Muzgo

A Muzgo jóvoltából már több alkalommal is kitárultak a múzeumok elzárt terei, kinyíltak a látogatók előtt rendszerint zárva tartott ajtók. Jártunk már textil és papír restaurátorműhelyben is, de nem lenne teljes a kép, ha nem tudnánk, mi a helyzet a kerámiával. Ezért utunk az Iparművészeti Múzeumba vezetett, ahol erre is fény derült.

Ha már szóba jött a fény, maradjunk is ennél. Az Üllői úti műhelyben óriási ablakok biztosítják a megfelelő fényviszonyokat. „Munkánk során elengedhetetlen a jól beáramló, természetes fény. A kerámiák kiegészítését a tárgy megjelenéséhez hasonló, egy árnyalattal világosabb színnel festjük meg. A színek kikeveréséhez szükségünk van a megfelelő fényviszonyokra, amit a három, nagyméretű ablak biztosít számunkra. A mesterséges megvilágítás torzítja a szín megjelenését, így nem lehet pontosan dolgozni.”- tudhattuk meg a szakma minden titkát és fogását ismerő kalauzunktól, Hajtó Kornéliától, a múzeum restaurátorától és műtárgyvédelmi szakértőjétől.

Azt már többször körbejártuk, hogy a múzeumi falak között nem egyéni munka folyik, hanem csapatban gondolkoznak és alkotnak a muzeológusok a múzeumpedagógusokkal, grafikusokkal és így tovább. Csapatjátékos természetesen a restaurátor is, de ki szabja meg, melyik tárgy kerül a munkaasztalra? A szakembertől megtudhattuk, hogy a muzeológusok és a múzeum vezetése közösen határoznak arról, mely darabokat szánják kiállításra, vagy éppen kölcsönzésre. Ha kész a „kívánságlista”, akkor a restaurátor mérlegel: az egyes műtárgyakat az állapotuk szerint rangsorolja és javaslatot tesz arra, hogy mely alkotások szorulnak restaurálásra.

„Szoros az együttműködés a kiállítások lebonyolítása, a tárgyak installálása és a vitrinek berendezése körüli munkálatok kapcsán is. Valamint együtt dolgozunk a muzeológusokkal a kölcsönzések adminisztratív előkészítése és kivitelezése, a tárgyak csomagolása kapcsán is.”- meséli Hajtó Kornélia. Úgy tűnik, a tárgyak doktoraira szinte minden mozzanatnál szükség van. Ami a kölcsönzést illeti, az első feladat a mindenre kiterjedő, részletes állapotleírás és fotódokumentáció elkészítése, hiszen ilyenkor a teljes anyagi felelősség a kölcsönző félé. A múzeum pedig úgy szeretné viszontlátni a tárgyait, ahogy azok előzőleg a gyűjteményből kikerültek. Nagyobb lélegzetvételű kölcsönzés esetén ez több hetet is igénybevevő munkát jelent, külföldi átadás esetén pedig mindezt angolul is meg kell írni. Így volt ez annak a 140 tárgynak a kölcsönzésekor is, amely idén nyáron először Keszthelyre utazott, majd itt másodszorra is alapos ellenőrzésen esett át, hogy – megkapva a zöld jelzést – innen egészen Zágrábig jusson.

Aki több éve űzi ezt a mesterséget, sokféle tárggyal, történettel találkozik. A legemlékezetesebb pillanatokra, munkákra most is kíváncsiak voltunk: „Egy 1760 körül készült holicsi, kakas alakú fajansz leveses tálat tudok megemlíteni, amin a tál fedelét a kakas két oldalra lenyúló szárnya adta. A fedélnek csak a fele volt meg, csak az egyik oldali szárny. Izgalmas munka volt, mert nem lehetett a meglévő szárnyrészről negatívot venni, hiszen tükrözni kellett a megmaradt részt. Ezért plasztikus anyagból meg kellett mintázni a hiányzó szárnyrészt, úgy, hogy az teljesen illeszkedjen az eredeti, meglévő részhez. Mintázás után a negatívot vettem az újonnan kialakított részről, majd ennek segítségével gipszből kiöntöttem a pótlást. A felület tökéletesítése után az eredeti mázhatásnak megfelelően retusáltam a fedelet.”

Mondanunk sem kell, hogy a restaurátor szíve is tud fájni, ha lát egy rosszul tárolt, vagy megrongálódott tárgyat. Arról nem is beszélve, amikor a hozzá nem értő kezek állnak neki javítgatni a sérüléseket: „Sokszor hozzánk is kerül olyan tárgy, amit sérülés után gyönyörűen meg lehetett volna ragasztani, de mivel otthon már összekenték a felületeket valamilyen ragasztóval, nagyon nehéz dolgunk van helyreállítani vagy megközelíteni az eredeti megjelenést. Persze teljesen érthető, hogy az emberek nem tudnak egyből restaurátorokhoz rohangálni, ha valami eltörik otthon.”

Huhák Heléna
Kovács Bernadett