Muzgo

Merész, kendőzetlen képek, meztelen, félmeztelen és ruhát viselő alakok, divat és erotika. Egy művész egész életének munkája, pontosabban annak a legjava tárul fel a látogatók előtt a Szépművészeti Múzeumban. Jó döntés volt az intézmény részéről, hogy a 2000-es évek elején eldöntötte, a klasszikus művészet mellett kiválóan megfér a fénykép, különben nem láthatnánk Helmut Newton munkáit a falakon sorakozni. Cézanne után és Caravaggio előtt valóban jólesik a szemnek valami egészen más.

A művész özvegye által létrehozott Helmut Newton Stiftung Alapítvány impozáns gyűjteményének darabjai nem teljesen ismeretlenek a hazai közönség számára, egy-egy alkotással találkozhattak már a látogatók a Ludwig Múzeumban, akkor azonban “csak” 82 képet hoztak Magyarországra. Aki most, ebben a télies tavaszban látogat el a Szépművészeti Múzeumban, az nem kevesebb, mint 250 kép között sétálgathat. Már ha egyes alkotások előtt nem gyökerezik földbe a lába.

Kezdjük is mindjárt az elején. A belépéskor rögtön maga a művész, Helmut Newton köszönt minket, ujjával pisztolyt formázva üdvözli a belépőt. Kedvesnek éppen nem kedves, de valljuk be, sok mindent eltűr a jólnevelt látogató egy nagy művésztől. Na de félre a szarkazmust. Ki is Helmut Newton? 1920. október 31-én született Helmut Neustädter néven Berlinben. Gyermekkorában is érdekelte már a fotózás, és innen egyenes út vezetett a beteljesedésig, a XX. század második felének egyik legjelentősebb reklám- és divatfotósa lett belőle, aki emellett még az aktfotózást is forradalmasította. Nem nevezhetjük egyértelműen divatfotósnak, akt- vagy akár portréfotósnak. Munkássága nehezen kategorizálható.

Egyszerű látogatóként újra és újra megerősödtem abban a gondolatban, hogy valóban nem kategorizálható, bár a képek előtt állva nem is az volt az első gondolatom, hogy felcímkézzem az egyes műveket. Az anyag gazdag kiállítás ugyanis lehetővé teszi azt, hogy az első tíz-tizenöt kép után már belekerüljünk a művész világába, elkezdjük jobban érteni a képeket. A tárlat ezért nagyon okosan van felépítve.

A kiállítás három részből áll, amiből az első kettő, Helmut Newton Képes Újságja (saját maga adott ki ilyen néven ténylegesen megjelenő, négy számot megért magazint) és a Magántulajdon Mappák (45 fénykép 1972-1983 közötti időből, változatos témákban) Helmut Newton mondhatni saját kedvtelésből készített munkái láthatók, túlnyomó részt fekete-fehér képek. Már ezekben elmerülve találkozunk a meztelenség, hatalom, divat, pénz, testiség, brutalitás témákkal a képeken. Nagyon érdekes világ az, amit a művész bemutat. Az erős kontrasztok, az élesen elénk tárt képek mintha azt mondanák, “tessék itt van”, “nézd”, “azt kapod, amit látsz”. A kurátor, Baki Péter azonban felhívta a figyelmünket, mindez csalóka, a fotókon jelen van ugyanis a valóság és annak az ellenkezője is.

Az utolsó egységbe (A Fizetett Mesterlövész) pedig már minden új tudásunkkal és elképzelésünkkel felvértezve lépünk be, ahol megnézhetünk egy gazdag válogatást Helmut Newton divat- és reklámfotóiból. A legnevesebb divatházak, a Chanel, a Bluemarine, az Yves Saint-Laurent és így tovább kérték fel a művészt, hogy dolgozzon nekik. Érdekes tény: olyannyira fontos volt számukra, hogy Newton készítse el a képeket, hogy 1981-től meghajoltak a művész hóbortja előtt, ő ugyanis a lakóhelyét, Monacót, vagy annak szűk környezetét nem szívesen hagyta el, így a modelleket és a ruhákat kellett hozzá odautaztatni.

A kinagyított színes képek között sétálva valahogy nem tudtam elképzelni ezeket a fotókat magazinban, vagy hogy ezek hatására bármelyik ruhát is megvegyem. A történet, az alkotói zseni az én szememben ugyanis elhomályosította a tervezői nagyszerűséget. A művész nálam elérte tehát a célját, azt vallotta ugyanis, hogy a

“tökéletes divatfotó nem divatfotónak néz ki, hanem inkább úgy, mint egy filmkocka, egy portré vagy egy nyaraláson készült kép, csak nem úgy, mint egy divatfotó”

Őszintén megvallva, amikor megérkeztem a tárlatra, még fogalmam sem volt,hogy ki az a Helmut Newton. A fotókat nézegetve-méregetve-elemezgetve fel is ötlött bennem, feminista az alkotó (mondjuk maga az, hogy egy férfi feminista további gondolatokat vet fel). Hazaérve kicsit jobban elmélyedtem, amennyire az internet segítségével lehet, Newton munkásságában, és ráakadtam, hogy ő feministának vallotta magát, ám az 1990-es években vitába bonyolódott nőábrázolásairól Alice Schwarzerrel, a német nőmozgalom egyik legismertebb tagjával, az EMMA feminista folyóirat alapítójával és főszerkesztőjével, aki szexistának nevezte a művészt. Érdekes kérdés. Gondolkodjunk el ezen is, ha már a kiállításon járunk.

Helmut Newton 1920 - 2004. Szépművészeti Múzeum. 2013. április 4. - július 14. (A múzeum felhívja a látogatók figyelmét, hogy a bemutatott képek némelyike nyíltan szexuális tartalmú: javasolják, hogy a fiatalkorúak a tárlatot felnőtt kíséretében tekintse meg)

(Képek forrása : itt)

Légrády Eszter