Muzgo

1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából  rendeztek egy nagy szabású kiállítást a neki készített és küldött ajándéktárgyakból. Kígyózó sorokban várakoztak az emberek ennek megtekintésére. 60 év telt el azóta és a még fellelhető tárgyakból rendezte meg a Néprajzi Múzeum új tárlatát. Voigt Vilmos néprajz professzor visszaemlékezéseivel nyílt meg a kiállítás, aki annak idején is látogatója volt.

Fejős Zoltán főigazgató köszöntötte a vendégeket elsőként, majd pár szóban az épület történetéről mesélt. A ma a Néprajzi Múzeumnak otthont adó épület korábban az Igazságügyi Palota volt. Az 1950-es években a Magyar Nemzeti Galéria és az akkor még viruló Munkásmozgalmi Múzeum költözött ide. Az 1952-es kiállítással indította el működését az utoljára említett intézmény. Fejős Zoltán a mostani tárlatot egy épülettörténeti és egy korszakot bemutató kiállításként jellemezte.

Voigt Vilmos professzor a gyerekkori élményei előtt, néprajzi szempontból méltatta a 60 évvel ez előtti kiállítást. 33 teremből állt, melyből az első 8 „Rákosi Mátyás harci élete” címet viselte, a többi 25 helységben helyezték el az elvtárs számára készített ajándéktárgyakat. Miért is fontos ma ez nekünk? Az ott kiállított tárgyak többsége a népművészet akkori jeles alkotásai voltak, és korábban egyszer se láthatta ezeket együtt a nagy közönség. A magyar népművészet helyzetének akkori pillanatáról mutatott egy helyzetképet a kiállítás. A professzor felhívta a látogatók figyelmét, hogy ezen tárgyak nagy többsége már korábban elkészült, de az elvtárs születésnapjára átalakították. Például néhány szőttes textíliára ebből az alkalomból hímeztek rá mindenféle jó kívánságokat.

A korszak hangulatához még hozzá kell képzelni a munkaversenyek és tanulmányi versenyek atmoszféráját, hiszen itt sem volt utolsó, hogy melyik község, brigád mennyi ajándékot küldött. Rákosi Mátyás születésnapja több más eseményt is generált, például operaházi díszelőadást és fáklyás felvonulást is rendeztek a tiszteletére. Ám ne felejtsük ki a különböző tudományos üléseket, ahol is Szent István királlyal vetették egybe Rákosi elvtárs tetteit! Szerencsénkre nagyon sok fénykép, filmhíradó, valamint visszaemlékezés is fennmaradt, ami kiválóan dokumentálja a fent soroltakat (csak megtekintésekor ne feledkezzünk meg a korszak propagandisztikus tevékenységéről).

Voigt Vilmos személyes élményeit is beleszőtte előadásában. A kiállításban láthatóak azok a fényképek, azt ábrázolják, ahogyan az emberek tömött sorokban álltak, hogy bejuthassanak a múzeumba (milyen gyönyörű látvány ma is muzeológus szemmel nézve!) A professzor úr emlékeztetett rá, hogy korántsem önkéntes alapon történt a tárlat megtekintése. 6. osztályos tanulóként az egész iskolával együtt látogatta meg az ominózus kiállítást. Két dolgot emelt ki ezzel a nappal kapcsolatban. Egyetlen tárgy ragadta meg a figyelmét 12 évesen, és ez nem volt más mint egy 25 cm széles és 10 cm magas marcipán szív volt, mely Rákosi Mátyásért „dobogott”. Több osztálytársával szorgalmazta ennek a „műtárgynak” az elfogyasztását. Ám ami ennél is fontosabb volt aznap: a kiállítás megtekintése után hazamehettek a tanulók.

Fejős Zoltán zárószavaiban elmondta a tárgyak utóéletét. Az akkori muzeológusok idegenkedtek ettől a tárgyanyagtól, nem tudták, hogy melyik gyűjteményben kapjanak helyet. Népi díszítőművészet vagy új népművészetként határozták meg a leltárkönyvekben. A későbbiekben cserének használták ezeket, például egy vándor kiállításba nem a régebbi, népművészetileg értékesebb tárgyakat küldték vidékre, hanem ezeket, mert nem sajnálták, ha megrongálódtak. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum később beolvadt a Legújabbkori Történeti Múzeumba, melyet az 1990-es évek legelején felszámolták. A gyűjteménye a Nemzeti Múzeumba került, így ebben a kiállításban nagy segítségére volt a Néprajzi Múzeumnak.

A kiállítás címe egy élő e-mail elérhetőség, ahová a rendezők várják a mostani és a 60 évvel ezelőtti kiállítással kapcsolatos megjegyzéseket, visszaemlékezéseket!

A kiállítás 2012. március 25-ig látható!

Villangó – Török Ivett