Muzgo

Felfedeztünk egy olyan helyet, ahol szódás szifonokat, egy Uranus TV-t, búgócsigákat, egy Videoton Camping de Luxe rádiót, egy Kiváló Dolgozó érdemérmet, sőt egy moncsicsit is találtunk. Alapvetően nem lenne meglepő, mert ezen tárgyak közül bármelyik egy múzeum gyűjteményében is helyet kaphatna, de jelen esetben a helyszín egy kávézó. Mégpedig a Táskarádió eszpresszó, ahol vészesen kilengett a nosztalgia-o-méterünk ingája.

Az Egyetem Téren, a Papneveldével szemben található a Táskarádió Eszpresszó. A hely élénken világító, lendületes neonfényfelirattal hívogatja a gyanútlan járókelőt. Ha egyszer úgy döntöttünk belépünk az ajtón, kezdetét veszi az utazás, hiszen egy teljesen más világba csöppenünk. A Táskarádióban szembe találhatjuk magunkat gyerekkorunkkal, a szüleink és nagyszüleink világával, ugyanis az enteriőrből hibátlanul sugárzik a retro, a szocreál hangulat. Fényképekkel, játékokkal, műszaki eszközökkel, járművekkel, ajándéktárgyakkal mozaikszerű képet fest a ‘60-as, ‘70-es és ‘80-as évek tárgykultúrájáról, ahol a padlótól kezdve, a székeken át egészen a plafonról lógó lámpákig minden korhű.

Az utazásban segítségünkre volt Molnár Zoltán, az üzlet megálmodója és tulajdonosa, akivel a hely történetéről, koncepciójáról és kiállított tárgyakról beszélgettünk. Megtudtuk, hogy két évvel ezelőtt nyitott meg a Táskarádió, de a tervezési és előkészítési fázis szintén ugyanennyi időt emésztett fel. A vendéglátó szakma családi vonás, mert már a szülei is ezen a területen dolgoztak. A tematika azért lett a szocreál, mert ebben a korban nőtt fel, az itt szereplő tárgyak a gyerekkorát idézik fel. “Ha voltak is rossz dolgok, az idő megszépítette azokat” - összegezte a gyerekkori élményeit.

Így elmondható, hogy a koncepció legfontosabb alkotóeleme a nosztalgia, egy roppant színes korrajz, amit itt szó szerint kell érteni. A tankönyvek lapjairól ismert legvidámabb barakk kifejezést a Táskarádió domináns élénk színei tovább árnyalják és egy teljesen új kérdést vetnek fel a vendégekben - akkoriban tényleg minden ilyen színes volt? A presszóban szereplő tárgyak két éves gyűjtési folyamat eredményei. A beszerzéssel kapcsolatban három fontos forrást lehet említeni: ócskapiac, internetes vásárlás és ismerősök. A tárgyakat négy nagyobb csoportba lehetne sorolni, amelyek a következők: műszaki cikkek, fotók, dísztárgyak és nem utolsó sorban a játékok. Most ezekből szemezgetünk!

A Táskarádióban az ‘50-es évektől kezdve találhatóak TV készülékek, amelyek közül mind működőképes, fekete-fehér, kásás felvétel és a recsegő, sípoló hang ugyanúgy hozzátartozik a korhoz. A legdrágább és a legnehezebben megszerezhető tárgy is egy gép, a “Bőregér” becenéven futó Velorex, egy csővázas, motorkerékpár motorral felszerelt autó. Nem túl meglepő módon a becenevét bőr borításáról kapta. Megtudtuk, hogy csak külsőleg lett felújítva, hogy megfeleljen újdonsült esztétikai szerepkörének, de arra is fény derült, hogy egy kis bütykölés árán teljesen működőképes állapotba lehetne hozni.

Elképzelhető a Táskarádió a névadó eszköz nélkül? Egyértelműen nem. Különböző méretű és korú készülékek kaptak helyet az enteriőrben esztétikus csoportokba rendezve. Nekünk különösen a pingvinek mögé rejtett, 50-es évek közepéről származó összeállítás ragadta meg a figyelmünket. A szépen kivitelezett, faburkolatú, hangszóróselyemmel és még forgatógombos állomáskeresőkkel ellátott két Terta és egy Orion rádiót mi is szívesen elfogadnánk otthonunkba, mennyivel jobban mutatnának ezek, mint a mostani fém-műanyag készülékek.

A Táskarádió olyan, mintha egy játszóházba csöppennénk; a legkülönfélébb plüssállatok lesnek le ránk a magasból, lovak galoppoznak a fejünk felett és élénk színű műanyag macskák, nyulak díszítik a polcot. A kor híres mesefigurái is visszaköszönnek, mint Rumcájsz, vagy a Futrinka utca két főhőse: Manócska és Böbe baba. A régi játékok komoly pénzekért cserélnek gazdát - avatott be Molnár Zoltán, aki maga is gyűjtő, de az értékesebb “játszatlan” szerzeményeit nem az üzletben tartja.

A falon lógó korabeli fényképek életképeket varázsolnak elénk, amelyeken akár a “kiállított” tárgyakat is felfedezhetjük. Demjén Rózsi, Knézy Jenő, a Kit mi tud?, a Híradó, a Balaton, a kisdobosok vagy Brezsnyev és Kádár, ugyanúgy a kor fontos lenyomatai. Igazán sokkoló pillanat volt, amikor Molnár Zoltán elárulta, hogy Ciccolina is ott virít a falon.

Minket lenyűgöztek az itt összegyűjtött tárgyak, így természetesen felmerült bennünk, hogy ha mi ilyen pozitívan reagáltunk a szocreál miliőre, akkor mások mit szólnak hozzá? Molnár Zoltán elárulta, hogy a Táskarádió egy igazán csajos hely lett, még a foci EB alatt is szinte csak lányok foglaltak asztalt. Az elhelyezkedés miatt elsősorban a fiatalok látogatják a helyet, akinek a felsorakoztatott tárgyak általában már nem mondanak túl sokat, számukra egyszerűen csak esztétikus. Érdekes volt, mikor egy ‘56 után Amerikába kivándorolt házaspár tért be, akik pont olyan környezetben találták magukat, mint amikor elmentek. Sajnos az a korosztály, akiknél a nosztalgikus faktor erősen játszana nem ismeri a Táskarádiót vagy anyagi okokból nem engedheti meg, hogy beüljön. Ennek ellenére kellemes meglepetések mindig érhetik az embert: “ilyen nekem is volt”, “nagyanyám is ezt használta” felkiáltást eredményezve.

A Táskarádió Eszpresszó egy nagy kanál múlt, egy időgép, ahol a szocialista miliőben ihatunk meg egy korsó sört vagy egy forralt bort, esetleg fogyaszthatunk el egy kiadós ebédet.

Világhy Gergely