Érték és élmény - interjú a Nádasdy Ferenc Múzeumban

Új év, új élet gondoljuk minden szilveszterkor. Aztán január végén már minden megszokottá válik ismét, a kezünk-szánk is rááll az új dátumra. A vidéki múzeumoknak is volt mihez hozzászoktatni magukat 2013. január elsejétől, megszűnt a korábban a vidéki intézményeket tömörítő megyei hálózat, helyette az intézmények az adott település önkormányzatának kezelésébe kerültek. Hogy tudnak élni az új keretek között, milyen változások lehetnek az életükben? A cikk nem vállalkozik arra, hogy az egész megújult múzeumi hálózatot feltérképezze, csupán egy lehetséges utat mutat be. A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban jártunk, és igazgatójával Takács Zoltán Bálinttal beszélgettünk.

Muzgo: 2013 januárjától a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága átalakult, ti pedig területi múzeumként a sárvári önkormányzat irányítása alá kerültetek. Milyen változásokat hozott ez az intézmény életében? Korábban tagintézményként működtetek, adott most számotokra minden feltétel, hogy önállóan is sikeresen tudjatok munkálkodni?

Takács Zoltán Bálint:A területi múzeumok esetében nagy változást nem hozott az új törvény - a pontos meghatározás értelmében legalább két gyűjteménnyel kell rendelkezni, ezekhez szakembert kell biztosítani, emellett közművelődési munkatársat, műtárgyvédelmi asszisztenst és gyűjteménykezelőt kell alkalmazni. Nálunk a múzeumban öt gyűjtemény van; helytörténeti, iparművészeti, képzőművészeti, néprajzi, és történeti, a huszárgyűjtemény; mindegyikhez ( a néprajzit kivéve, mert az zárt gyűjtemény) van munkatársunk. A restaurátori és közművelődési feladatokat is el tudjuk látni saját magunk. Mi mindig rendelkeztünk a szükséges személyi feltételekkel, nem függtünk a központtól.
Az utóbbi években azonban brutális létszámcsökkentés hajtottak végre, annak ellenére, hogy a régió egyik leglátogatottabb intézménye vagyunk. Az, hogy átkerülünk, azt jelenti, hogy január 1-től megindultak az adminisztratív folyamatok, melyek keretében létszámfejlesztésre is sor kerül. A képviselő-testület nemcsak, hogy elfogadta az alapítóokiratot, aláírták a megállapodást (átvéve ezzel a megyétől a múzeumot), nemcsak hozzájárultak a múzeum vezetőjének kinevezéséhez, hanem már létszámfejlesztést is meghatároztak. Már úgy indultunk neki az új évnek, hogy februártól bővül a szakmai és frontszemélyzet.

M.: A honlapotokat böngészve láttam, hogy hirdettetek meg önkéntes programot. Ennek van köze a létszámleépítéshez? Mióta fut, mit szerettetek volna elérni vele?

T.Z.B.: Az önkéntes programot azért indítottuk el, mert külső döntés miatt kényszerhelyzetbe került a múzeum. Az utolsó teremőr elküldésével három főre csökkent a frontszemélyzet, ami szinte lehetetlenné tette a 1300 négyzetméter alapterületű és 30 szobát tartalmazó intézmény kiállítási funkcióit. Meg lehetett volna ezt oldani úgy, hogy a szakmai munkatársak mennek fel segíteni, mint ahogy nagyon sok múzeumban ezt megteszik, én azonban ezzel nem értettem egyet. Ezért hirdettük meg az önkéntesi programot.
Ez nagyon jól sült el, visszajáró önkénteseink vannak, most pedig azt tervezzük, hogy az intézmény munkatársainak hiányából fakadó problémamegoldás helyett másra helyezzük a hangsúlyt. A múzeum legyen közel a városhoz, és meg kívánjuk adni azt a lehetőséget, hogy aki szeretne, be tudjon jönni ide és itt tudjon lenni négy vagy nyolc órát - és erre van is igény. Minden korosztály képviselteti magát, diákoktól a nagyszülőkig, és nem ülnek, hanem állnak és beszélgetnek. Rengeteg pozitív visszajelzést kapnak/kapunk, a vendégkönyvben sok a dicsérő szó, hogy milyen kedvesek voltak.

M.: Térjünk vissza egy kicsit a várossal való kapcsolatra. Hogy zajlott le a tárgyalási folyamat? Mikor értesültetek a változásról? Sárvár önkormányzata partner a múzeum támogatásában?

T.Z.B.:A várossal való tárgyalás az első, áprilisi kormányrendelet után kezdődött meg, majd folytatódott a nyár folyamán. Ment minden a maga útján, a város ugyanis már háromszor - 2009-ben, 2010-ben sőt még anno 1994-ben - is tett kísérletet arra, hogy a fennhatósága alá kerüljön a múzeum, ez azonban akkor nem valósult meg. Így a 2012-es tárgyalások idején nem volt semmi zökkenő. Olyan partneri viszony van az önkormányzat és az intézmény között, amely példaértékű, ritka, hogy egy múzeum és egy önkormányzat ennyire akarná egymást. A városnak meggyőződése ugyanis, hogy szüksége van az intézményre. Nem volt kérdéses, hogy átvesznek-e vagy sem, hogy nem területi múzeumként kerülünk át - bár a törvény értelmében elvileg minden intézményt az adott formában kell átvenni, aztán majd januárban dől el, hogy miként működik tovább. November 30-ig elfogadták az alapító okiratot, decemberben értesültem róla, hogy a januári közgyűlésen el fogják fogadni a 2013. évi munkatervét, az SzMSz-t , a stratégiai tervet, küldetésnyilatkozatot - mindez meg is történt.
Valaki egyszer megkérdezte, hogy a város mit vár el? Én nem értettem a kérdést. Azt várja el, hogy működjünk, nincs meghatározott kiállításszám, nincs szalagátvágás. Csak egy jól működő intézményt szeretne.

M.: A múzeum blogján írtad a következő gondolatokat: “azoknak az alapelveknek a rögzítése az elsődleges, melyek alapján az egyes intézmények felelősen és vállalhatóan képesek kialakítani tevékenységük kereteit.” Itt kihangsúlyozod a stratégiai terv fontosságát, de miért tartod ezt ennyire lényegi kérdésnek?

T.Z.B.:A törvénynek egy nagyon nagy újítása, hogy a kulturális intézmények közül egyedül a múzeum esetében írja elő a stratégiai terv megalkotását. Ez is jelzi, hogy a múzeum egy stratégiai intézmény, mutatja annak fontosságát. A helyi vezetőnek, igazgatónak pedig meg kell győznie erről az önkormányzatot, a fenntartót. Néha az az érzésem, hogy nagyon sokan félnek az önálló működéstől a korábbi függés után, de figyelembe kell venni az eddigi komoly tevékenységüket is, mert volt. Meg kell fogalmazni egy koncepciót, ki kell tűzni a célokat és meg kell valósítani őket.

M.: A már idézett blogbejegyzésben kifejted, hogy új korszak jött el a múzeumok életében, és hogy a szakmának el kéne gondolkodnia és meg kéne határoznia az új irányokat az új rendszerben.

T.Z.B.: Igen, a szakmának beszélnie kéne egymással. Valóban megtettünk-e mindent, hogy a múzeumi rendszer megújuljon. Persze nem most, hanem pár hónap múlva kell mindezt megtenni, de nem elméleti kérdéseket kell feszegetni, bár ezen a téren is le vagyunk maradva. Beszéljünk gyakorlati kérdésekről: mi a múzeum alapfeladata, a turizmus, a múzeumpedagógia. A múzeumnak van egy olyan komplex rendszere, amiben jelen van a tudomány, a megőrzés és a bemutatás - kapcsolódik a többi hasonló intézményhez, és mégis, ezzel a hármas kapcsolódással lesz több a múzeum a lehetőségek tekintetében. A kultúra áru, a kiállításokkal mondjunk el történeteket, vigyük közelebb a tárlatokat a látogatóhoz.

M: A múzeumpedagógiát és a turizmust gondolom nem véletlenül emelted ki. Ezek korábban is éltek már a gyakorlatban, de a 2012. október 8-án az Országgyűlés által elfogadott törvénymódosítás már a múzeum meghatározásánál is megnevezi őket.

T.Z.B.:Az új múzeumi törvény pontosan meghatározza a múzeum feladatát. Kimondja, hogy a múzeumnak szerepe van a turizmusban is. Ez talán meglepő a múzeumi berkekben mozgóknak, de ez egy kitörési pont, be kéne kapcsolódni ebbe. Állami támogatások (NKA pályázatok) vannak, amik segítik az intézmények tudományos munkáját, aztán ott vannak az EU-s pályázatok (TÁMOP, TIOP), melyek most inkább az oktatást segítik elő. Léteznek azonban egyéb szegmensek is, így a turizmus, ehhez pedig a múzeumnak szinte önerőből kell vállalkozni. Pedig ehhez nem is kevés pénz kéne - ha csak a reklámra gondolunk is. Én nagyon várom, hogy legyen ilyen pályázat.

