Muzgo

Minden október utolsó hetében világszerte mozgolódnak kicsik és nagyok, még a múzeumok is, hogy Mindenszentek előestéjén az árnyékvilághoz közelebb – vagy épp távolabb kerülhessenek. Október 31-én napnyugtától virradatig az eltávozott lelkek közé vegyülnek a maskarások. A divatos Halloween vagy bármelyik erre az időszakra eső hagyományos ünnep is ugyanezen a napon a túlvilág misztériumát, a paranormálist félik. Strigák Könyves Kálmán óta ugyebár nincsenek, a modern vámpírok és vérfarkasok pedig inkább szerelem kiváltóivá lettek, mintsem a borzongást jelentenék. Fürkésszük ki ezen az éjszakán a Städel Museum segítségével, honnan is ered a Sötétség vonzereje!

A Majna partján álló múzeum falai között szeptember óta látható a Schwarze Romantik – Von Goya bis Max Ernst című időszaki kiállítás. Ahogy a romantika szellemiségében kibontakozó árnyak a szimbolizmus és szürrealizmus kifordult világába olvadnak az idő múlásával, az irodalomból folyamatosan a képzőművészetbe átszivárgó irányzatok is követik a változás ívét. A több mint kétszáz felvonultatott remekmű a két művészeti ágazat sötét oldalának párhuzamos átalakulását tárja a szemünk elé. Amellett, hogy a tárlat lehetőséget nyújt ikonográfiai összehasonlításokra mind térben, mind időben, a vászonról filmre kerülő borús romantika vizuális megjelenítései is helyet kaptak a festmények és grafikák között. Max Hollein, a múzeum igazgatója olyan kiállítást akart készíteni, ahol a romantikát egy olyan aspektusából mutatják be, ahogy azt Németország még sosem látta, aminek a tematikájára nem is gondolt.

Julien Adolphe Duvocelle ceruzarajza, részlet. Musée d'Orsay, Paris 1904.

Ha a „sötét romantikát” emlegetjük, E.T.A. Hoffmann nevének kellene beugrania, hiszen őt lehetne a műfaj legnagyobbjának tekinteni. Kortársa, Goethe nem nézte jó szemmel például az Arany virágcserépben megjelenő világot. Hiába ecsetelte a költőfejedelem a helytelen voltát,  maga sem tudott kibújni a korszellem leple alól: Doktor Faustusszal talán minden idők legismertebb irodalmi alakját örökítette meg; a balladáiról nem is beszélve! Mivel a kiállítás európai szinten vizsgálja a romantikus  fenomént, a francia forradalom hatása magától értetődően megjelenik – Delacroix is fölkerült Füssli képei mellé. Természetesen a nézőpont Németföldön marad: Eugène Delacroix azon grafikáit vonultatják fel, amelyeket a Faust első francia kiadásához készített (a képen Mephisto látható).

Delacroix: Faust és Mephisto a boszorkányszombat éjszakáján, 1828. Städel

Johann Heinrich Füssli, az evangélikus prédikátorból lett festő egyik legismertebb alkotása a Rémálom (Nachtmahr, 1790/1), szintén a kiállítás egyik húzóeleme, melyet a frankfurti Goethe-Museumtól kölcsönöztek erre az alkalomra. A művész ebben a képében, egy évtized elteltével újra megfestette a korábbi témáját (Nachtmahr, 1781). Mindkettőjükön két fő szimbólum látható: a népi hiedelemben élő lidércmén és az incubus. Az alvó nő mellkasán ülő torz alak a megformázása mellett további megrökönyödést hordoz: a démon erotikus alakját kell látnunk az ördögi teremtményben. Az éjszaka misztikumát csak fokozza a bekukucskáló Halál-Ló, aki elviszi a túlvilágra távozót. 

1781.	1790/1
Ez a kompozíció ihlette James Whale rendezőt a Frankenstein (1931.) egyik jelenetében.

