Muzgo

Nem szokásunk a Muzgo-n állandó kiállításokat elemezni, mégpedig azért nem, mert a legtöbb már igen régi, más technikai környezetben, másik korban, más elvárások között született - mindez pedig mai szemmel már elavultnak tűnhet.

Ebben a cikkben most kivételt teszünk és Budapesti Történeti Múzeum új állandó kiállítását veszünk - teljesen szubjektív - górcső alá. A Budapest Fény és árnyék, a főváros 1000 éves története című tárlat, részben 2011 szeptemberében, 2012 decemberében pedig teljesen egészében megnyílt. Ezen a kiállításon már joggal kérhetjük számon a 21. század elvárásait.

A tárlat egészen az antik előzményektől a rendszerváltásig követi végig Budapest történetét. A város életében nagyon jelentős szerepe van a Dunának, ezért ez adja a tárlat kronólogikus részének gerincét, a kanyargó folyosók szimbolizálják a folyót, ezen haladva (“úszva”) ismerhetjük meg a várostörténetet. A címben szereplő “fény és árnyék” pedig Buda és Pest épülő és virágzó, illetve háborús és katasztrófákkal teli korszakaira utal, amelyek mai képére formálták a várost.
A kiállítás egyedisége, hogy nemcsak kronológikusan mutatja be a történetet, hanem ebből a vonalból tematikus egységek nyúlnak ki, amelyek egy-egy Budapest számára meghatározó kérdéskört fejtenek ki a kezdetektől napjainkig. Ezek a részek készültek el legutóbb, bevallom tavaly még furcsáltam és nem igazán értettem, hogyan kerül a Horthy-korszak mellé a középkori vásár, de most, hogy már teljes egészében megnyílt a tárlat összeállt a kép.
Nagyon jónak tartom, hogy a Duna szerepéne kiemelésével és a pozitív és negatív események bemutatásával nem egy sima időrendi kiállítást hoztak létrel, a tematikus részek pedig tovább árnyalják a főváros cseppet sem unalmas történetét.

A tárlat 18 kronológikus és 10 tematikus egységből áll. Minden rész főfelirattal kezdődik, amelyen összefoglalás olvasható a korszakról vagy a témáról, valamint szinte minden esetben található mellette egy térkép. Az időrendi folyosón végigtekintve bal oldalon találhatóak a feliratok - természetesen angolul is - és a kiegészítő technika, jobb oldalon pedig a vitrinek.
Az időrendi és a tematikus rész jól elkülönül, előbbiek római számmal, míg utóbbiak arab számmal vannak jelölve. A kronológikus folyosó színvilágában is a Dunát idézi zöldeskék - mérget nem vennék rá, annyit értek a színekhez, mint az atomfizikához - árnyalatú falával és törtfehér tárlóival. A falon a folyó hullámzása is megjelenik. A tematikus egységeknél ez a színvilág megfordul, a falak a folyosó tárlóinak színével egyeznek meg. Így képtelenség összetéveszteni, hogy most melyik részen járunk is. A haladási irány is teljesen egyértelmű.
A színvilág egyébként nagyon kellemes és az elrendezés is jó, egyáltalán nem zsúfoltak a terek és a vitrinek, az egész jól átlátható és a vége felé sem különösebben fárasztó, pedig én aztán több mint 2 órát töltöttem el a kiállításban legutóbb.
Soknak tűnhet elsőre a 28 rész, a de kronológikus egységek nem nagyok - néhol csak 1-2 évet fednek le, mint a mongol támadás (1240-42) vagy 1956 - általában feliratból és vele szemben egy vitrinbe helyezett tárgyakból állnak, valamilyen kiegészítő anyaggal (képek, hanganyag). Persze nem a felirat jelenti a lényegét a tárlatnak, az abban összefoglalt korszakot, eseményt tökéletesen kiegészítik a tárgyak és a technika, valamint a játékok.

Ahogy ez ma már elvárható, a tárlatban fontos szerepet kap az interaktivitás, a látogató bevonása és az ehhez szükséges technika. Belépve rögtön két érintőképernyővel találkozhatunk, amelyeken ásatásokról, leletekről, épületekről (pl. a Szent István Bazilikáról), régi helyekről kapunk képeket és információkat. Érintőképernyő a későbbiekben is helyet kapott, szerepe elsősorban az, hogy plusz információkat adjon a látogatónak. Életrajzok, történetek (királygyilkosság vagy a Párizsi Nagyáruház leégése), képek, térképek, rajzok láthatóak és olvashatóak rajta.
Hanganyag is található a kiállításban több résznél is, szintén kiegészítésképp korabeli oklevelekkel, törvényekkel, naplórészletekkel. Minden kis szerkezeten a látogató választhatja ki, hogy mit szeretne meghallgatni, IV. Béla egyik oklevelétől kezdve, Szulejmán naplóján át az 1838-as árvízről szóló beszámolókig.
Vannak továbbá kisebb képernyők, amelyeket megérinteni ugyan nem lehet, de képeket és/vagy videókat vetítenek rajta.

A gyerekekre is gondol a múzeum, a kiállításon külön piktogram (egy kézfej) jelöli a játékokat, amelyek legtöbbször a kiállítás megtekintésére támaszkodnak. Ilyen például az etnikumokról és  temetőkről szóló tematikus részben található, itt a gyerekeknek a sírköveken lévő neveket származással és vallással kell összepárosítaniuk. A későbbiekben játszva megtanulhatják a különböző korokban hogyan éltek a lakásokban, hogyan keltek át a folyón a kora újkorban, mikor mi volt a fürdőruhadivat, hogyan működött a nyomdagép, mit árultak a piacon és még sorolhatnám. Ezek szerintem nagyon ötletes és igényesen kivitelezett foglalkoztatók.

Nagyon jónak tartom a tematikus részeket. Van köztük jó és van mégjobb, de egytől egyig érdekesek. Abszolút favorit a lakóházakat bemutató rész, ezen belül pedig a panelszoba enteriőr, ahol megy a tévé és Budapest története kötetek is helyet kaptak. A Rudas fürdő bemutatásánál tényleg sikerült megidézniük a török fürdő hangulatát.
Egyetlen dolog van, ami kevésbé tetszett a kiállításban, de ez inkább történészi észrevétel, semmint laikus látogatói. Az újkori részen kevésnek találom a dualizmus kori történetre vonatkozó információkat/tárgyakat, azt gondolom - bár nem minden elfogultság nélkül - hogy ez az egyik legjelentősebb időszak a főváros történetében, hiszem ekkor egyesült a 3 városrész és a kor építészete, fejlesztései ma is erősen meghatározzák Budapest képét. A korról egyébként bővebb infókat kaphat a látogató egy érintkőképernyőről, de a múzeumban nem ez a legjobb módja egy fontos időszak bemutatásának.
Egyes látogatók biztos a szívükhöz kapnak (mások meg helyeslően bólintanak) a tárlat végén a rendszerváltást bemutató résznél látható Fidesz póló láttán is, bár a jelenleg kormányzó párt szerepe történetileg vitathatlan ebben a korszakban.

Amikor először láttam a kiállítást a 2011-es megnyitón, bevallom nem voltam teljesen megelégedve vele, majd az újkori részt többször is megnéztem - nagyon részletekbe menően: tárgyaktól az utolsó fényforrásig - egy egyetemi feladat miatt. Ekkor nagyon furcsának tűntek a tematikus részek a fővonal mellett, főleg hogy itt nem is különülnek el annyira élesen (csak a falak színében), mint a tárlat elején.
Most, hogy végre alkalmam nyílt az egész kiállítást koherens egészként megtekinteni, teljesen megváltozott a véleményem. A tárlat modern, látványos, egyedi, informatív, ki-ki az érdeklődési körének megfelelően találhat plusz információkat és időzhet többet az egyes részeknél. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy egyes korok miért jelennek meg külön egységben, mások meg miért csak egy 60 évet átfogó feliratban, de azt hiszem az átlagos - és ennek a szónak semmiféle pejoratív felhangja nincsen - látogató számára ez a Budapest 1000 évét bemutató tárlat teljesen megfelelő és kellemes kikapcsolódást jelentő élmény.

Csak remélni tudom, hogy a BTM új állandó tárlata pozitív példát jelent a többi múzeum számára és a közeljövőben más múzeumok régi kiállításai is megújulnak.

 Öhler Katalin

1. kép forrása