Muzgo

Szinte lehetetlen öt percet eltölteni a világhálón anélkül, hogy egy „mém”-be ne botolna az ember. Ha Faragó József nem 1866-ban született volna és nem halt volna meg 1906-ban, hanem jó száz évvel később, akkor biztos ebben a műfajban is brillírozott volna, csak éppen sokkal jobban, mint mostani művelői. Korának legismertebb élcrajzolója volt. Az ő műveiből kínál most egy csokorra valót a Galéria időszaki tárlata.

Míg a Szépművészeti Múzeumban Honoré Daumier francia karikaturista művei várják a nagyérdeműt, addig a Magyar Nemzeti Galériában a műfaj egy magyar képviselője áll a középpontban. Az „Így éltek ti” című kamarakiállítás főszereplője, a XIX. század második felében alkotó Faragó József a politikai karikatúra megújítója, a Borsszem Jankó és a Kakas Márton országosan ismert gúnyrajzolója, az angol-francia gyökerű karikatúra stílus magyarországi meghonosítója.

Művei javarészt szétszóródtak, nyomtatásból és újságokból ismerjük azokat. A fennmaradt darabok az 1906 telén megrendezett hagyatéki kiállításáról kerültek be a közgyűjteményekbe, mai lelőhelyük a Galéria grafikagyűjteménye és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka.

Átlagos helyzetben azt szoktuk mondani, nem jó az a vicc, amelyiket magyarázni kell. Jelen esetben viszont az a helyzet, hogy egy XIX. századi karikatúra némi történeti háttérismeret nélkül 2012-ben nem éri el a kívánt hatást. Ahhoz, hogy nevessünk, bizony kicsit magyarázni kell. Honnan tudnánk például, hogy Apponyi Albertet miért ábrázolja Faragó egy túlméretezett Eiffel-toronynak? (Azért, mert 1900-ban részt vett a párizsi interparlamentáris konferencián, nem hétköznapi alakjának kikarikírozására ez adta ekkor éppen az apropót.)

Egy-egy embertípust, társadalmi réteget céloz meg, a közszereplőket, főleg politikusokat szívesen ejti „áldozatul”. A napi eseményekre reflektál, de mélyebb társadalombírálatot is megfogalmaz. Faragó kíméletlen, és ezt el is várja tőle a közönség. „Torzképcsarnokában” bérelt helye volt Széll Kálmánnak, Bánffy Dezsőnek, de a már említett Apponyi Albert jellegzetes külleme miatt szintén állandó szereplője volt műveinek, karikaturista-szemmel korának egyik legnépszerűbb figurája volt.  

Faragó egyik nagy sorozata műalkotásokat, festményeket, szobrokat karikíroz ki, kedvelt módszere, hogy bizonyos részleteket felnagyít, és a címadással, szövegezéssel hívja fel a figyelmet az élcelődés tárgyára. Szinyei Merse Pál művéből így lesz „Az akrobaták majálisa”, és így lesz a „Zárdatemplom romjai”-ból „A születésnapi torta”, az „Ijesztgetők”-ből pedig „Elektromos lámpástervrajza anarkista kaszinó számára”. Az eredeti művek a Képzőművészeti Társulat Galériában megrendezett kiállításairól valók, a karikatúráik pedig a Borsszem Jankó Műtárlat rovatában jelentek meg. Ezúttal egymás mellett sorakoznak a falakon jóval nagyobb hatást elérve.

Faragó általában közvetlen környezetében talált rá azokra az alkotókra, akiknek a műveit szívesen értelmezte újra. Főleg barátai és azon alkotótársai számíthattak karikatúrákra tőle, akiknek munkásságát jól ismerte, így például Csók István vagy éppen Vaszary János. A tárlat második részében művészi grafikákat láthatunk, amelyeket Faragó élete utolsó éveiben készített.

Aki kíváncsi rá, min röhögött az ország 100-150 évvel ezelőtt az március 3-ig ejtse útjába a Galériát és meg se álljon annak 2. emeletéig.

Fotók: Magyar Nemzeti Galéria

Huhák Heléna