkásságból a Saját halál című kötetet, melyben több mint száz kép található, új, kiegészítő tartalmat adva az írásnak, és fordítva. A fotók érdekessége, hogy ugyanarról a
vadkörtefáról készült az összes, egyes darabjait pedig 2003-ban a Mai Manó Házban már láthatta egy tárlaton a nagyközönség. A könyvből film is készült Forgács Péter rendezésében, melynek részletei a most megnyílt kiállításon is szerepelnek, de egy egész estés vetítést is terveznek a PIM munkatársai. Emellett a főigazgató még azt is beharangozta, hogy november 30-án Nádas Péterrel lesz egy beszélgetés a fényképekről, majd pedig egy szubjektív tárlatvezetésen vehetnek részt az érdeklődők.

A bevezető szavakat követően Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész nyitotta meg a tárlatot. Ő beszédében egy másik századba, az 1800-as évek végére nyúlt vissza, ahol Monet-nak a fény iránti kíváncsiságát vonta párhuzamba Nádas Péter munkáival. Kiemelte, hogy ezeken a fotókon olyan dolgokat, pillanatokat, részleteket láthatunk meg, melyek mellett a valóságban észrevétlenül elmennénk. Figyelmünk túl szerteágazó, tekintetünk túl mozgékony, az apró részletek gyakran kiesnek a látóterünkből. “A kézzelfogható megfoghatatlan és a megfoghatatlan megfogható” , a misztérium jelenik meg ezeken a képeken. Nádas éles szemére hívta fel Földényi a figyelmet, “mely mintha az univerzumból nézne, belehasít a látszatok világába és a világunk, a 3D-s világok mögé kíván betekinteni.”

A tárlaton két teremben hét témakörbe rendezve követhetjük végig “a fény és az árnyék újtát” a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig.