Muzgo

“Múzeumban voltál? És mit néztél?” “Bútorkiállítást. Biedermeiereset." ”De jó, és hol, az Iparművészetiben?” "Nem, nem a BTM-ben.” "A BTM-ben? Ott van ilyen?”
Igen, a Budapest Történeti Múzeumban van ilyen! Empire és biedermeier bútorművészet Magyar-országon címmel, mely most meghosszabbítva, egészen május 1-ig látható. A szép tavaszi napsütésben a budai várban ismét feldúsult a kirándulók száma, és ha arra járunk, vagy éppen pont ezért megyünk, érdemes megnézni a kiállítást! De miért is?

A kiállítás elsősorban nagyon dekoratív! Jól esik a szemnek (különösen talán a női szemnek) az a sok szép bútor és az a harmónia, ami a tárlaton a nézőt fogadja. A rendezők jól választották meg a bemutatott tárgyakhoz és stílusokhoz a falak színét. Az első bevezető termet követően kitágul a tér, és a következő termek már sokszor több enteriőrt befogadó, álfalakkal elválasztott helyiségek. A színek vezetik a tekintetet a különféle stílusokon át, és jóval erősebbé teszik a látogatók benyomásait. Nekem például most évekig az empirehoz kapcsolódva a kék, a neogótikához pedig a bordó fog eszembe jutni. A látogatónak emellett még egy érzékszervére, a fülére is hatnak. A tárlat hangulatában való elmélyülést az egyes termekben hallható korabeli zene segíti.

Elnézve a bemutatott bútoregyütteseket akarva-akaratlanul az ember felteszi magában a kérdést - ezt betenném-e a nappalimba, vagy sem. Ez persze ízlés dolga, valamint azé, hogy mekkora is az az ominózus szoba. A 18. század végéig, 19.század elejéig tartó barokk, illetve angol klasszicista hatás, aztán az 1800-as évek első pár évtizedében élő empire majd biedermeier stílus, utána pedig a század 40-es, 50-es évektől kezdődő “neo” korszakok (neogótika, neoreneszánsz, neorokokó) hatására ugyanis többségében nagy méretű, súlyosabb, emellett azonban rendkívül szépen kidolgozott, anyagában is értékes bútorok készültek, amikhez, nincs mit szépíteni ezen, kell a hely - nemcsak azért, hogy elférjenek, hanem azért is, hogy kiadják a maguk szépségét! A társadalmi osztály, amely elsősorban használta ezeket a tárgyakat, rendelkezett elegendő hellyel. Az egyik felirat teszi fel a kérdést, hogy az egyik fő témaként bemutatott biedermeier főúri vagy polgári stílus volt-e. A stílusjellemzők miatt (viszonylagos dísztelenség, tömbszerű, a korábbi korszakokhoz képest kisméretű tároló és ülő-bútorok) egy ideig úgy gondolták, hogy inkább a polgárság sajátja volt a biedermeier. A fennmaradt tárgyi emlékek és ezek vizsgálata azonban rámutatott arra, hogy ez is, mint oly sok más divat a felső társadalmi osztálynál volt először meghatározó és onnan jutott el később szélesebb rétegekhez. (A különféle stílusokból később a 20. századi design-áramlatok is merítettek ihletet.)

A kiállítás nem árul zsákbamacskát. Már a címben megjelöli, mire számíthatunk - bútorművészetre. Bennem azonban maradt egy kis hiányérzet! Láttam jó pár szekretert, széket, fotelt, kanapét, mindezeket ízlésesen elrendezett formában, de nem tudtam köréjük képzelni (ami lehet, hogy az én szegényes fantáziám hibája) a teret, amiben ezek anno valóban helyet kaptak. Ki vannak állítva bútorok, órák, zongorák, tervrajzok, de nem látom a szobát, ahol mindezek eredetileg álltak. Éppen ezért tetszett olyan nagyon a kiállítás utolsó egységének egyik kiemelt darabjaként bemutatott vörös selyem huzatos, aranyozott támlásszék, amely 1837-1839 között készült és hazánk egyik legelső neorokokó berendezésének a darabja. Mögötte ugyanis eredeti helyének, a pesti Károlyi palota egyik szobájának kinagyított képe látható. Az azonban pozitívum volt, hogy több esetben a tárgyaknál portrék voltak láthatók a tulajdonosokról, és így tudtam arcot, személyt kapcsolni az adott berendezéshez. - ezt fontosnak tartom, mert a bútor a lakás része, a lakás azonban az ember épített környezete.

A továbbiakban még pár számomra érdekes és izgalmas dolgot emelnék ki, csak jelzésszerűen.
Az első kettő két tárgy lenne. Az egyik a fuvolaműves szekreter, mely 1780 és 1820 között a legdrágább berendezési tárgyak egyike volt. Jellegzetességét az adta, hogy a szekreterbe egy szerkezetet építettek bele, amely dallamot volt képes lejátszani. Haydn, Mozart és Beethoven is írtak ilyen automatákra zeneszámokat. A másik tárgy a 18-19. század fordulóján széles körben elterjedt redőnyös gördülő szerkezettel, vagy hengeres fedéllel zárható íróasztaltípus, ami fölött egy videón azt mutatják be a rendezők, hogy milyen fortélyokkal lehetett kinyitni az asztal rejtett zugait. 

Eddig csak a különböző stílusú lakásbútorokról beszéltem, a tárlat azonban ennél szélesebb látókörű. Itt kerül először bemutatásra pesti Arany Oroszlán patika rekonstruált bútorzata, valamint a Flóra cukrászda berendezése. Ez utóbbi szinte ingerli a látogatót, hogy rendeljen magának valami finomságot. A kiállítás zárása is kimondottan tetszett. A rendezők megmutatják ugyanis a látogatónak, hogy hogyan jelentek meg a felsőbb társadalmi osztályok körében dívó bútorstílusok a népművészetben.

Összegezve tehát: szebbnél szebb bútorok és hozzájuk kapcsolódó érdekes információk a BTM-ben még több, mint egy hónapig! Egy, a várban tett sétával együtt tökéletes hétvégi kikapcsolódás!