Muzgo

Az emberek többségének Svédországról az IKEA, a húsgombóc és az áfonyaszósz jut eszébe. Ámde ez az ország ennél sokkal több mindent rejt magában. Stockholmi városlátogatásom erre ad kiváló példát.

Stockholmot „Észak Velencéjének” is nevezik, nem véletlenül, hisz a főváros húsz kisebb-nagyobb szigetre és félszigetre épült, amiket hidak kötnek össze egymással. Az egyik központi szigeten, Djurgårdenen található a svéd kultúrtörténet és néprajz fellegvára, az ezt bemutató három méltán népszerű múzeummal: a Nordiska Museettel, Európa első szabadtéri néprajzi múzeumával, a Skansennel, valamint a világ egyetlen épségben maradt 17. századi hadihajóját kiállító Vasamuseettel. Mostani írásomban az első kettővel fogok mélyrehatóbban foglalkozni.  

A Nordiska Museetet, vagy magyarul Északi Múzeumot 1873-ban alapította Artur Hazelius, svéd néprajzkutató Skandinavisk-etnografiska Samlingen, azaz Skandináv Etnográfiai Gyűjtemény néven. Most használatos nevét 1880-ban kapta az intézmény. Az állandó kiállítás még ma is a skandináv néprajzi gyűjteményen alapszik, fő célja pedig ennek minél széleskörűbb bemutatása. Találhatunk itt viseleteket, bútorokat, háztartási és egyéb eszközöket, játékokat Svédország minden tájáról az 1520-as évektől kezdve. Az épület már kívülről is impozáns, mint egy kisebb királyi kastély, bevallom először én is ezt gondoltam róla. A múzeumba belépve, majd egy viszonylag hosszú folyosón végigsétálva, egy hatalmas aulába érkezünk, aminek központi helyén a svédek alapító királyának, Gustav Vasának a szobra foglal helyet. Sem a folyosó, sem a csarnok nincs túldíszítve; fehér falak, már-már templomot idéző boltívek, és kör alakú, sima tetőablakok, amelyeken pont annyi természetes fény áramlik be, hogy mesterséges világításra nincs is szükség.

A rengeteg kiállított tárgynak köszönhetően a tárlat négy szinten, mintegy negyven teremben kapott helyet. A felnőtt turisták számára a legnagyobb vonzerővel a lapp kultúrát bemutató termek bírnak, míg a gyerekek figyelmét a csodálatos babaházak kötik le. A kiállítást színesítik a különböző enteriőrök, amelyek 17-18-19. századi szobabelsőket, étkezőket, nemzeti és családi ünnepeket jelenítenek meg. Fontos szerepet kap a használati tárgyakon kívül a svéd hagyományok ábrázolása is, ennek okán magával a népművészettel több termen keresztül ismerkedhetünk. A tárlatban jelentős szerep jut a klasszikus ábrázolások mellett az interaktivitásnak is. Szinte minden teremben találkozhatunk érintőképernyős számítógéppel, audiovizuális eszközökkel. A svédek a műtárgyvédelemre is nagy hangsúlyt fektetnek: a termekben füstjelző, kamera, riasztó, a vitrinekben hőmérő- és páratartalom mérő található. Minden kiállítótérben olvashatunk összefoglaló feliratokat svédül és angolul, továbbá a vitrinek mellett, általában az aktív síkban elhelyezve tárgyfeliratokat is. A pénztárnál kiállítás ismertető katalógus kapható, továbbá itt igényelhető audio guide is.  

Az állandó kiállítás mellett a múzeum évről-évre előrukkol extrém és meghökkentő időszakos kiállításokkal is, ilyen volt például a 2011-ben megrendezésre kerülő, három évszázad hulladékait bemutató „Szemétkiállítás”. Számomra nagyon érdekes volt látni, hogy például a svédek számára mi számított egykor, és mi számít napjainkban hulladéknak. Talán azt nem sokan gondolták, hogy bizony a 18-19. században is még előfordult, hogy különböző szövethulladékokból varrták a szőnyegeket, vagy az eltört porcelántányérokat egyszerűen összedrótozták, és tovább használták. A tárlat bemutatta azt is, hogy Svédországban az 1920-as évek elejétől kezdve gyakorlatilag mindent kidobáltak, ráadásul ömlesztve a háztartási hulladékot az építkezési és egyéb szilárd hulladékkal. A szemeteszsák fogalma nem volt ismert az országban, egészen az 1960-as évekig. A szemétkiállítás megálmodói a svéd társadalom nevelését is célul tűzték ki. Ezzel hívták fel a figyelmet arra a hatalmas mennyiségű szemétre, amelyet egy-egy család termel egy év alatt, illetve az országban egyre szélesebb körben terjedő szelektív hulladékgyűjtésre is. Az aktuális időszaki kiállításuk talán kevésbé mondható látványosnak, de a nemzeti hagyományok szempontjából mindenképp fontos, a „Zászlók” címet viseli, és 2012. szeptember 23-ig látogatható.

A Nordiska Museet társintézményeként működik a szomszédságában lévő 1891-ben létrehozott Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Nem hátrány, ha az ember túrabakanccsal érkezik ide, mivel a bejárat és a múzeum között bizony jelentős a szintkülönbség. Pontosan emiatt a mozgássérültek és a babakocsival érkezők számára 1973-tól siklót üzemeltetnek. A hatalmas területen elterülő intézmény rengeteg látnivalót tartogat, elég csak a közel 150 lakóházra és gazdasági épületre gondolnunk, amiket Svédország különböző tájairól szállítottak oda. Több közülük szépen berendezett, és látogatható, de a szobabelsőkről fénykép csak vaku nélkül készíthető, hogy ezzel is óvják az amúgy csak természetes fény által megvilágított tárgyakat. Itt került elhelyezésre többek között a Skandináv állam első emeletes háza is, ami eredetileg az ország északi felén épült fel valamikor az 1600-as években. Sajnos csak az alsó szint tekinthető meg, de a többi házzal ellentétben itt fotót nem készíthetünk. Talán meglepő, de hajdanán nem az emeletes, sokkal inkább azok a házak voltak elterjedtebbek, amiknek alvóhelyiségei a földbe voltak építve. Ez legfőképp a téli zord időjárással, a helyenként -30 fokkal magyarázható.

A Skansenben sétálva az út mellett különböző méretű és mintázatú útjelző kövekre lehetünk figyelmesek, amik egykor az egyes országutak mellett álltak. Jellemzőjük, hogy az éppen aktuális uralkodó monogramját, és elkészültük idejét mindig rájuk vésték, így történelmi forrásokként is használhatók. A múzeum további érdekessége, hogy egy kisebb fajta állatkertként is funkcionál, a gyerekek legnagyobb örömére. Láthatunk itt rénszarvasokat, medvéket, fókákat, az úton csoportosan vonuló, és a vendégektől élelmet kunyeráló vadludakat, valamint pávákat. A háztáji állatokkal a szépen berendezett gazdasági udvarokon találkozhatunk. Nyaranta a múzeumban található hatalmas színpad számos koncertnek ad otthont, amit a svéd királyné előszeretettel látogat.

Ezekbe a múzeumokba a külföldi turistáknak sajnos csak felnőttjegy kapható, diákigazolványt sem fogadtak el. A Nordiska Museet belépője 90 svéd korona, ám pozitívum, hogy a díj ellenében az időszakos kiállítások is megtekinthetők. A Skansenbe való bejutás ára évszakonként változik, a nyár a legdrágább, 110 svéd korona. 

Péter Réka