A No.1. bestsellerben, a Bibliában, ahol a sötétnek nincs ötven árnyalata, az örök antitézis mindvégig jelen van a fény és világosság mellett. Az ellentétek apokaliptikus harca az emberi fantáziára mindig is inspirálóan hatott. A Jó és a Gonosz utolsó összecsapását, a Jelenések Könyvének egyik kulcsmomentumát bemutató A Nagy Vörös Sárkány és a Napba Öltözött Asszony William Blake ecsetjén keresztül többször is megtekinthetjük.

1803/5	1805.

Goya, a jó és a rossz közötti egyensúly kutatója, a romantika hagyományát tükröző, groteszk rézkarcaiban helyet kaptak minden félelmet és szenvedést kiváltó pokoli teremtmények. A komoly társadalomkritikának szánt sorozat leghíresebb darabja Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek című grafika. A felvilágosodás és francia forradalom hozta új szellemi közegben ez a borús hangulat könnyen lábra kapott: a szekuralizáció növekvése mellett a vallásba vetett hit ereje fordított arányban csökkent. A szép reményeket hozó változások nemes gondolatai véres terrorba és háborúba fordultak, ami olyan csalódást okozott, melyre új megoldást kellett találni – a szép és jó már nem volt kielégítő válasz a világ kérdéseire. 

A kiállítás német remekművek folsorakoztatását sem hagyhatja el, hiszen Karl Blechent nem lehet megkerülni, ha a 19. század első felének német festészetéről beszélünk. Blechen alapvetően a romantikus tájfestészet mestere, de Hoffmann feketeromantikája őt is megérintette: 1826-ban készült el Hoffmann egyik regényalakjának, Pater Medardus-nak teljesalakos portréja. A kapucinus szerzetes az Elixiere des Teufels (1815/16) főszereplője, aki miután megitta a rá bízott Ördög Elixírét, felébresztette magában az ösztönlényt. Az életét elmesélő történet központi mozgatója a szerelem, illetve a köré fonódó ármány és okkultizmus. Fény és sötétség.

A 20. század hajnalán új lehetőséget biztosított a művészeknek a film. Ahogy a kísérletezésből filmművészetté váló műfaj előretör, úgy jelenik meg a ború a filmvásznon is. Ezzel párhuzamosan a képzőművészetekben eluralkodó új irányzatok kiszorítják a sötét romantikát korábbi területeiről, így a mozi mellett nagyjából csak az irodalomban élt tovább. Az új műfaj rengeteg innovációval szolgált a borzongató hatások elérésére – gondoljunk például Buñuel-Dalí Andalúziai kutyájának kezdő motívumára, amikor a holdból szem lesz, melyet pengével felvág. A Nosferatu (1922.), Faust (1926.), Frankenstein (1931.), Dracula (1931.) olyan kultikus horrorfilmek, melyek a Halloween-kosztümök mellett a populáris és magas kultúra szerves részévé váltak. Ezekből a filmekből a kiállításon részleteket, fényképeket mutatnak be.

A szürrealizmusról mindenkinek Salvador Dalí jut azonnal az eszébe. A Gránátalma körül röpködő méhecskétől kiváltott álom, egy pillanattal ébredés előtt (1944.) című alkotása a már említett képek sorába illik, ha nem is első látásra. Dalí visszanyúl a régiekhez – Füssli Rémálma megjelenik Gala Dalí fekvő alakjában. Érdekes, hogy amíg a 18. században lidércnyomás éjszaka jelent meg, Dalí vásznán már nappal játszódik a jelenet: ahogy Goya is ábrázolta, a rémálom, az elme megbomlása nem napszaktól, hanem az egyén belső állapotától függ.

A forgatókönyv

A múzeum saját blogján a Schwarze Romantik megnyitásától lehet követni a kapcsolódó eseményeket, illetve további érdekes háttérinformációkkal találkozhatunk. Itt olyan kapcsolódó programokról tájékozódhatunk, melyek a tágabb közönség számára is vonzóak lehetnek: régi horrorklasszikusok vetítése mellett koncertsorozattal várják a dark-romantic kedvelőit. Maga a tárlat előreláthatóan 2013. január 20-ig fogadja a látogatókat.

További képek a KURIER válogatásából itt elérhetőek.
http://www.staedelmuseum.de/sm/index.php?StoryID=1463

Órás Tamás