Március 15.
Ma ünnepeljük történelmünk egy nagy pillanatát, 1848. március 15-ét, azt a napot mikor ősapáinknak volt elég hazaszeretete, és bátorsága, hogy fellázadjon a hatalom ellen és kiálljon a jogaiért. Talán, ha akkor is ilyen rossz idő lett volna és hótorlaszokon kellett volna áttörni magukat, visszafordultak volna a Pilvax kávéház melegébe. Szerencsére nem így lett, így máig emlékezhetünk nagy tetteikre.
Nem sokan tudják azt, hogy a 19. század végén már létezett a technikai forradalom egyik nagy találmánya, a fonográf. Thomas Edison 1877. november 21-én New Yorkban mutatta be a hangok rögzítésére és lejátszására való szerkezetét. Ez a “masina” a hangot, a hang rezgését viaszhengerre rögzítette, egy tű segítségével belekarcolta a hengerbe.
1890. szeptember 20-án Kossuth Lajos hangját is rögzíteni tudták Torinóban. Kossuth 1849 óta emigrációban élt, 1865 óta Torinóban, ahol azért magyarországi híveivel állandó levelezésben állt, üzeneteket küldött nekik és olykor látogatókat is fogadott. 1890. október 6-i aradi ünnepségre is meghívták, de a kiegyezést teljes egészében elutasító, önmagát osztrák – magyarnak soha el nem ismerő Kossuth tudta, hogy személyes részvétele a „kibékülés ünnepén” erkölcsileg lehetetlen. Ezt a nézetét az aradiak meghívására válaszképpen írt köszönőlevelében is kifejtette. Abba viszont belement, hogy ünnepi beszédét fonográf segítségével megörökítsék és elvigyék Aradra. A Pesti Hírlap egy 1890.október 4-én megjelent cikkéből megtudhatjuk, hogy Kossuth eleinte idegenkedett az új technikától, így csak némi leleménnyel sikerült rávenni, hogy az „ördöngös masinába” mondja beszédét. Beszédét két pesti vállalkozó Felner Károly és Barna Tivadar vette fel. Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi azt a két fonográfhengert, melyen Kossuth hangja megmaradt az utókor számára. Így most ti is meghallgathatjátok.
Forrás:mek.oszk.hu
