Muzgo

Az érdeklődő tömeg, a kivilágított díszterem, a kamera, a mikrofon, a beszéddel készülők, a Petőfi Irodalmi Múzeum mellett még két város, Kőszeg és Gödöllő képviselői, és persze nem utolsó sorban a kiállítás - mindez jelen volt ma a Minden megvan - Ottlik Géza Emlékkiállítás megnyitóján, ahol nem csak ezt, hanem egy másik, a PIMMEDIA-n elérhető virtuális tárlatot is megnyitottak.

E. Csorba Csilla a PIM főigazgatója számba vette köszöntőjében, hogy mi is az a “minden” az intézmény szempontjából. Egyrészt a május 9-én, a maratoni regényfelolvasással elindult Ottlik 100 programsorozat. Ennek keretében egészen 2013. január 30-ig három városban - a két, már korábban említett településen kívül még Budapesten - különféle előadásokkal, kiállításokkal, túrákkal, vezetésekkel emlékeznek a 100 éve született Ottlik Gézára. Aztán ott van az 1980-as évektől épülő kapcsolatrendszer, a tárgyi hagyaték, a különféle fotók a művek születéséről, a hátterükről, az íróról és világáról. Készítettek interjúkat Ottlik kortársaival, és ezeket be is mutatják, továbbá megjelennek különböző kuriózumok, az eddig még a nyilvánosság által sosem látott tárgyak, fotók, emlékek. Mindezek mellett az intézmény szinte összes munkatársának a segítsége, akik az előkészületekben, a látványban, a szövegekben, a kivitelezésben, mindenben részt vettek a két főrendező, Kovács Ida és Wernitzer Júlia irányítása alatt. A főigazgató elmondta, hogy nehéz térbe álmodni egy irodalmi kiállítást. Ottlik Buda című regényének “levegős labirintusa” nyomán ők most egy “szövegből álló, átlátható, tiszta labirintust” terveztek, ahol “a szavak élnek”.

Kulcsár Szabó Ernő akadémikus is kiemelte a szövegek térben való ábrázolásának nehézségeit, majd beszédében a kiállítással ünnepelt író munkásságának mai értelmezését járta körül. Arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a műveket újra kell olvasni, így Ottlikot is. Mást jelentett ugyanis régen és ma a “szabadság enyhe mámora”, lehet, hogy most mást, máshogyan veszünk észre az adott szövegekben. Hogyan olvassuk másképp most Ottlikot - innen indult, és ide futott ki a gondolatmenete.

A kiállítást magát Németh Gábor író nyitotta meg, aki szintén a “minden megvan” asszociációs körét járta végig, kezdve onnan, hogy tegnap, amikor betért a múzeumba még semmi nem volt meg, csak zűrzavar, papír és össze-visszaság. Aztán helyesbített, minden megvolt, úgy ahogy kellett, és nem ettől rémült ő meg, hanem a pontosan megszerkesztett, kidolgozott 100. évfordulótól, attól, hogy ez olyan kereteket szab az író köré, “hogy többé nem érünk majd hozzá”, a “beblablásodától”, az Ottlik fotójával díszített kulcstartóktól és hógömböktől. De reméljük, hogy amit Németh Gábor elénk festett, az nem fog megvalósulni, helyette ott vannak már a képek, tárgyak, emlékek melyről aztán ő is beszélt, a kiállításban.

Azt pedig, hogy a jelenlevők egyenlőre látatlanul is átérezzék az éppen most nyíló tárlat hangulatát a Takács Katalin színművész által az Iskola a határon és a Hajnali háztetők című regényekből felolvasott részletek segítették.

Minden megvan tehát, főként a kiállítás, még 2013. január 30-ig.

Légrády Eszter