M: Szűkítsük akkor kicsit a kört a múzeum szakma után rátok, a Nádasdy Ferenc Múzeumra. Mik a terveid a közeli - távoli jövőre?

T.Z.B.:Tervezünk egy új reklámprojektet, szeretnénk úgy alakítani a bemutatást, hogy ne 10 embernek feleljünk meg, sőt ne is 30 000-nek. A múzeumnak nyitott intézménynek kell lennie. Szeretnénk évente egy szezonkiállítást - országosan reklámozott “nagy dobás” kiállítást, ami az ide látogató turistának szól, aki pihenni jön a városba és élményt szerezni. Ennek kívánjuk részévé tenni a múzeum meglátogatását is. A “nem szezon” kiállítás szóljon a város lakóinak. Nemcsak a turistákat akarjuk megfogni, a városi polgárokat is, sőt leginkább mindkettő szóljon nekik. Nekünk a sárvári polgár a legnagyobb támogatónk - legyen ez a küldetésünk alapja.

M: A lakókkal való kapcsolatot elég intenzíven építitek. Van frissülő honlapotok, blogotok, facebook-oldalatok. Mindezek kitörési lehetőséget kínálnak, de valóban segítenek építeni a közösséget?

T.Z.B.: A honlapot mi szerkesztjük, és nem egy külsős cég. Ezt nagy pozitívumnak gondolom. Tartozik hozzá egy levelezőrendszer, amit állandóan fejlesztünk - jelenleg 1700 múzeumi munkatárs e-mail címével rendelkezünk, emellett pedig ott vannak még az oldalon regisztrált látogatók. A jelen állás szerint a honlap elsődleges célja, hogy van. A fejlesztés pedig most kezdődik. Első lépésként azt szeretnénk elérni, hogy két - három naponta érdemes legyen visszatérni. A célközönségünk “bárki” legyen, bár ugye ezt tartják a legnagyobb hibának. Elérhetővé kívánjuk tenni a klasszikus látogatói információkat (nyitvatartás, jegyárak, stb.), emellett azonban egy információbázist is szeretnénk kiépíteni. Ennek a váza már megvan a “Tudástár” menüpont alatt.
A múzeum mögött egyébként nincs civil szervezet, az általunk szervezett konferenciák, előadások mégis mindig teltházasak, ezen még az előadók is meg szoktak lepődni. Augusztus 19-én mi is bekapcsolódunk az államalapítási ünnepségbe a Lidércfény című programunkkal. Ez nemcsak a turistáknak egy nagy éjszakai buli, de a sárváriaknak is egy jó találkahely. Ez egy igazi sárvári rendezvénnyé nőtte ki magát, a helyiek pedig szeretnek minket.

M: Utolsó kérdésként kapcsoljuk most össze a múzeumot, a fejlesztési lehetőségeket és az internetet valamint az aktív helyi közösséget - mindennek az átlaga az e-múzeumokba felkerült teljes huszárgyűjteményetek, valamint a Sárvár Anno kezdeményezés. Hogy találtátok meg a web 2.0-t a múzeum számára?

T.Z.B.: Az egész képek szkennelésével kezdődött. Egyik munkatársunk kezdte el a fotóanyagunk digitalizálását. Ekkor írta ki az NKA a web 2.0-s felületre a pályázatot. Utánaérdeklődtem, hogy mit is jelent ez pontosan, ebből lett aztán a Sárvár Anno. Ennek alapját a múzeum gyűjteménye adja, a lényeg pedig az, hogy a város közösségével együtt gyarapítsuk Sárvár történetének forrásbázisát. Minden képhez hozzá lehet szólni, pontosítani lehet az információkat, közzé lehet tenni saját, otthoni fotókat. Az emberek pedig szeretik, élnek is a lehetőséggel - eddig 1500 feltöltés érkezett, mellette pedig folyamatosan kommunikálnak, jelölnek, egyszerűen csak élvezik.
A pályázat másik felének, a gyűjteménydigitalizálásnak az eredménye a “Huszárok” lett, vagyis a múzeum huszárgyűjteményének adatbázisa, ami a nemzetközileg is elismert anyag képekkel, dokumentumokkal ellátott tudástára.