Muzgo

Ha szakmai oldalról közelítjük meg, még egy érdekes múzeumpedagógiai módszer is eszünkbe juthatna - amikor egy “beépített” ember adott szempontrendszer szerint látogatja a kiállításokat, de most nem erről van szó. Látogatónk valóban titokzatos és nem is veszélytelen. Belphegor a múzeum falain belül ólálkodik, és senki nem érezheti magát biztonságban.

A filmet 2001-ben mutatták be, ám 1965-ben már megjelent egy 13 részes tévéfilmsorozat, amelynek során a nézők végig azt találgatták, hogy ki is lehet a rejtélyes, fekete maszkos alak, aki a múzeum falai között bolyong éjjelente. A legújabb alkotásban – amely az első olyan játékfilm, amelyet a Louvre-ban forgattak – újra feltűnik a titokzatos fantom, ám kiléte az első pillanattól kezdve ismert.

Történetünk Egyiptomban kezdődik évtizedekkel ezelőtt, ahol a régészek egy temetkezési helyet tárnak fel és érdekes leletekre bukkannak. A előkerült anyagokat ezután hajón a Louvre-ba szállítják, ám útközben hallucinációk kezdik gyötörni a fedélzeten lévőket és végül a hajó minden utasa meghal. A főcím alatt eredeti felvételeket láthatunk a Louvre új szárnyainak és az üvegpiramisnak az építéséről. A történet a jelenben folytatódik, amikor egy neves angol professzornő, Glenda Spender (Julie Christie) vizsgálni kezdi a leletet, főleg a szarkofágban fekvő múmiára koncentrálva, akinek fejét csúnyán bezúzták. Mivel semmilyen felirat nem maradt, amely segítségével azonosítani tudnák a halottat, a tudósok a feljegyzések alapján próbálnak rájönni a titokra. A vizsgálatok közben állandóak az áramingadozások és a berendezések meghibásodásai. [Szinte már vicces volt látni, hogy egy több ezer éves múmiát a „szakemberek” kesztyű és maszk nélkül fogdosnak, sőt, egy alkalommal még az egyik (amatőr egyiptológus) biztonsági őr is vizsgálgatni kezdi a testet… persze bármiféle védelem nélkül!]

Hogyan is kapcsolódik a múzeum életébe a főszereplőnk? Elég az hozzá, hogy a múzeummal szemben lakik. Lisa (Sophie Marceau) éppen imádott nagymamáját gyászolja, melyben támasza a fiatal villanyszerelő, Martin (Frédéric Diefenthal). A ház közelében alagutat fúrnak és így egy folyósón keresztül egyik éjjel Lisa bejut a Louvre laboratóriumába, ahol enged a kíváncsiságának és megnézi a múmiát, amikor is „beleszáll” valami. Ezután gyorsan kiszökik a múzeumból, az egyik őr segítségével, hála az őr nagylelkűségének, amiért nem tartóztatta le! A következő éjjeleken egy rejtélyes alak tűnik fel a múzeum termeiben és biztonsági őröket szó szerint a halálba kergeti, miután saját félelmeiket fordítja ellenük. Minden egyes látogatásakor egy-egy egyiptomi amulett tűnik el. Ez a főigazgató szerint csupán „a tolvaj szenvedélyét mutatja az egyiptomi régiségek iránt”. [Érdekes megfigyelés lehet a fantom útvonala, hiszen minden látogatása során áthalad az ókori szoborgyűjteményen!]

 A biztonsági főnök halála után profi segítségre van már szükség, így a nyugalmazott Verlac felügyelőt (Michel Serrault) bízzák meg, hogy elfogja a betolakodót. A felügyelő pontosan tudja, hogy Belphegor, az ördögi lélek tért vissza, aki évtizedekkel ezelőtt egy őr testébe bújva bolyongott a múzeumban, és aki számára végül ez végzetes is lett. Verlac most el akarja kapni a fantomot anélkül, hogy „gazdateste” ismét múmiává válna. [A felügyelő a raktárban kap szállást, Madame du Barry ágyában! Az asszisztens pedig nemes egyszerűséggel „lomtárnak” nevezi a múzeum egyik raktárát!]

 Lisa eközben folyamatos emlékezetkiesésektől szenved és állandóan hangokat hall, illetve ismeretlen jeleket rajzol önkívületi állapotban. Martin, aki kezdetben azt hitte, hogy csak nagymamája elvesztése miatt ilyen furcsa a lány, kezd rájönni, hogy ennél még bonyolultabb a helyzet. Egy szerencsétlen véletlen során (elkapják, amint éppen beszökik a Louvre-ba Lisa után) találkozik Verlac felügyelővel és ezután együtt próbálják megállítani a fantomot. Tervük már majdnem sikerül, ám az igazgató „kommandós akciója” ezt meghiúsítja és a maszkot viselő Lisát a katonai kórházba szállítják (bár azt pontosan nem tudom, hogy miért oda!). Martin és a felügyelő eközben meggyőzik a professzor asszonyt, hogy segítenie kell, mert a lélek csak akkor távozik minden gond nélkül, ha az amulettek és a Holtak Könyve segítségével elvégzik a lélek átkelési szertartását. [Ennek helye a múmia sírkamráját megelevenítő kiállítás!] Miután minden a terv szerint halad, a lélek örökre elhagyja Lisa testét (aki persze semmire nem emlékezett) és a múzeum folytathatja békés mindennapjait.

 Izgalmas film, amely bővelkedik fordulatokban és érdekességekben is! Belphegor nyomában végigjárjuk a Louvre-t, a földalatti alagútjaitól a kiállítótermekig, a raktáraitól a kutatólaboratóriumáig, bepillantást nyerve a világ egyik leghíresebb múzeumának kulisszái mögé. Jelen ismertető nem érhet véget egy-két további megfigyelés nélkül. A már korábban említett érdekességek mellett a múzeum mindennapi programjai is megjelennek, például a tárlatvezetések (kicsiknek és nagyoknak), illetve a Glenda által tartott óra, amely egyfajta publikációs célt szolgál, hiszen az éppen aktuális kutatásáról, az ismeretlen múmiáról tart előadást. Érdekes volt számomra azt is látni, hogy az egyik teremben a képek keretét két férfi ott helyben festegette át, nem igazán törődve az állagvédelem előírásaival! Ahogy az a film egyik jelenetében is elhangzik: „A Louvre szent hely, örökségünk tárháza”, és most már bátran kijelenthető, hogy fantomoktól mentes is, bár nem lehet tudni, hogy nem bukkan-e fel később egy újabb bolyongó lélek a múzeum falain belül!

IMDb

Kovács Bernadett